Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-02-01 / 1. szám
2. kép. Hajdúböszörmény. Háttérben új lakások fontosabb részének tekinthető. Az erdő a kultúrtáj tagja, a táj arculatának legjellemzőbb formálója és a városlakó ember természetes életkörnyezete. Az 1970. évi II. törvény nemcsak előírja, hogy az erdők a dolgozók üdülését és pihenését is szolgálják, hanem gondoskodik a közjóléti erdők telepítéséről és a meglevők kulturáltabbá tételéről. Az 1961. évi földtörvény előírja a termőtalaj védelmét, amelynek indokolását önmagában alátámasztja, hogy hazánkban is csökken az egy főre eső szántóterület. Nagysága már csak 0,55 ha/fő. A törvény betűin túlmenően fel kell ismerni káros hatását annak, hogy ötletszerűen megskalpolják a földet, földbányákat nyitnak. Idejét múlt az a felfogás, hogy saját földjén azt teszi bárki, amit akar. Helyette átgondoltan, tervszerűen kell földbányában nyitni minden település környékén. A vizek tisztasága felett a vízgazdálkodás szervei őrködnek. Évi 2,8 milliárdra becsülik a vizek szennyeződéséből keletkező károkat. (Feljegyzésből megállapítható, hogy milyen szigorúan vették a vizek szenynyezését már korábban is. Győrött már 1692-ben elrendelték, hogy „ha valaki ganéjt vagy piszkos vizet önt az utcára vagy a kertekbe, azt a városi felügyelő tettenérés esetén azonnal tartóztassa le és csak egy forint befizetése esetén engedje szabadon.” Az 1885. évi vízügyi törvény is pénzbüntetéssel sújtotta azokat, akik a vizeket ártalmas anyagokkal megfertőzték. Átfogó, tervszerű védelmet azonban az 1964-es vízügyi törvény biztosít. A vízügyi szolgálat ma már tervszerűen gazdálkodik vizeinkkel mind mennyiségileg, mind minőségileg, tehát fokozottabban foglalkozik védelmével is. A pénzbírságon túl inkább megelőző intézkedésekkel csökkentik a szennyezést. Ügy vélem, hogy a vízgazdálkodásban rejlő komplexitással, a környezetvédelemben részt vevő szervekkel való szoros együttműködéssel — ma már a vizek tisztaságának védelmén túl még — többet tehetnénk a környezet védelméért. A vízügyi ágazat szellemi és technikai bázisa széles skálájú lehetőséget ad, nemcsak a meglevő állapot védelmére, hanem a tágabb értelmű környezettervezésre, átalakításra, helyesebben ezek alapvető előfeltételeinek megteremtésére. — о — A szakirodalom megdöbbentő példái, a hazai negatív irányú tapasztalatok gyors cselekvést várnak, mert hosszú az út a felismeréstől a bajok orvoslásáig, és minél hamarabb kezdődik meg a bajok gyógyítása, annál nagyobb a gyógyulás valószínűsége. A feladat rendkívül összetett, az érdekelt szervek (minisztériumok, tanácsok) szándéka viszont egyértelmű. Kétségtelen azonban, hogy a megoldás súlyos anyagi költségeket igényel és ez az igény csaknem mindig a lehetőségek alatt van. Mindenekelőtt tehát arra van szükség, hogy elsősorban a közgondolkodásban hódítson teret a környezetvédelem felismerése. Ezért az embereket pontosan kell informálni és egységesíteni erőfeszítéseinket, mert lehetőséget látunk abban, hogy a rendelkezésre álló költségkereten belül — alapfeladataink ellátása mellett — minél több szerv, vállalat részt vállaljon ebből a nagy munkából. Fenti célok érdekében vállalkoztunk, hogy néhány településünk vízrendezésével úgy foglalkozunk, hogy az eddiginél jobban együtt vizsgáljuk környezetével, a környezetre gyakorolt hatásával, a területen levő szervek anyagi lehetőségeivel és azok koordinált felhasználásával. Másképpen: az adott vízgazdálkodási feladat megoldásához hozzárendeljük a bevonható környezet javítását, a természeti környezet magasabb szinten való visszaállítását. — о — Tekintettel arra, hogy a környezet leromlása legszembetűnőbben településeinknél jelentkezik, ezért elsősorban ezekkel foglalkozunk. Megváltoztathatatlan síkvidéki településeinkben az, hogy a környezet három alapvető gazdagító tényezője közül: mint a hegy, erdő és a víz — az első nem létezik és nem is pótolható. Az erdő — Debrecent kivéve — településeink közvetlen közelében csak szórványosan található. Természetes vízfolyással településeink többségükben nem rendelkeznek, még a mesterségesen kiépített Keleti-főcsatorna is több kilométer távolságra kerüli el városainkat. A természet földrajzi adottságain túlmenően alföldi településeink jelenlegi környezeténél jellemző az a körülmény is, hogy fejlődésüket — számos egyéb mellett — kedvezőtlenül befolyásolta, hogy az építkezések egyik legfontosabb alapanyaga — tégla, vagy vályogtégla — a település közvetlen közeléből került ki és az így keletkezett gödröket időközben körbe nőtte a település. E gödörhalmazok rendezetlenségükkel és szeméttelepükkel a települések legsiralmasabb foltjai. (Lásd a 2. sz. kép.) Az anyaglelőhelyek tervszerűtlen feltárása korábban nem okozott problémát, mert építésre alkalmas terület még volt bőven. Ami esztétikailag zavaró volt, azon felszínesen úgy segítettek, hogy ezeket az anyagnyerő helyeket fákkal körülültették. A fa csak takarta a problémát, de semmi esetre sem oldotta meg, mert a vissza-visszatérő belvizes években (mint például 1966— 19
