Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-06-01 / 3. szám

2. Л módszer közelítő alkalmazása

jan. febr. márc. ápr. máj. jún.

Az alábbiakban bemutatjuk a módszer alkalmazását jelen vizsgálataink során.

2.1 Az ideális vízszint, vagy vízszinttartomány

Vizsgálataink során elfogadtuk a Velencei-tóra ideális vízszintként megállapított agárdi 160 cm-es vízállást és azt vizsgáltuk, hogy ettől a vízszinttől eltérő magasabb vagy alacsony vízállások milyen károkat okoznak és ezek a károk milyen kárfüggvénnyel fejezhetők ki.

2.2 A 160 cm-es agárdi vízállástól eltérő vízszintek által okozott károk

A vizsgálat jelenlegi szintjén a magas és alacsony vízállásokból származó károkat nem abszolút értékben, hanem egymáshoz viszonyítva becsültük. Ennek oka elsősorban a kárbecsléshez szükséges adatok hiánya, amelyet csak igen részletes és költséges közgazdasági elemzéssel lehetett volna pótolni. A viszonylagos károk meghatározásánál figyelembe vettük a VIB adatai alapján [4]:

— a magas vízállás által veszélyeztetett területek nagyságát 160 cm-nél magasabb, különböző vízállás esetén (180 cm-es vízállás esetén pl. 60 ha a tó déli partján);

— a lakosság számának alakulását;

— az üdülőforgalom nagyságát;

— az üdülés lehetőségeit és fejlesztésének irányait, a sportolási és turisztikai lehetőségeket;

— a tájegységben települt ipari, mezőgazdasági és egyéb termelőágazatok helyzetét;

— a déli part belterületi ingatlanainak megoszlását;

— a fizető strandok forgalmát; a nádgazdálkodás adatait;

— a vendéglátóipari forgalom jellemzőit;

— a kereskedelmi egységek megoszlását és forgalmát;

— a campingek és egyéb férőhelyek alakulását a Velencei-tó környékén;

— a halászati és horgászati adatokat;

— és a Velencei-tavi Intéző Bizottság által összeállított további fontos adatokat.

2.3 Az alkalmazott kárfüggvények

Az előző pontban ismertetett felmérés alapján első közelítésiként az alábbi típusú kárfüggvényeket fogadtuk el:

a) A 160 cm-tői eltérő vízállások által okozott kár az eltérés négyzetével arányos, mind a magas, mind az alacsony vízállások tartományában.

b) A kárfüggvény négyzetes összefüggése megegyezik az alacsony és magas vízállások tartományában.

c) Az előző két pontból következik, hogy ebben az esetben egyetlen kárjüggvényt lehet alkalmazni mégpedig úgy, hogy a különböző hónapokra érvényes súlyértékeket, az 1.3 pontban ismertetett tényezők átlagolásával kapjuk. Ennek alapján az egyes hónapokra célszerűen az alábbi súlyokkal lehet figyelembe venni a 160 cm-től eltérő magas vagy alacsony vízállások által okozott károk nagyságát.

Egységes

súlyok

0,65

0,65

0,65

0,85

0,85

1

júl.

aug.

szept. okt.

nov.

dec.

Egységes

súlyok

1

1

0,80

0,65

0,65

0,65

3. A további hidroökonomiai vizsgálatok feladatai

Mint említettük, esetünkben a hidroökonómiai vizsgálatok célja az, hogy a Velencei-tó optimális szabályozásához szükséges kiindulási adatok, tehát elsősorban kárfüggvények rendelkezésre álljanak. A szükséges pontosságot és részletességet úgy lehet szabatosan megállapítani, ha megvizsgáljuk, hogy a különböző pontossággal megállapított kárfüggvények hatása hogyan jelentkezik a tó és a két tározó vízszintszabályozási utasításában.

Tehát, ha valamelyik elhanyagolás feloldása révén jelentősen megváltozik az optimális zsilipkezelési szabályzat, akkor valóban törekedni kell arra, hogy ezt a tényezőt pontosabban állapítsuk meg. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a jelenleg alkalmazott közelítő kárfüggvények használata teljes mértékben kielégítő, azaz az optimális zsilipkezelési utasítás nem túl érzékeny a felvett kárfüggvényekre. Ez azt jelenti, hogy érzékenységvizsgálatok elvégzése alapján célszerű pontosítani az előzőkben becslésszerűen megadott kárfüggvényeket, illetve feloldani az alkalmazott feltételeket. Mindenesetre úgy véljük, hogy elemezni kell:

a) Megengedhető-e a 160 cm-es ideális vízállás felvétele, illetve milyen zsilipkezelési politika változást okoz, ha 150—170 cm-es vízállástartományt jelölünk ki.

b) Ellenőrizni kell érzékenységi vizsgálattal, hogy a négyzetestől eltérő kárfüggvény milyen hatást gyakorol az optimális megoldásra.

c) Ugyancsak meg kell vizsgálni, hogy a magas, illetve alacsony vízállásokra ugyanolyan négyzetes kárfüggvény felvétele milyen hatással van az optimális megoldására. Ha jelentős az eltérés, akkor két függvényt kell alkalmazni a magas, illetve alacsony vízállásokra.

d) Ellenőrizni kell, hogy a korábbiakban rögzített átlagos súlyokra mennyire érzékeny az optimális zsilipkezelési politika és esetleg ennek megfelelően megállapítani a legcélszerűbben használható átlagos súlyokat.

A hidroökonómiai vizsgálatot a Velencei-tó fejlesztésének jelenlegi időszakára végeztük el. A becslésként kapott súlyok, illetve kárfüggvények tehát a jelenlegi időszakra vonatkoznak. Mivel a Velencei-tó fejlesztése során feltehetőleg megváltoznak a távlatban várható kárfüggvények, meg kell vizsgáim, hogy ennek alapján módosított kárfüggvények milyen befolyást gyakorolnak a kezelési utasításokra. Ez különösen abban az esetben érdekes, ha távlatban elképzelhető, hogy az egyes hónapokban fellépő kárók arányai is változnak, tehát az említett súlyok is mások lesznek. A kezelési szabályzatok szempontjából viszonylag egyszerűbb a helyzet, ha a károk abszolút nagysága változik, ami várható is, hiszen a fejlettebb üdülési viszonyok, sűrűbb beépítés érzékenyebb a magas vagy alacsonyabb vízállásból származó károkra. Tehát, ha az abszolút nagyságok lényegesen

108