Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
1973. júl. 12-én munkás életének 72. évében távozott el körünkből örökre Vázsonyi Ádám mérnök, a vízügyi szolgálatnak csaknem félévszázadon keresztül aktív tagja, vezető munkatársa. Halála nagy veszteség számunkra, mert kevesen vannak, akik olyan sokoldalúan, gazdag s közvetlen tapasztalatok alapján ismerték a vízügyi szolgálat elmúlt félévszázadának munkáját, történetét. Oklevelét a legnehezebb időkben, 1924-ben szerezte, amikor a fiatal mérnököknek nehéz volt elhelyezkedniük. Így lett egy osztrák vállalat egyik budapesti építkezésének h. építésvezetője. 1925-ben az ekkor alakult Szolnok —Zagyvarékás—Űjszászi Ármentesítő Társulatnál megismerkedve a vízügyi szolgálat működésével határozta el, hogy életét a vízügyeknek szenteli. Nem egészen négyéves társulati munka után 1929-ben a Hosszúfoki Ármentesítő Társulattól lépett állami szolgálatba a Gyulai Folyammérnöki Hivatalhoz. A fiatal mérnök itteni működésének említésre méltó eredménye a Hármas-Körös rövidesen kivitelezett halásztelki kettős átmetszésének terve. 1931—1933 között Baján volt — a közös: magyar—jugoszláv érdekeltségű munka — a Deák Ferenc hajózó- és tápzsilip-felújítási munkálatainak vezetője. Erről szóló beszámolója a Vízügyi Közleményekben jelent meg. A társulati tevékenység és a folyammérnöki munka két fő feladatkörének és területének — ti. a folyamszabályozási és a műtárgyépítési munkának, előbb a Tisza majd a Duna völgyében — megismerése után került a Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatalhoz. Itt nemcsak új feladatokkal került szembe, hanem az ország egy egészen új és más területével ismerkedhetett meg. Munkájának eredményesebb ellátása érdekében 1934-ben, Sajó Elemér támogatásával, hosszabb ausztriai tanulmányútra ment. 1936-ban a Tisza-völgy öntözésének előkészítését célzó munkálatok első lépését, s egyben az ország akkor legjelentősebb vízépítési munkáját jelentő Békésszentandrási Vízlépcső építkezéseinek műszaki vezetésére kapott megbízást. Kétévi, rendkívül nehéz körülmények között végzett és eredményes munka után 1938-ban a Nyíregyházi Folyammérnöki Hivatal h. vezetőjévé nevezték ki. Következő előléptetése újabb áthelyezéssel járt: 1941-ben az ekkor szervezett Szatmárnémeti Folyammérnöki Hivatal vezetésével bízták meg, azzal a feladattal, hogy — a társulatokkal karöltve — a Felső-Számos és -Kraszna területének elhanyagolt árvíz- és belvízvédelmét az alsóbb területekhez hasonló szintre emelje. Ez azonban a feladat nagysága és az idő rövidsége miatt csak részben sikerülhetett.— A város kiürítésekor, 1944 végén, a hivatalt Vásárosnaményba költöztette s ott folytatta annak munkáját kibővítve azt, a kényszerítő körülmények hatására, az államépítészeti hivatali feladatok ellátásával. így történt, hogy a vízügyi szolgálat mérnökei és dolgozói részt vettek az újjáépítés megkezdésében: az első kompátkelő helyek és hidak építésével. Ezek közül is a legelső, a 100 m hosszú és 5 m széles vásárosnaményi Kraszna-hídprovizórium Vázsonyi Adám tervei szerint, szervezésében és irányításával készült. 1948-ban az OVH megszervezésével és a társulatok államosításával, vagyis a szocialista vízügyi szolgálat korszerű szervezetének kiépítésére irányuló első kísérlet alkalmával a felállított 11 vízgazdálkodási körzet egyikének, a Debreceni Körzetnek lett a vezetője — összefogva az egyes szakágazatoknak, a korábbi szervezeti szétdaraboltság miatt, nem mindig megfelelően koordinált, sőt olykor rivalizáló tevékenységét. A területen ez időben elért eredmények közül megemlítendő, hogy ekkor kezdődtek meg a Hortobágy öntözésére irányuló munkálatok, itt alakították ki a sáncolóekével való öntözőcsatorna-építés módszerét, s 1950-ben adták át a tiszakeszi reverzibilis szivattyútelepet. 1950-ben — 10 különböző vidéki állomáshelyen végzett munka után — került vissza Budapestre, mint körzetvezető. A következő évben a vízügyi szolgálat átszervezése után a KPM-be került, mint az Árvízvédelmi és Folyammérnöki Hivatal műszaki vezetője. 1953-ban az újra egységesített vízügyi igazgatás csúcsszerve, az OVF beruházási osztályának, majd 1957 elején igazgatási főosztályának vezetője lett, ahonnan azonban betegsége miatt hamar távozott. Ettől kezdve, az egészségi állapota miatt kívánatos nyugodtabb munkakörben a VITUKI (majd a VIMTI) keretében dolgozott, ahol — a Vízgazdálkodási Keretterv előmunkálatai keretében ké185 VA/SOW I ADAM 1901-1973
