Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
A környezet védelme a vizek kártételei, a vizek romboló hatása ellen A lecsapolt és árvízvédelmi müvekkel biztosított területeken napjainkban új, emberibb, gazdaságilag hasznosabb környezet alakult ki. Itt él — új, korszerű településeken — az ország lakosságának 30%-a és mintegy 300 milliárd Ft népgazdasági vagyon halmozódott fel. Természetesen nagyobb a felelősségünk is ezek megvédése és jövőbeni továbbfejlesztése szempontjából. Annak ellenére, hogy az utóbbi 10—15 év alatt igen jelentős műszaki beavatkozások történtek a védelmi biztonság növelése érdekében, az árvédelmi művek védelmi képessége elmarad a mai, megnövekedett biztonsági követelményektől. A vízgyűjtőkön történt emberi beavatkozások eredményeképpen megváltoztak a hidrológiai viszonyok, meggyorsult a csapadék összegyülekezése, az árhullámok magasabb vízállással tetőznek, mint korábban. A környezet veszélyeztetettségének csökkentése érdekében a már kialakult folyó menti töltésrendszereket az új követelményeknek megfelelően kell továbbfejleszteni, emellett a mederszabályozási beavatkozásokkal javítani kell a nagy vizek és a jég levonulásának feltételeit. A síkvidéki mély fekvésű területeknek — a végrehajtott vízrendezési munkák ellenére, szélsőséges esetben — még mindig mintegy 20—25%-át borítják el időszakosan a belvizek. Ezeken a területeken tovább kell bővítenünk a csatornahálózat fajlagos sűrűségét, és á szivattyúkapacitás teljesítőképességét. A belvízlevezető rendszerek fejlesztésével összhangban meg kell valósítani a csapadékvizek jobb kihasználását, helyi tárolók építésével és a csapadék helyi hasznosítását elősegítő agrotechnikai és agronómiái eljárások alkalmazásával. A hegy- és dombvidékeken a talaj pusztulása elleni védelem, a völgyfenéki vízrendezés, a völgyoldalak műszaki talajvédelme, a vizek tárolása a környezetvédelem kiemelt fontosságú feladatai a vízgazdálkodásban, valamint a mező- és erdőgazdaságban. Környezetalakítás és vízgazdálkodás Egy olyan kis országban, mint hazánk minden négyzetméternyi terület az ember környezete. Ezt kell regenerálni, ha az már terhelt a környezeti ártalmakkal, vagy védeni és alakítani, hogy azt a ma és a jövő embere ténylegesen emberi környezetnek érezze, legyen az otthon, vagy munkahely az iparban és a mezőgazdaságban. A vízi létesítményeknek jelentős szerepe van ebben az „emberinek” minősíthető környezetalakításban. Már maga a víz jelenléte is meghatározó az emberi környezet szempontjából. A megépült főcsatornák, mint például a Keleti-főcsatorna, a szabályozott folyószakaszok, természetes tavaink, a Balaton, vagy a Velencei-tó kiépített, szabályozott parti sávjai az ember új, részére felüdülést nyújtó területek éppen úgy, mint a mesterséges tározóink Borsodban, vagy a Gaja völgyében és nem kevésbé a Tisza II. vízlépcső mögött kialakulóban levő új hatalmas mesterséges tónál. És folytathatnám a sort a tervezett, részben majd a jövő generációja által megvalósítandó nagy vízi művekkel, mint amilyenek a csongrádi vízlépcső, a nagymaros—gabcikovói vízerőrendszer, vagy a Duna— Tisza-csatorna, amelyek új társadalmi-gazdasági hátteret, de egyúttal új arculatot is adnak majd az érintett tájnak. A rendezett és szabályozott vízparti területek éppen úgy hozzátartoznak az „embercentrikus” környezethez, mint a mesterséges gyógy- és strandfürdőink. Talán az elsők között kellett volna említeni a környezetalakító tényezők között a vízi közművek szerepét és a velük szembeni fokozódó igényt, amelyet városaink fejlődése, nagyobb, városiasodó községeink támasztanak. Jelentős utat tettünk meg eddig a vízellátás fejlesztése területén különösen az elmúlt 15 évben, hiszen 2 millió főről 5,5 millióra nőtt azok száma, akik vízvezetéki ellátásban részesülnek és ezzel a korszerű háztartások, az egészséges otthon, a helyi környezet és városi élet vízgazdálkodási feltételeit teremtettük meg. De a gyors urbanizálódás, a korszerű házgyári lakások tömeges építése, a lakosság tömörülése az agglomerációkba újabb és újabb erőfeszítést követel ezen a területen. A következő másfél évtizedre további 3 millió fő vezetékes vízellátását tűztük ki célul és ennek érdekében a jelenlegi napi 2,1 millió m3-rel szemben 5 millió m3 ivóvizet kell feltárni és kiszolgálni és meg kell kétszerezni a vízvezetéki hálózat jelenlegi hoszszát. A vízellátással egyidejűleg — de annál nagyobb ütemben — kell fejleszteni a közcsatornahálózat és szennyvíztisztító berendezések építését a háztartások és települések korszerű közművesítése és az általános településhigiénia érdekében. A vizek szennyeződése elleni védekezés A háztartásokban, az iparban és a mezőgazdaságban használt és károsan szennyezett vizek napjainkban növekvő veszélyességgel hatnak vissza a természetes vizekre, részben a vizek élővilágát károsítják, részben a vizek újrafelhasználását korlátozzák. A hazai vízgazdálkodásnak a környezetvédelmet illetőleg a környezet formálását közvetve vagy közvetlenül szolgáló — már említett — tevékenységei mellett éppen ezért az egyik legfontosabb feladata, a vízszennyezés elleni védelem, a vízzel való minőségi gazdálkodás és az átfogó vízminőség-szabályozás lett. Ez a tevékenység fiatal, alig egy évtizedes múltra tekinthet vissza. A kormány első alkalommal 1961-ben vizsgálta a vizek szennyezésének helyzetét és — a gyors ütemű szennyezés megfékezésére — átfogóan szabályozta a vízminőségvédelmet. Ez új szakaszt jelentett a vízgazdálkodásnak a környezetvédelmet 166
