Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
érintő területén. Míg az 1957—60 közötti időszak a helyzet feltárásának évei voltak, 1961-ben megkezdődött az érintett tárcákkal, tanácsokkal, más érdekelt intézményekkel, vállalatokkal együttműködve egy összehangolt védelmi rendszer kialakítása, a vízminőségvédelem műszaki, igazgatási, jogi, közgazdasági és szervezeti rendszerének öszszehangolt kiépítése. Nemcsak a korábbinál fejlettebb vízminőség elemző módszereket és tisztítástechnológiai megoldásokat kellett kidolgozni, hanem olyan ösztönzőket (például: progresszív szennyvízbírság, differenciált vízkészlet-használati díj, a Vízügyi Alapból nyújtott támogatás) kellett bevezetni, amelyek gazdasági hatásuknál fogva előmozdították a szennyvíztisztító berendezések pótlását, építését és az okszerűbb, — a hidrológiai hátteret is mérlegelő — ipartelepítést. Létre kellett hozni a vízvédelmi központi és területi irányító és ellenőrző szervezetét és laboratóriumhálózatát és most van kialakítás alatt a 12 vízügyi igazgatóságnál a váratlan károk elhárításának szervezete. A vízminőségvédelmi szempontból nagy jelentőségűek azok az eredmények, amelyeket a szocialista országok a KGST keretében kialakított vízgazdálkodási együttműködés során már eddig is elértek. A KGST-hez tartozó államok Vízügyi Vezetőinek Értekezlete több olyan munkaanyagot és javaslatot dolgozott ki, amely hatékonyan segíti elő az országok vízminőség-védelmét, valamint a két- vagy többoldalú együttműködést. * * * Az ipari és házi szennyvizek mennyisége az elkövetkezendő másfél évtized alatt a mai, napi 3 millió m3-ről 7 millió m3-re emelkedik, tehát nő a szennyezés veszélye és nőnek a vizek védelme iránti kötelezettségeink is. Tovább kell tehát fejleszteni vizsgálati eszközeinket és módszereinket, tökéletesíteni kell a tisztitástechnológiai eljárásokat, ki kell építeni a vizek minőségét folyamatosan észlelő automatikát, táv jelző és irányító hálózatot, elsősorban az optimális hatásfokú, területi vízminőségszabályozó rendszerek kialakítása és a váratlan károk elhárítása érdekében. Ennek a korszerű vízvédelmi rendszernek megalapozását szolgálja az ENSZ Fejlesztési Alapja támogatásával a Duna magyarországi vízgyűjtőjén és a Sajó völgyében kiépítés alatt álló két vízminőségvédelmi mintaterület, amely a hazai komplex vízminőségszabályozás modellje lesz. A vizek szennyezése elleni védelem egy-egy vízgyűjtőn az intézkedések hosszú láncolata, amely az üzemeknél az okszerű üzemi vízgazdálkodással, a szennyvízből történő hulladékanyag - kinyeréssel, a helyi vízkezeléssel kezdődik és a szennyvíztisztító telepek építésével, a tisztított szennyvizeknek a természeti környezetbe történő ártalommentes elhelyezésével fejeződik be. Mindezekkel az intézkedésekkel együtt — ahol erre az adottságok biztosítva vannak — mérlegelni kell a vízgyűjtők vízpótló hálózatának kiépítését, vagy az időszakos szennyvíztározást, amelyek elősegítik, hogy a vizek a kibocsátott és tisztított szennyvizeket károsodás nélkül, vagy a lehető legkisebb káros következményekkel legyenek képesek fogadni és olyan időpontban, amikor a befogadók teherviselőképessége a legnagyobb. A vízgazdálkodás távlati fejlesztésének koncepcióját a kormány a közelmúltban hagyta jóvá. A gyakorlati végrehajtásnál mind a vízminőségvédelem területén, mind a környezetvédelmet érintő más vízgazdálkodási tevékenység során — együttműködve valamennyi érintett szervvel — kiemelt figyelmet kell fordítanunk a környezetvédelem és a környezetformálás említett követelményeire. Eddigi munkánknak vannak kezdeti eredményei, ezekre, mint alapokra építeni tudunk, a jövő feladatai azonban fokozottabb erőfeszítést igényelnek mint az eddigiek. * * * Az elmúlt néhány évben elemeztük a hazai környezetvédelem helyzetét és a teendőket általánosságban feltártuk. Most az egész társadalomra váró aktív tevékenység időszakához értünk. Az egyén magatartása, életmódja, viselkedése az egészséges környezet alakításában épp oly fontos szerepet játszik, mint a termelő szervezeteknek a környezet védelmére irányuló tevékenysége, vagy a védelem érdekében hozott állami előírások, vagy éppen a gazdasági szankciók a mulasztókkal szemben. A környezetvédelemért folytatott tevékenység akkor lesz eredményes, ha azt a különböző érintett ágazatokban a termelési folyamatokon át, illetve a sajátos ágazati munkával együtt annak teljes vertikumában végezzük. Ugyanakkor a rendkívül szerteágazó, jóformán valamennyi termelő és infrastrukturális ágazatot érintő tevékenység állandó figyelemmel kísérése, összehangolása, az ágazatok közötti arányos fejlődés elősegítése nem nélkülözheti a hatékony összehangoló munkát. Az eredményes koordináció, az ágazatközi együttműködés, az ágazati munkák egészséges szintézise biztosíthatja a népgazdaság egészét átfogó hatékony környezetvédelmi munkát és védelmi rendszert, amellyel elháríthatjuk, megfékezhetjük a természetes és művi környezetet egyre nagyobb sebességgel roncsoló erőket és megőrizzük ezektől környezetünket a jövő generációi számára is. Illés György 167
