Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
A szimpózium szünetében így a töltés terhelésének vizsgálatakor a tetőző árvízszint, vagy árvízhozam mellett, az árhullám időtartamával összefüggő paramétereket is elemezni kell. Ilyen paraméter az ún. árvízi terhelés, amelyet a vízállásidősor töltésláb feletti területével jellemzünk, méterXnap-ban kifejezve. Vizsgálódásaink az utóbbi időben az árvizek hidrológiájának jobb megismerése mellett, mindinkább a töltésekben lejátszódó hidromechanikai, talajmechanikai és kolloidkémiai folyamatok felé irányultak. A töltések fokozatos kiépítése, földmagjuk és beépítési módjuk különbözősége hatására a töltések testében a talajfizikai jellemzők eloszlása nagy változékonyságot mutat. Gyakran szélsőségesen kis tömörségű és vízzáróságú részek találhatók az egyébként átlagosan tömör és vízzáró töltésszakaszokon is. így a korábban kizárólag az árhullámra vonatkozó statisztikai elemzést ki kellett terjeszteni á védőképességet befolyásoló talajfizikai jellemzőkre. A töltésrendszerek védőképességét, mint tönkremeneteli valószínűséget igyekszünk jellemezni és ehhez a megbízhatósági elmélet módszereit kellett a földmű-rendszerekre kiterjeszteni. További nehézséget jelent, hogy az árvízvédelmi töltések jelentős része kötött talajból készült, amelyben a tartós átázás hatására a hagyományos talajmechanikai tulajdonságoktól eltérő tönkremeneteli jelenségek lépnék fel. Ezeknek a jelenségeknek magyarázatára a kolloidkémiai vizsgálati módszereket és kolloidkémiai értékelést kellett alkalmaznunk. Legutóbb az 1970. évi Tiszavölgyi árvíz során léptek fel a tiszai töltésekben sorozatosan olyan suvadásök és csúszások, amelyek közvetlen töltésszakadással fenyegettek. Több helyen az egyébként megfelelő nyírószilárdságú kötött anyagú töltések az átázás hatására elvesztették nyírószilárdságukat és megfolyósodtak. Mindezek a tényezők arra ösztönöztek, hogy a talajt, mint sajátos vízépítési anyagot tekintsük. A kötött talajból készült árvízvédelmi töltésekben lejátszódó, korábban meg nem magyarázható jelenségeket úgy tudjuk megérteni, ha a talajt, mint kolloid-diszperz rendszert elemezzük. Az ilyen rendszerek tulajdonságai, pl. nyírószilárdsága és vízzárósága, illetve ezek időbeli változása a rendszer állapotától függ. Ügy vélem, ezen a területen jelentős eredményeket értünk el, bár számos kérdésre még nem tudunk válaszolni. Vizsgáltuk pl. a folyamatok fiziko-kémiai mechanizmusát, de nem sikerült még olyan megnyugtatóan alkalmazható módszert találni, amellyel a mű teljes élettartamára előre jelezhetjük a védőképesség csökkenésének várható mértékét. A szimpózium alaptémájára tekintettel külön szeretném kiemelni, hogy jeges árvizek esetén a fentiektől eltérő egyéb veszélyes jelenségek is felléphetnek a töltésekben. Gyakran a jeges árvízzel egyidejű hőmérsékleti viszonyok olyanok, hogy a töltés talajának felső rétege éppen a fagyott állapotból való felengedés időszakában van. Az árvízi terhelés és a felengedéssel együtt járó folyamatok hatására azt tapasztaltuk, hogy igen rövid idő alatt, szinte átmenet nélkül szemcsés talajból készült töltésekben roskadás, míg a kötött anyagú töltésekben megfolyósodás lépett fel. Ez utóbbi jelenségek szintén jól magyarázhatók a talaj kolloid tulajdonságaival. Ma már a műszaki lehetőségek széles skálája áll a mérnök rendelkezésére, hogy az árvízvédelmi töltést a kívánt védőképességre fejlessze. Nem fogadható már el az a hagyományos gyakorlat, hogy hosszú töltésszakaszokon egységes töltésszelvényt építenek, ahelyett, hogy a védőképességet befolyásoló tényezők tényleges értékei szerint, differenciált módszereket, eljárásokat alkalmaznának. Vízzáró paplanok, résfalak, vízzáró töltésmag, aszfalt burkölatok, szigetelő műanyag fóliák, szivárgók, megcsapoló csatornák, illetve kútsorok, mind-mind hasznos megoldást adhatnak, de gyakran többféle módszert célszerű alkalmazni, amelyek együttes hatásával érhető el a leghatékonyabb megoldás. Tehát, ahol ez indokolt, törekednünk kell összetett töltésszelvények építésére, illetve a meglevő egynemű töltéseknek ilyen összetett szelvénnyé alakítására. Hazánkban továbbra is a folyó menti töltések alkotják az árvízvédelmi rendszer alapját, mégis törekszünk arra, hogy valamennyi lehetséges műszaki megoldás elemzése révén válasszuk ki az árvízvédelem leggazdaságosabb megoldását. Igyekszünk a tározás révén is csökkenteni a levonuló árvíz mennyiségét, árapasztó csatornákat tervezünk a veszélyes szakaszok megkerülésére és éppen a jeges árvizek szempontjából döntő fontosságúnak tartjuk a folyók medrének célszerű szabályozását, az árvízszintek csökkentése és a jégtorlaszok megakadályozása végett. 3. FOLYÓSZABÁLYOZÁS A magyarországi folyók szábályozottsága, a szabályozások koncepciója hosszú fejlődés eredményeként jutott el a mai szintre. A szabályozási munkák eredményeként javultak a víz-, jég- és hordaléklevonulási viszonyok, csökkent — de nem kielégítő mértékben — a jeges és jégmentes árvízveszély. 4
