Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-10-01 / 5. szám

közökkel és földcsatornák segít­ségével (elsősorban legelőket). A háború utáni években a me­zőgazdaság intenzívebbé téte­lével egyre nagyobb figyelmet szenteltek az öntözőrendszerek kiépítésének. 1954-től kezdő­dően 80-nál több új öntöző­­rendszert építettek. Az öntözés fejlesztése ugyan­akkor még nincs összhangban a mezőgazdasági fejlődés ütemé­vel. A legutóbbi ismert adatok szerint a művelt területnek csak 2,2%-án, azaz mintegy 180 000 ha-on folyik öntözés. A ténylegesen öntözött terület 110—140 000 ha. 1969-ben 135 000 ha öntözésére került sor. Ezen belül 105 868 ha szán­tó, 12 313 ha kert, gyümölcsös, 5620 ha szőlő és 11 404 ha le­gelő területet öntöztek. Felületi öntözés 93 000 ha-on, esőztető öntözés 42 194 ha-on folyt. A 73 tároló 16 000 ha-ra bocsátott le vizet, a vízfolyásokból 116 000 ha-t, kutakból mintegy 4000 ha-t öntöztek. A csatornaháló­zat kiterjedése 5969 km, a cső­vezetékek hossza pedig 1814 km volt. Az átemelések 608 (179 m3/ sec kapacitású) szivattyútelep segítségével történtek. A 2000 permetező berendezés 64 850 1/sec vizet szolgáltatott. 1970 áprilisában egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a Világbank Jugoszláviának 45 millió dollár hitelt folyósít az Ibar öntözőrendszer kiépítésére. Az öntözés következtében je­lentős termésnövekedés várható. A Vajdaságban száraz termesz­tés esetén 80—90 q/ha kukorica­­termést takarítanak be, amely öntözéssel 130 q/ha-ra növel­hető. Ugyanilyen példák hozha­tók a cukorrépa, lucerna, zöld­ségfélék, gyapot, rizs esetében is. Lecsapolórendszereket a há­ború előtt a Vajdaságban és a Száva folyó alsó szakaszán épí­tettek. 1969-ben a lecsapoló­rendszer kiterjedése 3688 ha volt. A csatornahálózat hossza elérte a 40 000 km-t. A lecsa­polórendszerekben 211 szivaty­­tyútelep épült. Ezeknek telje­sítőképessége 607 m3/sec volt. A lecsapolócsatornák többsége el­avult, a rendszerek felújítására egyre több figyelmet és eszközt kell fordítani. 1957-ben kezdték meg az új lecsapolórendszerek építését. A Duna—Tisza—Duna és Pelagonia rendszerek építése 1972-ben fejeződött be. A lecsa­polható terület a fenti rendsze­rek kiépítésével 830 000 ha-ra nőtt. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete Fejlesztési Programja ke­retében komplex vízgazdálko­dási tevékenység folyik a Száva folyó vízgyűjtőjében. Ennek ke­retében 650 000 ha-on lecsapó­­lás is megvalósul. A Zágráb kö­zelében berendezett kísérleti kutatóállomás a nehéz talajok optimális lecsapolási módszerei­nek vizsgálatával és mezőgazda­­sági termelésbe való bevonásá­nak lehetőségei vizsgálatával foglalkozik. Jugoszláviában komoly prob­lémát okoznak a szabályozatlan folyók és vízfolyások. Mindösz­­sze 2800 km hosszban folytat­tak szabályozási munkálatokat, s ez a szükséges munkáknak csak egy része. A Velika Mora­va folyó vízgyűjtőjében az 1900 km hosszú, szabályozandó víz­folyásból csak 240 km-en haj­tották végre a munkálatokat (ez mindössze 19%). A Dunán a magyar határtól Belgrádig ter­jedő 265 km-ből 157 km hosszú­ságban partszabályozást kell végrehajtani. A folyószabályo­zási hiányosságok miatt min­den harmadik-negyedik évben árvíz van, aminek következ­tében víz alá kerül a megmű­velt terület 20%-a és a mara­dék 80%-on is legalább 25%­­ban csökken a termés. Városok, falvak, lakótelepek, ipari léte­sítmények, vasutak, utak kerül­nek víz alá. Mintegy 2,7 millió ha-t veszélyeztetnek az árvizek (ez az összterület 10%-a). Bizo­nyos számítások szerint az ár­vizek a nemzeti jövedelem évi 10% -os csökkenését eredmé­nyezik. 1965—1966-ban az ár­vízkárok 3,8 millió új dinárt tet­tek ki. 1966 júniusában csak Szerbia területén 380 millió di­nár kárt okozott az árvíz. Ezek a károk azonban a közvetett ká­rokat nem is tartalmazzák. A fentiek következtében fel­merült az igény a meglevő töl­tések erősítése, újak építése, szabályozó tárolók létesítése iránt. Zágráb védelmére új töl­tésrendszer épült. Az Odran-csa­­torna megépültével lehetővé vá­lik az árvízi hozamok egy részé­nek gyors elvezetése. Folyamat­ban vannak a tiszai és dunai védtöltés-erősítések (hidrome­­chanizációt is széles körben al­kalmaznak), elkezdődött a Mo­rava folyó komplex vízgazdál­kodási szabályozása. A korszerű árvédekezés nem merül ki csak töltések építésé-Vízkivételi mű a Duna—Tisza—Duna csatornán 182

Next

/
Oldalképek
Tartalom