Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-02-01 / 1. szám
A vasszulfát alkalmazásának előtérbe helyezését nemcsak műszaki, hanem gazdasági okok is indokolják. A Vuorikemia Vegyiüzemből ugyanis évente több 10000 t jó minőségű — kémiai tisztítás céljaira közvetlenül alkalmas — vasszulfát kerül ki melléktermékként, amelyet eddig felhasználatlanul a tengerbe szórtak. Ipari üzemekből származó szennyezések A többi iparilag fejlett országhoz hasonlóan Finnországban is az ipar a legveszélyesebb szennyvízkibocsátó. Finnország világviszonylatban is számottevő cellulóz- és papíripara egyben az ország kiemelkedően legjelentősebb iparága. Az ország ipari üzemeinek együttes frissvízbeszerzése 85 m3/sec, ebből a cellulózipar egymagában 70 m3/sec-ot képvisel. Jelenleg 16 szulfátos és 18 szulfitos technológiájú cellulózüzem működik Finnországban. Ezek szennyvízkibocsátása 65 m3/secra becsülhető, amely mintegy 400 000 t/év BOI5-ben kifejezett oldottanyag mennyiséget, 280 000 t/év lebegőanyagot, 800 t/év foszfort és 3500 t/év nitrogént tartalmaz. A következő táblázat néhány jellemző szennyezőkomponensnek a településeken, továbbá a legfontosabb finnországi iparcsoportokon, (-ágakon) belüli százalékos megoszlását mutatja be. Iparcsoport, iparág BOIs P N 02 Lebegőanyag % Cellulóz 88 28 23 75 84 Kőolajfeldolgozó 0,3 + — 0,3 — Műtrágya + 11 20 2,3 1,2 Szintetikus műszál + — — + — Élelmiszer 2 4 3 2,6 1,3 Textil 0,6 — — 0,5 — Bőr 0,1 _L. i 1 0,3 0,5 Települések 9 57 53 19 13 A táblázatból megállapítható, hogy pl. a callulózipar szennyvízkibocsátásából származó BOI- terhelés kb. 9-szerese a települések hasonló terhelésének, amely viszont a többi ipari üzem együttes BOI-terhelésének kb. 3-szorosát képviseli, Ugyanakkor a településekből származó szennyvizek N és P terhelése magasabb, mint az összes ipari szennyvíz foszfor- és nitrogén terhelése együttesen. A cellulóz- és papírüzemekből távozó szennyvizek és egyéb szennyező anyagok mennyiségének csökkentését az üzemek egyrészt üzemen belüli „belső vízgazdálkodási” intézkedésekkel, másrészt szennyvíztisztító berendezések létesítésével igyekeznek elérni. A kevésbé vízigényes technológiai módszerek bevezetése, továbbá a szulfitlúg elégetésével és részbeni visszanyerésével (regenerálásával) kapcsolatos eljárások alkalmazása óta érezhetően csökken egyrészt az üzemek szennyvízkibocsátása, másrészt az üzemeltetéshez felhasznált import folyékony tüzelőanyag mennyisége. A szennyvízzel távozó lebegőanyagok (farost stb.) menynyiségének csökkentését különféle mechanikai tisztítóberendezések segítségével biztosítják (ülepítés). A szulfit eljárást alkalmazó 18 cellulózüzemből jelenleg már 16 rendelkezik elpárologtató, illetve égető berendezéssel, ezenkívül 25 üzem rendezkedett már be mechanikai tisztításra. Az utóbbiakban a cellulózipar által kibocsátott szennyvízmennyiségnek mintegy 35—40%-át kezelik. Az eddig végrehajtott intézkedések és műszaki beavatkozások sikerének tudható be, hogy bár az elmúlt 10 év folyamán a cellulóztermelés közel kétszeresére növekedett; a befogadók szennyJellegzetes finnországi táj vízterhelése mégsem emelkedett jelentős mértékben. A hűtővíz okozta termálszennyeződések nem jelentenek a finnországi vízrendszerekben problémát, miután az energiatermelés felét vízerőművek biztosítják, továbbá a nagy hűtővízigényű ipari üzemek jelentős része tengervizet használ Tóvart szaunával