Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
MÉM és OVH nyugdíjasok közös programja Tartalmas öregség... Öregség? Ez a kérdőjeles megállapítás jut az ember eszébe, ha részt vesz a MÉM Nyugdíjas Agrárszakemberek Klubjának és az OVH Nyugdíjasok Klubjának közös rendezvényein. Az idén ősszel két igen tartalmas, érdekes és — túlzás nélkül mondható — fiatalosan vidám közös kirándulást szervezett a két klub vezetősége: Erdélyi Ferenc, Sós Béla, Ziegler Károly, Vasadi Kovács Ferenc tevékeny közreműködésével. Az első kétnapos kirándulás célja a kiskörei II. Tiszai Vízlépcső és hatásterületének megismerése volt. S e célt maradéktalanul sikerült teljesíteni a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság segítségével. A csaknem 80 főből álló kirándulócsoport gazdag program, tartalmas vetítettképes előadás, tanyahajó szállás, tanulmányi séta részese volt. Másnap meglátogatták a Mezőhéki Táncsics Tsz-t, ahol Bagó Bálint elnök segítségével a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés és állattartás eredményeivel, módszereivel ismerkedtek meg. így, amíg az első napi program a mezőgazdaság nyugdíjasainak jelentett új élményt, a második nap a vízügyi nyugdíjas szakembereknek adott új ismereteket. A kirándulás sikerét segítette a szép, napfényes őszi időjárás is, ami a második — október végi — kiránduláson is a „vándorló” nyugdíjasok mellé szegődött. A második kétnapos kirándulás célja a Borsodi Regionális Vízellátó Rendszer megismerése volt. Ezt segítette Áll Lajos az OVH Vízellátási és Csa-A vendégeket Szakatsits György igazgatóhelyettes kalauzolta tomázási Főigazgatóságának vezetője, aki szívesen vállalta a rakacai víztárolónál szervezett tájékoztató vezetését. Szakatsits György a Borsodi Regionális Vízmű igazgatóhelyettese pedig lelkes kísérője, informátora volt a kiránduló nyugdíjasoknak. A programban ez alkalommal a Lázbérci tó, a köszörűvölgyi és az épülő csórréti víztároló megtekintése szerepelt, s az útvonal Párádon, Eger városán, a Szalajka völgyén át vezetett. így a bét klub tagjai az őszi Mátra és Bükk szépségeiben is gyönyörködhették. A társaság fáradhatatlansága vidámsága cáfolta mindkét alkalommal az „öreg” jelzőt és azt, hogy a vendéglátók valamiféle jótékonykodási céllal vállalták volna a klubok tagjainak fogadását. Mert ahogy az egyik vendéglátó házigazda mondta: önzők is vagyunk, amikor örömmel várjuk a nyugdíjas szakembereket, akik lépten-nyomon olyan értékes tanácsokkal látnak el minket, amit bizony nehéz lenne pénzzel megfizetni. Szeretettel talán ... Horváth Mihály A látogatók egy csoportja a rakacai tó völgyzárógátján 232
