Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-02-01 / 1. szám

Gondok — bár kisebb mértékben — nálunk is jelentkeznek. Legyen szabad megemlíteni területünkről néhány példát.

Míg a Kormány határozott intézkedésekkel lép fel a levegőszennyezés ellen, hányszor feledkezünk meg róla, mikor egy-egy szennyező vagy bűzös üzemet telepítünk és hányszor rendeljük alá a környezetvédelmi érdekeket a pillanatnyi kisebb érdekeknek. Pl. Debrecen jóváhagyott városfejlesztési tervében a homokkerti kertváros — közel a városközponthoz — ipartelepnek van fenntartva, Pedig a Konzervgyár és a Kondoros vízfolyás között — a városközponttól távolabb és az úgynevezett Nyugati ipari övezetben — hosszú évtizedekre biztosítható az iparfejlesztés területe. Másik példa: a Berettyóújfalui Dózsa Tsz sertéstelepe — amely néhány éve épült — szinte rátelepült a Berettyóújfalui Gyermekvárosra, de hatása a kórházat is érinti.

Debrecen vízigényét már nem tudja kielégíteni a város alatt levő vízadó réteg, ezért az ivó- és ipari vizet a jövőben 20 km távolságról, a Keleti-főcsatornából kell biztosítani. Első ütem (1974) napi 20 000 m3, de 1980-ig további napi 60 000 m3 volna szükséges ahhoz, hogy az igényeket korlátozás nélkül kielégítse. Debrecen város jellemző példája annak, hogy a lakosság koncentrálódása milyen problémát vet fel, pl. vízellátásban. Míg a megye kisebb települései néhány éven belül vezetékes vízellátásban részesülnek, a Tiszántúl fővárosának vízellátása hosszú évekig nagy gondot jelent még, és több százmillió forintos anyagi áldozatot kíván. Nem tartható ezért sokáig, hogy a rohamosan csökkenő ivóvízminőségű vízzel öntözzük a parkokat, kerteket, ezzel mossuk a gépkocsikat és locsoljuk a házgyári elemeket, stb. Azonkívül, hogy költséges, megengedhetetlen vízpazarlás is egyben. Különösen igaz ez akkor, amikor felszíni vízből külön is biztosítható ipari célra alkalmas víz.

Működési területünk, vizeinek szennyezésére jellemző, hogy menynyisége 110 000 m3/nap és a termál kútjainkból elfolyó hévizekkel — öntözési idény alatt is — naponta 115 tonna só kerülne vízfolyásainkba, ha visszatartásáról sósvíztározókkal nem gondoskodnánk. Jelentős a szakosított sertéstelepek szennyezése, mert az általuk kibocsátott trágyalé naponta 8—10 000 m3, melynek

szennyezettsége oxigénfogyasztásban mérve 25—30-szorosa a kommunális szennyvizekének. (5—8000 mg/1.) Az állattartó telepek szennyezése vízfolyásainkra nagyobb mint ipari és kommunális szennyvizeink hatása együttesen.

Településeinknél általában kísérő jelenség a szemét tervszerűtlen elhelyezése, mely ráadásul és rendszerint a felhagyott tégla- és vályogvető gödrökben történik, tovább rontva ezzel a terület hasznosíthatóságát. Jellemző példája ennek Debrecenben a Tócó-völgy, ahol a peremterületen levő 400—500 ha-os terület csapadékos években elvizenyősödött, tájesztétikailag tönkrement és tipikus példájává vált a leromlott természeti környezetnek. Püspökladányban az új temető mellett a szeméttelep és a dögtér szomszédsága szintén örökölt, de nem megnyugtató jelenség.

Az erdősültségre jellemző mutató, hogy míg az ország erdősültsége 16%, működési területünk erdősültsége — Debrecent kivéve — az összterületnek csak 8%-a. De kevés településeinkben a parkerdők és parkok száma is.

Az utóbbi évek visszatérő vízkorlátozásai, valamint a közeljövő kilátásai mellett lehet-e gondolni a parkok, közterületek, árnyas parkerdők fejlesztésére, fenntartására víz nélkül. Aligha. Pedig a közterületek, parkok a városlakó ember legbensőbb természetes életkörnyezetét jelentik. (Olyan 3—4 hektáros kis parkerdőkre gondolok, mint amelyek gyakoriak Bulgária városaiban, mert a zöldfelületek akkor éreztetik kedvező hatásukat, ha legalább ilyen kiterjedésűek.)

A betonfalak közé szorult ember számára a belterületen levő parkok és árnyas közterületek a legkönynyebben elérhetők. E zöldfelületek esztétikai hatásukon túl helyet adnak a madaraknak, kedvezően hatnak a relatív páratartalomra, ezzel javítják a mikroklímát, csökkentik a nyári hőséget és ami a legfontosabb, pihenést, kikapcsolódást nyújtanak az embereknek. E belső zöldfelületek fejlesztésének is alapvető előfeltétele a terület, fenntartásának pedig az öntözővíz, mert az ember számára legkedvezőbb 60—80%-os páratartalmú levegőt leginkább az öntözött pázsitfelületek adják. Városaink vízellátásának fejlesztésével a jövőben mind minőségi, mind

mennyiségi szempontból fontos fenti igények kielégítése is.

A felsorolt néhány példa is csak kiragadott, de bizonyítják, hogy tennivaló van bőven.

— о —

Örvendetes, hogy mind többen felismerik az ember és a természeti környezet egymásra utaltságát, országos és megyei szintű bizottságok alakulnak, társadalmi szervek mozdulnak meg az ügy érdekében. Szükséges is, mert nap mint nap tapasztalható, hogy miközben az ember utakat, hidakat, csatornákat, közműveket, gázvezetékeket épít, anyagnyerő helyeket nyit — amelyek rendszerint senki földjévé válnak — az emberi környezetet tovább rontja, tönkreteszi. Tehát míg egyfelől urbanizálódunk, igényeinket egyre magasabb szinten elégítjük ki, másfelől városaink környezete leromlik. Ezt a leromlást kell megállítani, illetve javunkra visszafordítani, a gyakorlati munkát elősegítő konkrét tervek kidolgozásával. Mert a népesség koncentrálódása, az iparosítás — beleértve a mezőgazdaság iparosodását is — folyamatos, növekvő a szennyező anyagok mennyisége és ártalma. Tovább szennyezzük a levegőt, a vizeket, a talajt, összességében felgyorsultan növeljük a környezeti ártalmakat és tesszük tönkre környezetünket. Veszélyeztetjük tehát önmagunk létét, ezért a környezetvédelem egyenlő az emberiség védelmével. (1. sz. kép.)

Hazánkban 1960-tól, de főleg az utóbbi években megjelent törvények kormányrendeletek mind hatékonyabban védik a természeti környezetet, ezek legfontosabb elemeit elsősorban a levegőt, erdőt, termőföldet, vizet.

A levegő tisztaságának védelmével legutóbb f. év január 4-én foglalkozott a Minisztertanács ülése. A Kormány pénzügyi fedezetet is biztosított a megelőzésre és szigorúbb pénzbírsággal sújtják a szennyezőket, mert 1975. január 1-től a szenynyezettség mennyiségétől és veszélyeztetettségétől függően progresszív lesz a bírság. Indokolt is, mert a levegőszennyeződés okozta károkat évi 2,5 milliárd forintra becsülik.

Az erdő ma már a faanyag-előállítás, a talajvédelem, a vízgazdálkodás szabályozása, az éghajlat előnyös befolyásolása mellett közjóléti és esztétikai hatásaival az ember természetes életkörnyezete egyik leg-18