Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
2. Kiegészítő öntözést szolgáló regionális vízellátás igényfüggvényei A kiegészítő öntözést szolgáló regionális vízellátó rendszerek eredményes működése szempontjából, mind a szolgáltatók, mind a fogyasztók (mezőgazdasági üzemek) szempontjából alapvető fontosságú az időben jelentős mértékben váltakozó vízigényt jellemző igényfüggvények ismerete. A módszer ezeket a függvényeket adja meg két irányból, a fogyasztók és a szolgáltatók oldaláról közelítve. Metodikát kíván összeállítani az igényfüggvények valószínűségelméleti meghatározására. Ebben figyelembe kívánja venni az igényt meghatározó mezőgazdasági, talajtani és éghajlati adottságok mellett, a víz árát, a szolgáltatás energiaigényét, a szolgáltatási veszteségeket és a rendszerek műszaki-gazdasági adottságait. A metodika alkalmazását esettanulmány mutatja be. 3. Eseményen alapuló stochasztikus módszer a talajerózió és a tározók feliszapolódásának meghatározására Hazánk számos területén jelentős kárt okoz a talajerózió és tározók tervezése és üzemeltetése során az egyik legnagyobb probléma az eróziós veszteségből származó feliszapolódás. Jelenleg az irodalomban nem ismerünk olyan eljárást, amelylyel pontosan tudjuk előre jelezni a tározók feliszapolódásának mértékét. Az eseményen alapuló stochasztikus módszer a feliszapolódást okozó erózió, illetve ez utóbbit kiváltó csapadék vizsgálatából indul ki. Eseményen alapuló stochasztikus módszert alkalmaznak a csapadék vizsgálatára, ezután csapadék-lefolyás összefüggést használnak a lefolyás becsléséhez, majd a lefolyásból számítják valamilyen ismert képlettel az erózió mértékét. A feliszapolódás mennyiségét véletlen jellegű eróziós események összegezésével kapják. A stochasztikus módszerrel számított eredményt összehasonlítják tározóterekben mért több éves feliszapolódási adatokkal és a modellt ennek alapján hitelesítik. 4. Árvízvédelmi töltésszakaszok megbízhatósága rendszervizsgálat alapján Sík vidéki folyók mentén levő árvízvédelmi töltések többféle tönkremeneteli lehetőségnek vannak kitéve. A töltésszakaszt, mint rendszert kell vizsgálni, hogy az egymással összefüggő tönkremeneteli lehetőségek és az azokat kiváltó okok alapján becsülni tudjuk a rendszer megbízhatóságát. A megbízhatóság valószínűsége alapvető adat, amelyet a szükséges fejlesztés megállapításához célszerű ismerni. A módszert hazai árvízvédelmi szakasz vizsgálatánál mutatják be és javasolják alkalmazását az árvízvédelem fejlesztési munkáinál. A kutatási munka közvetlenül a VITUKI árvízvédelmi programjához járul hozzá. 5. Vízgazdálkodási rendszerek megbízhatósága változó hidrológiai viszonyok figyelembevételével Mellékfolyók torkolati szakaszain, a főfolyón, illetve a mellékfolyón kialakuló vízállásoknak megfelelően, rendkívül változó viszonyok alakulhatnak ki (duzzasztási és leszivási görbék). A jelenlegi — tisztán hidraulikai vagy hidrológiai — módszerekkel emiatt nem 'lehet megbízhatóan jellemezni ilyen szakaszokon elhelyezkedő vízgazdálkodási rendszerek (pl. vízkivételek, vízminőség-gazdálkodási stb.) működését, illetve mérnöki létesítmények igénybevételét és megbízhatóságát. A módszer együttesen figyelembe veszi a vizsgált rendszer hidrológiai (kisvizek és árvizek) és hidraulikai viszonyait (duzzasztási görbék, nem permanens vízmozgás), majd ezék alapján számítja a mérnöki rendszer (pl. árvízvédelmi töltés) megbízhatóságát. Hazai szempontból jelentős témáról van szó, hiszen a Tisza és mellékfolyóinak csatlakozó szakaszai a vízgazdálkodási rendszerek kritikus pontjai (pl. az 1970. évi árvíz) és ilyen rendszerek működését hazánkban, de világviszonylatban sem igen jellemezték még számszerűen. 6. Bizonytalanságok figyelembevétele a költség-és kárfüggvényekben Bármilyen távlati vízgazdálkodási tervezési feladat esetén a kár- és eredményfüggvények, valamint költségfüggvények megadása bizonyos pontossággal történhet. Sok esetben ezért az összefüggések igen bizonytalanok és ennek hatását korábban csak minőségileg lehetett figyelembe venni. A módszer lehetőséget ad arra, hogy különböző megbízhatósággal becsült kár-, eredmény-, illetve költségfüggvény esetére számoljuk a célfüggvény értékeit és megadjuk, hogy minden egyes célfüggvényérték milyen valószínűséggel lehet az optimumhoz tartozó érték. 7. Mértékadó árvízi előírások megállapítása A kutatási feladat szorosan kapcsolódik a magyar vízgazdálkodás egyik fontos soron levő feladatához, az új mértékadó árvízi előírások kidolgozásához. Az OVH az elkövetkező években a lehető legkorszerűbb módszerrel kívánja megállapítani hazánkban a különböző vízmércékre érvényes mértékadó árvízi előírásokat. Az ehhez szükséges módszer tudományos alapjait dolgozza ki ez a kutatási téma. Figyelembe veszi a hazai árvízvédelmi töltésekre jutó többféle terhelést, a különböző tönkremeneteli lehetőségeket, a töltésszakaszok egymásutáni jellegét, azaz egymástól való függőséget és dinamikus programozási módszerrel állapítja meg az optimális kiépítési szinteket, illetve árvízi terheléseket. További feladat a dinamikus programozás során figyelembe venni a rövid adatsorból származó bizonytalanságokat és ennek alapján a szükséges és későbbiekben az előírásokban rögzített biztonsági többleteket meghatározni. 31
