Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
A „ PUBLIK RELATIONS Л Tmvíá Két évszázaddal ezelőtt Voltaire azt mondta: „Az, aki lehetővé teszi, hogy egy helyen, ahol eddig egy szál fű nőtt, kettő növekedhessen, az államnak tesz szolgálatot.” Hasonlóan cselekszik az, aki vizet fakaszt ott, ahol eddig nem volt víz, hidat érnél a folyón, világosságot teremt, — a szó konkrét és elvont értelmében — ott, ahol eddig sötétség volt. A társadalmi tudat, a környezet, a körülmények fejlődő dinamizmusa szükségszerűen változtatja a keretéket, a lehetőségeket és az elvárásokat. Hazánkban ezen a téren az elmúlt években gyökeres fordulat következett be. A fordulat szellemét legjobban az MSZMP IX. Kongreszszusán elhangzott idézet magyarázza. „A vállalatok helye és szerepe elvileg megváltozik a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztett, új rendszerében. A szocialista vállalátok eddig lényegében a népgazdasági tervből rájuk kirótt feladatok mechanikus végrehajtói, a végrehajtás szervezői voltak. Az irányítási rendszerben az állami terv fő céljaival összhangban a vállalatok pénzeszközökkel, beruházási alappal és ösztönzési alappal rendelkeznek. Maguk is végeznek piackutatást, és építik kapcsolataikat a megrendelőkkel.” A gazdasági mechanizmus reformjaival tehát fokozódik a vállalati önállóság. Megszűnt a termelés és értékesítés merev szétválasztása. A vállalatok nagyobb lehetőséget kaptak az igények és lehetőségek egybevetéséből a legkedvezőbb vállalati termékstruktúra kalakítására. Következésképpen ma már nem közömbös, hogy milyenek és hogyan alakulnak a kapcsolatok a helyi környezettel, a sajtóval, a rádióval, a televízióval s természetesen a megrendelőkkel, bonyolítókkal, szakintézetekkel. Röviden: a nagy nyilvánossággal. Az új gazdasági mechanizmus teremtette körülmények között a vállalatoknak és szervezeteknek arra kell törekedniök, hogy: — a közvélemény minden csoportjával kétoldalú kapcsolatot teremtsenek, — érdekeinek megfelelően tájékoztassanak, és táj ékozódj anak, —< szükség esetén módosítsák tevékenységüket, — ellenőrizzék magatartásukat, — megteremtsék a mindennapi munkához szükséges pszichikai légkört, — legyenek tájékozottak a piaci igényekről. Ha ezeket a törekvéseket, mint célokat elfogadjuk, beszélni kell arról, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy eszközeink : — a piackutatás, — a reklám, — a propaganda és —i a public relations. A piackutatásról már sok szó esett. Ennek fontosságát és létjogosultságát ma már egyre kevesebben vitatják. A tevékenység (keretei azonban még sok helyen kialakulatlanok. A mi viszonyaink között és vállalaturik termelési volumenét figyelembe véve azt tarjuk helyesnek, hogy ún. kétlépcsős piackutatást végezzünk. A távlati — évekkel előre gondolkodó — ez irányú tevékenységet a Fejlesztési és Szervezési Osztály végzi. Az operatív piackutatást elsősorban a munkakapcsolatokra alapozva végezzük olyan módon, hogy egy-egy megfelelő földrajzi és felvonulási környezetben minél több — az odatelepült egység kapacitásának és erőforrásainak megfelelő — munkát biztosítsunk. A reklám és a propaganda talán már nem ilyen egyértelmű fogalmak. Ma is találkozunk olyan vezetőkkel, akik e tevékenységet elítélik, vagy legjobb esetben szükséges rossznak tartják. Igyekszem a fogalmakat definiálni, remélve, hogy a definíció, illetve a fogalom magyarázata egyben szükségességére, vagy elvetésére is támpontot ad. Varga István „A reklám” c. könyvében a reklám fogalmát széleskörűen vizsgálja, és megállapítja, a reklám azokat az információterjesztésre irányuló tevékenységeket foglalja magában, amelyek eredménye a termékek, a szogáltatások eladásának előmozdítása. Még tömörebben kifejezve: a reklám — hírverés. A propaganda a reklámnál több. Elfogadhatjuk a következő meghatározást: a propaganda eszmék, ismeretek, adatok szervezett, rendszeres terjesztése azzal a céllal, hogy követőket szerezzen, s hogy azokat valamilyen magatartásra ösztönözze. A propagáló sok esetben a tényeket úgy csoportosítja, ahogy az érdekeinek megfelel. Varga a következőképp fogalmaz: „A propaganda célja: gondolatok, tények stb. megfelelően csoportosított, könnyen érthető formában való továbbítása, azért, hogy híveket toborozzon valamely eszmének. Rávegye híveit — mégpedig nem erőszako52
