Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-06-01 / 3. szám
II. sz. táblázat ATIVIZIG Szentesi Szakaszmérnökség 1974. I. féléves terv- és tényszámai Költségfajták Féléves terv Féléves számlák bontása Tényköltségek mFt % mFt % mFt % Közvetlen bér 1 200 13,4 1 101 10,5 1 173 11,2 Szoc. költség 600 6,7 742 7,1 570 5,4 Ep. helyi regie 820 9Д 731 7,0 897 8,5 Gépköltség 1 260 14,0 3 035 28,9 2 130 20,3 Anyag -j- fuvar 3 780 42,0 3 739 35,6 3 515 33,5 Felvonulás 650 7,2 460 4,4 564 5,4 Alap -f- felvonulás (szűkített önklts.) 8 310 92,5 9 806 93,3 8 848 84,5 Összes bér: 1 590 17,7 — — 1 297 12,3 Termelési érték: 9 000 100,0 10 518 100,0 10 518 100,0 Összes költség: 8 930 99,3 _ _ 9 326 88,7 telep) és a szokásos általános fenntartási munkákból tevődik össze, így változatosságánál fogva jellemzőnek tekinthető. Az előzetes költségtervet a költségvetések gépi kigyűjtésének és a ráfordításos munkák normatív költségeinek összegezésével, valamint egyes költségnemek korrekciójával (pl. felvonulás) állítottuk össze. A szakaszmérnökség féléves teljesítményérték és költségszint tervét túlteljesítette, mely annak köszönhető, hogy a táblázatból jól láthatóan több gépi földmunkát végzett az I. félévben a betervezettnél. Az üzemi eredménytöbblet is elsősorban a gépköltségben, másodsorban az anyag + fuvarköltségben jelentkezett. A felvonulásban jelentkező többletköltséget a szoc. költség megtakarítása teljes egészében ellensúlyozza, míg az építéshelyi rezsiben csak a számlákból kigyűjthető költséghez képest van ráfizetés, a tervezetthez képest a többletköltség a túlteljesítéssel arányos. Az összes bér felhasználása abszolút értékben is alacsonyabb a tervezettnél, amely arra mutat, hogy a rezsi jellegű bérekkel is jól gazdálkodott a szakaszmérnökség. (A rezsibérek megtervezése szintén normatív alapon történik, de nagyon jellemző az egység gazdálkodására.) A közölt táblázat, úgy véljük plasztikusan mutatja a rendszer használhatóságát és azt, hogy a számok és hányadok milyen egyértelműen jelzik az eredmény (vagy eredménytelenség) magyarázatát. A program alkalmazásának igen nagy előnyét látjuk abban, hogy lehetőséget biztosít az építési anyagok akár már év elején történő megrendelésére. Ezen előnyét ez ideig még nem hasznosítottuk, 1974. évre még az eddig érvényben levő rendszer szerint az anyagigényléséket a munkák építésvezetői adták meg az Anyaggazdálkodási Osztály részére. Máris használtuk azonban a beadott igények realitásának ellenőrzésére és ezen ellenőrzés felszínre hozott számos indokolatlan igénybejelentést, de anyagbiztosítással kapcsolatos mulasztást is. Az anyagrendelések központosítását és ennél a program adatainak hasznosítását továbbra is célnak tekintjük és megkívánjuk valósítani. Az 1973, évi építési munkák leszámolásánál már alkalmaztuk a gépi kigyűjtés adatait. Igen hasznosnak bizonyult az előirányzati költségek és a felhasználható anyagmennyiségek adatainak megbízhatósága, valamint az, hogy jelentős mennyiségű manuális munkát tudtunk megtakarítani. A költségbontás eredményeinek ismertetése mellett szükséges megemlíteni, hogy a nyert adatok, így az időértékek sem alkalmasak arra, hogy azok alapján az egyes kiviteli munkák ütemezése készülhessen. Erre a feladatra véleményünk szerint az ÉKN alapjában nem alkalmas, túl aprózott, nem ad útmutatást a technológiai időkre és nem fejezhetők ki benne a vállalati sajátosságok. Általában az ÉKN-adatok az átfogó termeléshez adnak jó alapot, minél inkább a részletekbe megyünk, annál nagyobb eltérések adódnak. Az egyes ÉKN-tételek költségtartalmának és a tényköltségeknek öszszevetésére jelen számviteli rendszerünkben pedig nincs is mód. Az ÉKN-alapon történő költségtényező-számítás jelentőségét összefoglalóan abban látjuk, hogy egyrészt a bázisadatoknál a valósághoz jobban simuló adatokat ad a tervezéshez és ellenőrzéshez, másrészt a kiugró eltérések esetén rákényszeríti a gazdálkodásért felelős vezetőket mélyreható elemzések elvégzésére. Dr. Xombácz Ferenc ATIVIZIG term, főoszt. vez. Dr. Kováts Gábor mérnök, ATIVIZIG term, ig. h. 105
