Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-02-01 / 1. szám

rációk terén elő kívánjuk segíteni e kapcsolatok fejlesztését. Nagy folyóink a Duna és a Tisza komplex hasznosítása, a közös vízgyűjtőre kiter­jedő többoldalú együttműködéssel válik gazdasá­gilag és műszakilag legelőnyösebbé. Ugyancsak szükségessé teszik nemzetközi vízügyi kapcsola­taink bővítését a Duna felső szakaszán elhelyez­kedő országokkal is az egységes európai víziút­hálózat már folyó munkálatai, a vízkészletgaz­dálkodási, vízminőségvédelmi és vízkárelhárítási szempontok. Tovább kívánjuk fejleszteni az ENSZ különböző szervezeteivel (EGB, UNESCO, FAO) és a fejlődő országokkal kialakult kapcso­latainkat is. Vízügyi szakembereink számos or­szágban, például Mongóliában, Vietnamban, több afrikai országban jó eredménnyel működnek és megbecsülést szereznek a magyar hidrológiai tu­dománynak és műszaki tudásnak. A KONCEPCIÓ MÉG NEM TERV, DE A TERVEZÉS ALAPJA A vízgazdálkodás fejlesztési koncepciójában meghatározott célkitűzések megvalósítása nagy erőfeszítéseket igényel népgazdaságunktól. A je­lentősebb vízügyi beruházások forrása a jövőben is az állami költségvetés. A helyi érdekű művek megvalósításában azonban fokozatosan nő a helyi és saját erőforrások szerepe. A vízgazdálkodási társulatok érdekeltségének növelése, a megfelelő ár- és díjrendszerek alkalmazása és a vízgazdál­kodás saját forrásainak bővítése számottevő té­nyezőt jelentenek a központi eszközök kiegészí­téséhez és a fejlesztési koncepcióban kijelölt cé­lok gyorsabb megvalósításához. Befejezésül hangsúlyozta Dégen Imre állam­titkár, hogy a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciója tájékoztató jellegű. Rámutat a víz­­gazdálkodás helyzetére és jelentőségére, s felvá­zolja a népgazdaság egészével összehangolt táv­lati fejlesztésének főbb tendenciáit. Ezzel alapul szolgál a 15 éves távlati népgazdasági terv ki­dolgozásához és a vízgazdálkodás távlati fejlesz­tési tervének elkészítéséhez. A koncepció tehát nem helyettesíti a népgaz­dasági és a vízgazdálkodási fejlesztési terveket, s közvetlen döntést nem alapoz meg. A fejlesztés műszaki-gazdasági kérdéseiben a távlati, illető­leg a középtávú fejlesztési tervek kidolgozása és jóváhagyása során történik döntés. Nagy jelentő­sége azonban a koncepciónak, hogy irányt mutat a vízgazdálkodásnak a népgazdaság általános fej­lődésével összhangban történő, és annak ütemét némileg meghaladó mértékű fejlesztéséhez, s ezzel előmozdítja, hogy a vízgazdálkodás aktív módon járuljon hozzá a gazdaságilag dinamikus fejlődéséhez az életszínvonal emeléséhez. Az OVH elnökének tájékoztatója után a meg­hívottak számos kérdést tettek fel, amelyekre részletes választ kaptak. A február 3-án megje­lent lapok ismertették a vízgazdálkodás távlati fejlesztéséről szóló sajtókonferencia anyagát, amelyről a tv-híradó és a rádió esti krónikája is beszámolt. Vonat csőben A minimális költségekkel lebonyo­lítható áruszállítás aktuális problé­ma, amelynek megoldását a vasúti és közúti, valamint a légi szállítás fej­lesztése nem tudja mindig biztosí­tani. Manapság nagy reményeket fűznek a föld alatti, csővezetékeken történő szállításhoz, amelyet egyelőre csak kőolaj, földgáz, valamint hasonló halmazállapotú gázok és vegyi anya­gok továbbítására használnak. Grúzia Talajjavítási és Vízgazdál­kodási Minisztériuma nemrég futó­szalagrendszerű, semleges kémhatású anyagok szállítására szolgáló, lég­nyomással üzemelő szállítócsövet építettetett. A pneumatikus cső Sula­­verszkoje bányát kötötte össze egy 2,5 kilométerre levő vasbetonelem gyárral. Az itt épült csővezeték átmérője 1020 milliméter. Belsejében 6, egyen­ként 2,6 méter hosszú konténerből álló pneumatikus szerelvény mozog. A szerelvény teljes hossza 20 méter, súlya pedig 25 tonna. A tartályok helyzetét a cső belső falán gördülő, a szerelvény keresztmetszetéhez vi­szonyítva sugárirányban elhelyez­kedő kerekek rögzítik. A csővezeték három szakaszból áll: berakodás, szállítóvonal, kirakodás. A rakodó­pontokon indító, illetve rakomány­fogadó állomást létesítettek. A sze­relvény fogadása, a szórt rakomány be- és kirakása, a tartályok irányí­tása a kirakodóhoz sűrített levegővel, valamint az összeállított szerelvény útnak indítása is automatikusan tör­ténik. A fémfelhasználás semleges kém­­hatású szórt anyagokat feltételezve egycsöves, reverzív megoldás esetén a leggazdaságosabb — váltókkal a végállomásokon. A készülék automa­tikus működésű, irányítása és ellen­őrzése központi diszpécserpultról tör­ténik. Egyidőben az alkalmazott két szerelvény közül csak az egyik mo­zog. A próbaüzem igazolta az aerodina­mikai számításokat: mindössze 0,15 atmoszféra túlnyomás már óránként 35 kilométeres sebességet hoz létre a csővezetékben. A szakemberek igen jó véleményt alkottak az új rendszerű szállítósza­lagról, amelyet meg is hosszabbíta­nák majd. Az új szakasz hossza 50 kilométer lesz és egészen Lilo hegy­ség vasbeton-elem gyáráig húzódik majd. Ez biztosítja a gyár zavartalan anyagellátását, csökkenti a szállítási költségeket és nagy mennyiségű te­herautót szabadít fel. Grúziában, az elkövetkező években sok más helyen is építenek pneuma­tikus szállítóvanalákat. Az új szállí­tási megoldás széleskörű alkalma­zásra találhat: segítségével a mező­­gazdaságban például tealevél, gabo­na és más anyagok továbbíthatók. G. Kobulija Grúzia talajjavítási és vízgazdálkodási minisztere (APN) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom