Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
Hazánkban a hidrológia és a vízgazdálkodás művelése hagyomány és történelmi jelentőségű társadalmi feladat. Népgazdaságunk fejlődése, a nemzetközi műszaki, tudományos, gazdasági kapcsolatok erősödése az utóbbi évtizedekben jelentősen elősegítette a vízgazdálkodás fejlődését, eleven vérkeringést vitt az ismeretek, tapasztalatok áramlásába. Mivel hazánkban a vízviszonyök alapvetően befolyásolják a társadalmi-gazdasági fejlődést és a víz, mint természeti kincs össztársadalmi tulajdon, helyesnek bizonyult egységes szervezet létrehozása az anyagi és szellemi kapacitás legcélszerűbb hasznosítására a vízgazdálkodás irányításában. 2. ÁRVÍZVÉDELEM Az ország sík vidéki jellege miatt a folyók árvizei az ország területének egynegyedét veszélyeztetik, ahol a lakosság 50%-a él és a nemzeti vagyon jelentős hányada összpontosul. Űttörő jelentőségűek voltak a múlt század árvízvédelmi munkálatai, amelyek megteremtették az ország árvízvédelmi rendszerének alapját, a ma már több mint 4200 km hosszú árvízvédelmi töltésrendszert. Közismert tény, hogy a mezőgazdaság és ipar fejlődése, az urbanizáció rendszerint kihat az árvízszintek növekedésére, mivel az emberi beavatkozás a lefolyási viszonydkban meggyorsítja a vizek összegyülekezését (1. ábra). A földanyagú töltések heterogén struktúrája, anyaguk kifáradása, öregedése, tömörségük csökkenése és az árterület értékének növekedése mellett ez a tényező az, amely különösen indokolja az árvízvédelem további dinamikus fejlesztését. A topográfiai, morfológiai és éghajlati adottságok miatt Magyarországon gyakran fordulnak elő jeges árvizek. Ebből a szempontból különösen a Duna veszélyes, ahol a múlt század eleje óta levonult 36 nagy árvíz közül 14 jeges volt. Legutóbb 1956-ban a jeges árvíz 2—2,5 méterrel meghaladta az eddigi legnagyobb jégmentes árvíz szintjét. A sikeres védekezés érdekében behatóan vizsgáltuk az árvízvédelmi töltésekre nehezedő terhelés hidrológiáját, a töltésekben lejátszódó folyamatökat, ezek kezdeti és határfeltételeit, amelyek az árvízvédelmi biztonságot együttesen határozzák meg. Az árvízvédelmi gát fogalmát is tágabban kellett értelmeznünk: az árvízvédelmi töltésen kívül az előtte, mögötte, illetőleg alatta levő terep és altalaj is az árvízvédelmi gát fogalmába tartozik olyan távolságig és mélységig, ameddig a védőképességre a földtestnek gyakorlatilag befolyása van. A gát alapját nem lehet egyszerűen úgy tekinteni, mint egy magasépítmény, vagy valamely szilárd alapú és szerkezetű mélyépítmény alapozását, de még úgy sem, mint olyan földművét, amely nincs belső szerkezetében is a víz dinamikusan változó hatásának kitéve. Az árvízvédelmi gát esetén ugyanis az altalaj minősége sokkal szélesebb távolságban és nagyobb Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke megnyitó beszédét tartja mélységben befolyásolja a védőképességet, mint a technológiai előírások szerint kialakított tényleges alapozása. A tapasztalatok szerint a sík vidéki nagy folyókon — így hazánkban a Dunán és Tiszán, valamint visszaduzzasztott mellékfolyóin — az árvíz időtartama több nap, sőt több hét is lehet. Ennek következtében az árvízvédelmi töltés magassága önmagában nem határozza meg a rendszer védőképességét, mert a meghágáson kívül más veszélyes jelenség, mint pl. buzgárképződés, rézsűcsúszás, átázás, stb. is gyakran fenyeget töltésszakadással. Ezeket a jelenségeket az árvíz tartóssága, tehát az időtényező nagymértékben befolyásolja. 1. ábra. A Tisza tiszabecsi szelvényére vonatkozó évi legnagyobb jégmentes vízállások 3
