Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-10-01 / 5. szám

A vízgazdálkodás és környezetvédelem*

Az emberiség utolsó néhány évtizedében — tehát egész fejlődéstörténetének hallatlanul rövid időtartama alatt — az új tudományos felfedezések, technikai eszközök és alkotások birtokában megsokszorozta a természetet uraló erőt, az emberi környezetet kedvező vagy kedvezőtlen irányban befolyásolni tudó technikai potenciálját. Az egyik az emberiség javát, fejlődését, az általános életszínvonal javítását szolgálja, amíg a másik bajt és katasztrófát hoz, vagy hozhat a világra.

A föld térképén sűrűsödnek, a gazdaságilag fejlett területeken pedig már sajátos összefüggő régiókat alkotnak olyan övezetek, ahol a szennyezések veszélyes szintje az életfontosságú közegekben, a vízben, a levegőben, a mezőgazdaságilag művelt területeken, tehát az egész földi életszférában meghaladta a megengedhető mértékét, emiatt pótolhatatlan természeti források pusztulnak, a szennyezések visszahatnak az ember fizikai, szellemi és szociális fejlődésére, beárnyékolják az otthoni és a munkahelyi környezetet és fékezik a tágabb természeti környezet egészséges fejlődését.

Mindennapi életünknek és gazdálkodásunknak olyan széles területeit talán egyetlen természeti tényező sem hatja át, mint a víz. A településhálózatok fejlődése és az országok gazdaságtörténetének alakulása mindig a legszorosabban volt összekapcsolva a víz jelenlétével. A társadalmi és gazdasági fejlettség mai szintjén a küzdelem a vízért és a víz pusztító erői ellen egyre élesebbé válik és ezt a gondot tetézi korunkban a környezet, ezen belül a tengerek, tavak és folyók félelmetes mértékű elszennyeződése. Hiába a föld roppant nagy — 1,3 milliárd km3 — víztömege, ha ennek csak 0,5%-a közvetlenül hasznosítható édesvíz, amelynek jelentős része még szennyezett is. A szennyezés alapjaiban változtatja meg a vízi élővilágot, a szűkebb és a tágabb értelemben vett emberi környezetet. A szennyeződés mellett a vizeknél — szemben a mennyiségi gazdálkodás szempontjából problémát nem jelentő levegővel — az egyenlőtlen térbeni és időbeni eloszlás miatt — egyes területeken már napjainkban súlyos vízhiányt Okoz.

A vízgazdálkodás kapcsolata a természeti és társadalmi-gazdasági környezettel

A víz körforgása a természetben, a föld vízkészletének állandó megújulása, valójában a víz újratermelésének természeti folyamata. Ha azonban a vizet valamilyen célból pl. ipari vagy mezőgazdasági hasznosítás számára mesterséges pályára tereljük, kiemeljük a természeti körfolya* Az MTESZ Környezetvédelmi Napok megnyitása alkalmából elhangzott előadás. („Víz—levegő—élet—73”.)

matból egy második körfolyamat alakul ki, amely a víz társadalmi körforgása lesz. E két körfolyamat mikénti lefolyása, egymásra és a társadalomra gyakorolt hatása meghatározója az emberi környezet, az emberi lét, a földi élet alakulásának.

Az embernek — annak érdekében, hogy kedvező irányba befolyásolhassa az életszférát — mindkét körfolyamatba be kell avatkoznia. Az első körfolyamat szabályozásával az a cél, hogy a természetes vízviszonyokat javítsuk, azokat térben és időben kiegyenlítettebbé, minőségileg kedvezőbbé tegyük, a hasznosítható vízkészleteket, az adott térség lehetőségei mellett — növeljük, ugyanakkor szabályozzuk a vizek lefolyási viszonyait, csökkentsük a káros, sokszor pusztító erejű nagyvizeket. A másik körfolyamatnál a feladat az egyes társadalmi-gazdasági részfolyamatokhoz — mindenekelőtt az élővilág részére — megfelelő mennyiségű és minőségű víz biztosítása, majd gondoskodás az elhasznált vizeknek a természetbe történő ártalommentes visszavezetéséről. Hazánkban évente 5 milliárd m3 víz jut el az említett társadalmi-gazdasági körfolyamatok során a lakossághoz, az iparhoz és a mezőgazdasághoz, biztosítja azok élet- és termelési funkcióit, de ugyanakkor évi 1,2 milliárd m szennyezett víz terheli élővizeinket.

A vízgazdálkodás környezetvédelmi feladatai

A vizek szennyeződése elleni védekezés — az elmúlt évtizedben kialakult környezeti ártalmak miatt — a vízgazdálkodás kiemelt fontosságú feladata lett, emellett azonban más vízgazdálkodási szakágak is szolgálják közvetve vagy közvetlenül az emberi környezet védelmét, a környezet formálását, így például:

— a vízkészletekkel való okszerű gazdálkodás a természet biológiai egyensúlyának fenntartása érdekében,

— az ember természeti és a mesterségesen kialakított környezetének védelme a vizek kártételeitől, rombolásától és

— az emberi környezet alakítása a vízgazdálkodás eszközeivel, a vízi létesítmények hálózatának bővítésével.

A környezet alakítására irányuló vízgazdálkodási munkák tulajdonképpen a múlt században kezdődtek a nagy folyók szabályozásával. Azóta jelentős területek szabadultak fel a termelés és az emberi települések számára, javult a talaj termőképessége, jelentősen csökkentek a hasznavehetetlen és az emberi egészségre veszélyes, lefolyástalan területek.

165