Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1972-02-01 / 1. szám

néhány időszerű kérdései

Finnország vízfolyásokban és tavakban rendkívül gazdag ország. Az „ezer tó országában” mintegy 60 000 db — 1 ha-nál nagyobb — tavat tartanak nyilván, amelyeket rövid folyószakaszok, zuhatagok és néhol csatornák kötnek össze. A viszonylag kis felületű és átlagban 6—8 m mély tavak együttes területe 31 600 km2, ami Finnország területének 9%-át teszi ki. A tavakban tárolt összes vízmennyiség 220 km3, a vízfolyások átlagos vízhozama 3 000 m3/sec, amiből jelenleg kb. 100 m3/sec-ot hasznosítanak. A tavak 10%-át, a vízfolyásoknak pedig kb. 15%-át terhelik különféle szennyeződések.

Az ország vízkészlete — elsősorban a felszíni készlet — mennyiség és területi megoszlás tekintetében egyaránt kedvező, s kellő biztonsággal elégíti ki a települések és az ipar jelenlegi é° távlati vízigényeit.

Finnországban a közüzemi Vízellátás hazánkéval kb. azonos színvonalon áll. Amíg a városokban 88%-os, a peremkerületeken pedig 55%-os a vízellátottság, addig a falusi és tanyai lakosságnak csupán 15—20%-a jut vízvezetékről ivóvízhez. A falvak és a kisvárosok zöme tavakból és talajvízből, a legtöbb nagyváros pedig (a 90 000 fős Lahtit és a 35 000 fős Hámeenlinna-t kivéve) felszíni készletből (folyókból és tavakból) biztosítja a lakosság vízellátását. Finnország kedvezőtlen hidrogeológiai adottságai miatt a hasznosítható felszín alatti készlet nagysága nem jelentős, s becslések szerint a vízellátási célokra igénybe vehető talajvízkészlet csupán 40—45 m3/sec. *

* A cikk a World Health Organization (WHO) támogatásával 1970- ben lebonyolított skandináv tanulmányút tapasztalatai alapján készült.

Jelenleg a vízművek víztermelésének kb. 20%-a talajvíz, ez az arány azonban a jövőben fokozatosan csökkenni fog.

A gazdasági élet II. világháború utáni fellendülését követő gyors ütemű iparfejlesztés, az urbanizálódás fokozódása, valamint a városi és a falusi lakosságnak a korszerű vízellátás és csatornázás iránti egyre növekvő igényei jelentékeny mértékben növelték a különféle jellegű házi, ipari és mezőgazdasági eredetű szennyvizek és szennyeződések mennyiségét. A felhasznált és a befogadókba zömmel szennyezetten visszakerülő vizek már ma is komoly feladatok elé állítják a finn vízgazdálkodási szakembereket.

Vizek szennyezése

Településekből származó szennyezések

Az ország lakosságának kb. 40%-a él csatornázott területen, míg szennyvíztisztításban csupán 30% részesül. Tekintettel arra, hogy jelenleg a településekből kibocsátott szennyvízmennyiségnek több mint kétharmad része gyakorlatilag tisztítatlanul kerül a befogadókba, továbbá az üzemben levő tisztítótelepek egy része alacsony hatásfokkal működik, illetve csak mechanikai tisztításra van berendezve; ezért sok befogadó állapota már ma is aggasztó.

Ez a megállapítás elsősorban a tavakra és néhány erősen szennyezett vízfolyásra érvényes. A többnyire sekély mélységű, viszonylag kis térfogatú finn tavakban az átlagosan 5 hónapig tartó jégborítás, továbbá a befolyó vizek magas humusztartalma korlátozza a tavak öntisztulóképességét. A tavakon átfolyó vizek tartózkodási ideje igen hosszú — átlagban több év — ezért a tavak igen érzékenyek a szervesanyag-terhelésre. Hosszú telek után igen gyakoriak az oxigénhiány miatti halpusztulások, ugyanakkor a mezőgazdasági tevékenység okozta tápanyagfeldúsulás számos tóban eredményez intenzív eutrofizálódást. Mindezek az adottságok speciális vízminőségvédelmi problémákat vetnek fel az illetékes hatóságok és az egyéb érdekelt szervek felé.

A szennyvíztisztítási program keretében a nagyvárosokban, továbbá a kisvárosok zömében is építés alatt állnak, illetve már megépültek az új — többnyire biológiai tisztításra berendezett — szennyvíztisztító telepek. (Helsinkiben pl. 420 000 m3/nap mennyiségű szennyvíz biológiai tisztítását végzik.)

Annak ellenére, hogy a nyers és a tisztított házi szennyvizek mind nagyobb mennyiségű tápanyagot (pl. foszfort) juttatnak a befogadókba; tápanyaglebontást is biztosító tisztítótelep építésére mind ez ideig nem került még sor, — elsősorban a kellő tapasztalatok és az anyagi eszközök hiánya miatt. Az ezzel kapcsolatos laboratóriumi, félüzemi és üzemi kísérletek azonban ma már olyan stádiumban vannak, hogy a közeljövőben több meglevő, továbbá építés alatt álló telepnél fogják a tápanyag kémiai úton történő lebontását bevezetni. A finnországi adottságok figyelembevételével végzett előzetes vizsgálatok alapján — a többi skandináv államban már bevezetett alumíniumszulfátos eljárással szemben — elsősorban a vasszulfát alkalmazása látszik célszerűnek, amelyet közvetlenül javasolnak a levegőztető medencékbe juttatni (simultaneous precipitation).

4