Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-12-01 / 6. szám
A Grében-hegyorom lerobbantása és a párhuzammá, építése nemzetközi versenytárgyalás sem. Végül is a munkát egy külön erre a célra létrehozott nemzetközi társulásra az „Alduna-szabályozási Vállalatra” bízták, melynek vezetői Hajdú Gyula és Luther Hugó voltak, míg a munkálatok helyi irányítását a Tisza-szabályozásnál kitűnt tehetséges, fiatal mérnök Rupcsics György látta el. A munkálatok állami ellenőrzésére pedig — a tervező Wallandt Henrik és Hoszpótzky Alajos vezetésével — „Aldunaszabályozási Művezetőséget” szerveztek. A sebes sodrú szakaszon végzendő munkához különleges munkagépek egész sorát kellett kialakítani, melyek a korabeli szakirodalom tanúsága szerint kétségtelenül „világszínvonalon” álltak. Ilyenek voltak a különleges pontosságú mérőhajók, a szikla tömeg fellazítását végző nagy teljesítményű zúzóhajók, a zúzalék eltávolítására szolgáló különböző méretű és teljesítményű vedres és kanalas kotrók, valamint a munka ellenőrzését és javítását, befejezését ellátó ún. „univerzális hajók”. Az első hajókat Chr. J. Lobnitz skóciai hajógyára szállította, de a — Luther és Rupcsics tervei nyomán — továbbfejlesztett típusokat már Luther braunschweigi gyára készítette. Ezeket a Luther-(Rupcsics)-féle nagyteljesítményű fúróhajókat a korabeli szakirodalom joggal nevezte egyedülállónak a sziklarepesztéssel való vízi munkálatokhoz használt gépek sorában. E gépeket és eljárásokat a technika fejlődése azóta természetesen túlhaladta, de annak idején fontos lépést jelentettek, s a tervezés és szervezés mellett a gépészeti eredményeknek is nagy szerepük volt a munka végrehajtásában és az elkészült mű üzemeltetésében egyaránt. Ezzel kapcsolatban talán elég az egyik legtekintélyesebb szakíró, H. Arnold, hannoveri egyetemi tanár véleményére utalnunk. Arnold, kiemelve, hogy az addig eltelt mintegy négyéves tényleges munkaidő alatt elért teljesítmény túlszárnyalta a korábbi legnagyobb angol, francia és amerikai munkálatokét is — megállapítja, hogy az Al-Duna-szabályozás sikere „az ... hogy a zuhatag-szabályozás munkájának olyan bátran nekivághattak, és a feladat a mai technika eszközeinek segítségével olyan célszerűen oldható meg — az a vízépítési és gépészeti technika összefogásának köszönhető”. (25. sz. i. m. 32. p.) „Mi, német mérnökök — fejezte be beszámolóját — büszkék lehetünk rá, hogy a magyar kormány egy tetterős német vállalat (ti. Luther H. és társai — P. K. Zs.) közreműködésével szándékozik ezt a 2000 éves múltú feladatat megoldani.” A felmerülő műszaki feladatok megoldásában nemcsak egyes magyar mérnökök — így főleg a tervezést irányító Wallandt Henrik és a kivitelezést vezető Rupcsics György — hanem különböző magyar gyárak, vállalatok is részt vettek. Így pl. a Diósgyőri Állami Vasgyár a Lobnitz— Luther-féle zúzóhajók különleges zúzóéleinek (vésőinek) szállítására való megbízás pályázaton való elnyerésével — olcsóbb és tartósabb termékeivel — a világhírű esseni Krupp Műveket előzte meg.* Hasonlóképpen az ekkor kibontakozó és már exportra is termelő újpesti hajóipar — az ez idő tájt fuzionált Danubius—Schönichen—Hartmann Hajógyár — ugyancsak nemzetközi versenytárgyaláson, s egy sor neves hajógyárat megelőzve kapott megbízást a Vaskapu-csatorna híressé vált vontatójának a „Vaskapudnak a szállítására. (Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy ez a különleges drótkötélvontatású hajó — több, mint egy félévszázadon át — egészen napjainkig üzemelt, mégpedig — a Dunabizottság határozata alapján — az Al- Duna-hajózás fejlesztése terén végzett magyar munkálatokra emlékeztetve, még az 1930-as években is a magyar „Vaskapu” elnevezéssel.) A szabályozási munkálatok végrehajtása — és a nemzetközi sajtó A munkálatokat 1890. szept. 19-én kezdte meg Baross Gábor a Grében-hegyorom lerepesztését célzó robbantások megindításával. A nagy mű ünnepélyes átadására pedig 1896. szept. 27-én került sor, a Vaskapu-csatorna megnyitásával, az érdekelt országok: Ausztria-Magyarország, Románia és Szerbia uralkodójának jelenlétében, a millenniumi ünnepségek egyik kiemelkedő mozzanataként. (A munka során szükségesnek bizonyult további fejlesztési-kiegészítési munkálatok azonban csak 1898. februárjában fejeződtek be.)1 * Folyóiratunk jelen számával egyidőben jelenik meg: Kiszely Gyula: Az Al-Duna-szabályozásnál használt diósgyőri sziklavéső. — Bányászati és Kohászati Lapok, öntöde. 1972. 12. sz. A Vaskapu sziklazátonyai — a „Prigrada” — a szabályozás, illetve csatornaépítés előtt 239
