Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-04-01 / 2. szám

A Hódmezővásárhelyi öntözőrendszer szivattyútelepe (1947) tött gyakorlati tapasztalatait — és elméleti eredményeit. Mind­ezeket nagyrészt a Mérnöki To­vábbképző Intézet előadásain is ismertette. E munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémia Tudo­mányos Minősítő Bizottsága előbb a műszaki tudományok kandidátusává, majd — a Tisza­­löki Vízlépcső megépültével és az ezzel kapcsolatos tapasztala­tait összefoglaló disszertációja alapján — a műszaki tudomá­nyok doktorává avatta. (Munka­gödrök víztelenítése talajvíz­szint süllyesztéssel. Bp. 1954.) „Időszerű és hézagpótló” munkája — a TMB értékelését idézve — a gyakorlati és kísér­leti tapasztalatok és elméleti eredmények páratlanul szeren­csés ötvözete, gazdag tárháza: „A problémát a nagy tapaszta­laid mérnök szemszögéből vizs­gálja. Kísérletek alapján felde­rítette az iszaptartalomnak és egyéb tényezőknek az áteresz­­tőképességi tényezőre gyakorolt befolyását. A munkagödrök víz­telenítésének célszerű módját az áteresztőképességi tényező, illetőleg a szemeloszlás függvé­nyében adja meg. Minden gya­korlatilag megfigyelt jelenséget elméletileg elemzett, saját kí­sérletei alapján ellenőrzött és magyarázott. Eredményei újak és elméletileg is igazoltak, a gyakorlati életben pedig jól használhatók, továbbá nemzet­közi viszonylatban is, különösen a tiszalöki alapozásoknál végzett munka alapján, igen jelentősek”. Lampl Hugó kereken félév­százados vízügyi szolgálat után 1955-ben — 72 éves korában — vonult nyugalomba. Lampl Hugót eredményekben gazdag pályafutása során nem­csak a munkatársak, a vízügyi szolgálat, hanem az egész ma­gyar műszaki élet, sőt az álta­lános társadalmi megbecsülés kifejezéseként — a kormányzat elismerése kísérte. Első kitüntetéseit még a So­roksári Duna-ág csatornázásánál és a Csepeli Nemzeti és Szabad­kikötő építésénél végzett mun­kájáért kapta 1918-ban és 1928- ban. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet az 1914. évi Nagydíj után, másodízben 1942- ben juttatta kifejezésre elisme­rését „Az Alföld öntözése érde­kében kifejtett tevékenységéért” — az 1942. évi árvíz alkalmával alapított emlékplakett adomá­nyozásával. 1947-ben a Hódme­zővásárhelyi Öntözőrendszer átadásakor ugyanezért köztár­sasági elnöki elismerésben ré­szesült. Az 1950-es években há­rom ízben tüntették ki a „Szo­cialista Munkáért” érdemérem­mel, majd az 1954. és 1965. évi árvízvédekezésben való közre­működéséért a vízügyi szolgálat „Árvízvédelemért” emlékérme Mam pi Ж>идо MUNKAGÖDRÖK VÍZTELENÍTÉSE TALOJVÍZSZINTSÜLLYESZTÉSSEL €> KÖZLEKEDÉSI KIADÓ Lampl Hugó talajvízszint-süllyesz­tési monográfiája, amelynek alapján a műszaki tudományok doktorává nyilvánították mellett a kormány a „Munka Érdemrend” arany fokozatával is kitüntette. A Hidrológiai Társaság 1954- ben választotta tiszteleti tagjává, a Budapesti Műszaki Egyetem pedig 1955-ben arany-, 1965-ben gyémánt- és 1970-ben vasdiplo­mával tüntette ki. Őszinte örömmel tölt el ben­nünket, hogy jó egészségben és szellemi frissességben érhette meg munkájának legszebb jutal­mát: a Tisza-csatornázás leg­nagyobb és legjelentősebb mű­vének a Kiskörei Vízlépcsőnek elkészültét, amely az általa meg­kezdett munkálatok legfonto­sabb állomása: szinte egy or­szágrésznyi terület életét hiva­tott átalakítani. Munkás életének igazolása, legnagyobb eredménye, hogy valóra váltak a Tisza-csatorná­zás megkezdése idején mondott szavai: „Amikor majd rónáinkon nem a napfény festi fel a déli­báb csalfa képét a semmiségbe, hanem az öntözővíz teremti meg a zöld oázisok valóságát, akkor majd elmondhatjuk e csoda lát­tán, hogy ezért érdemes volt dolgozni!” A vízügyi szolgálat őszinte jó­kívánságait, szeretetét és köszö­netét tolmácsolva vele együtt mi is elmondhatjuk: érdemes volt! P. Károlyi Zsigmond 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom