Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1971-02-01 / 1. szám

A kitelepítés utolsó szakaszáig mindenkit vonaton szállítottunk el. Ezt abból a megfontolásból tettük, hogy a legnagyobb baj bekövetkezte esetén, a védelemre visszamaradt férfilakosság buszokon gyorsan kiszállítható legyen. Ezért nem engedtük távoli utakra az autóbuszokat. Az autóbuszokon kívül több száz fixplatós kocsi is készenlétben állt emberek szállítására.

A terv szerint 16 000 főnek kellett volna kitelepülnie. Ennél több települt ki. A kitelepítési terv abból indult ki, hogy a kitelepülök mindegyike a tervezett gépjárműveken hagyja el a várost. Saját járművön azonban 2500 lakos hagyta el a várost, és széttelepült az ország különböző részeibe.

Betegek, kisgyerekek, öregek

Ki kellett telepíteni különböző intézményeket, nőket, gyermekeket, betegeket, rokkantakat és öregeket. Meglehetősen sok beteget, magatehetetlen embert találtunk a házaknál, akiket csak mentőautókon, kórházvonatokban lehetett szállítani. Ilyen nagy létszámra nem gondoltunk és közben kellett kérnünk, hogy a speciális járművek többszörösét küldjék. A mentőautók számára Makó és Hódmezővásárhely között egy szabad útvonalat jelöltünk ki, azt tehermentesítettük e célra.

A kitelepítés előkészítésénél és az elhatározásnál nagyon fontos volt a sorrend helyes megállapítása. A járműveken olyan intézményeket szállítottunk el a kitelepítés első estéjén — május 20-án —, mint a gyermekotthon, kórház, tüdőgondozó, szociális otthon, gyógypedagógiai intézet és a diákkollégiumok. Ezek a járművek közvetlenül indultak Hódmezővásárhelyre. Közben elbocsátották a makói és a hódmezővásárhelyi kórházigazgatók a kórházak járóbetegeit, megkezdődött a hódmezővásárhelyi 1500 ágyas szükségkórház berendezése és feltöltése a makói betegekkel.

Az idősebbeket, gyermekes anyákat, kisgyermekeket csomagjaikkal együtt a helyi kocsiparkból összeállított vonatszerelvényre szállítottuk fel, hogy veszély esetén ők hagyhassák el először a várost. Ezek a lépések szorosan az előkészületeinkhez tartoztak. Május 21-én délutánra az állomáson veszteglő szerelvényeken levő 1200 különféle korú és nemű ember között több probléma keletkezett. A nők és kisgyermekek tisztálkodásának hiánya, a betegek különválasztása, fertőtlenítés, gyógykezelés, étkezés stb. 18 órakor biztonsági okok miatt elindítottuk az első szerelvényt Hódmezővásárhelyre. A betegeket különválasztottuk, a betegekből és hozzátartozóikból kórházvonatot állítottunk össze és azt is elindítottuk Hódmezővásárhelyre.

A „makói éjszaka”

A délutáni órákban már szétfoszlani látszott a gát megfogásához fűzött remény. Megkaptuk — telefonon

— az intézkedést a részleges kitelepítés megindítására, illetve végrehajtására. Jóváhagyták az előkészítés során készült részletes kitelepítési tervet.

A megye érintett államigazgatási szervei, fegyveres testületéi, intézményei és gazdasági egységeinek vezetői számára — Szegeden — összehívott koordinációs értekezlet döntései alapján az említettek minden segítséget megadtak a kitelepítési akció sikeres végrehajtásához. Rövid idő alatt Makó városba küldték a 10-es AKÖV 130 helyi és távolsági autóbuszát, 290 tehergépkocsit és 12 mentőautót. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes szerve (az Autóközlekedési Tröszt) az ország más területéről két óra alatt számottevő járművet irányított Csongrád megyébe, Makóra.

A nagy tömegű jármű, szinte egyidőben futott be a városba, ijesztő és nyomasztó látvány volt. Elosztottuk őket a kijelölt 26 támaszpontra.

Este 20 óra volt, amikor megszületett az elhatározás: 25 perc múlva a tanácsterembe gyülekezzenek a párttitkárok, gazdasági és intézményvezetők, tanácsi dolgozók, pedagógusok, a parancsnokok, az irányító stábok vezetői. 20,25-kor zsúfolásig megtelt a tanácsterem. A következőket mondtuk el:

— a kitelepítés azonnal megkezdődik;

— kitelepülnek a városból: gyermekek, asszonyok, öregek, betegek és testi fogyatékosak;

— sorrend: 1) ember, 2) állat, 3) anyagi vagyon;

— ütem: II., 111., IV., V. kerület, utoljára az emeletes házak;

— kitelepítés eszközei: emberi agitáció, üzemi mozgósítás, beszélőkocsi, párttitkárok, karhatalom. A pedagógusok, munkásőrök, tanácstagok végzik;

— a szállítást: autóbuszok, gépjármüvek végzik. Az embereket a további utasításig a vasútállomásig szállítják, majd önnön vonaton mennek tovább;

— kitelepülés célállomásai: Hódmezővásárhely és Szentes városok.

Ezzel kezdődött a „makói éjszaka”. Hazánkban először kellett kitelepíteni egy várost.

Megindult a gépezet, de a legtöbb gépkocsivezetőnek nem volt helyi ismerete. Ezért az eligazításnál melléjük kellett adnunk egy-egy irányítót. Ez nagy problémát okozott, mert ekkor mintegy nyolcezren dolgoztak a gátakon. Végül a mozgósításhoz beosztott munkásőrök, polgári védelmi beosztottak, pedagógusok ültek be a vezetők mellé. A berakodó helyeken szintén hasonló összetételű csoportok segítették a beszállítást a járművekbe.

21 óra 20 perc: 24 autóbusz emberekkel megrakodva megérkezett az állomásra.

21 óra 28 perc: 100 autóbusz érkezik Makóra.

21 óra 35 perc: egy motorszerelvény 340 fővel elindul Hódmezővásárhelyre.

Rendelkezésre áll: 85 MÁV-személykocsi, 8600 fő szállítására.

21 óra 38 perc: egy szerelvény elindult 320 fővel.

21 óra 52 perc: 290 fővel kiindult a vonat.

22 óra 0 perc: 357 fő vonattal elindult.

22 óra 35 perc: 22 kocsiból álló szerelvény 1720 fővel elhagyta a várost, s így tovább.

Hajnalra kiürültek a házak, az utcák, 5 óra alatt kitelepítettük a várost, több mint 30 kilométer távolságra, minden pánik nélkül. Az aktivák hívására a lakosság döntő többsége megjelent a gyülekezési helyeken. A magas fokú fegyelmezettségre, öntudatosságra jellemző, hogy szinte senki sem hozott magával a javasoltnál nagyobb csomagot. Az emberek biztonsága azt követelte, hogy átfésüljük még egyszer a várost, s összegyűjtsük a valamilyen okból ittmaradtakat. Mintegy 800 embert gyűjtöttünk össze a félreeső házakból. Ezeket is elszállítottuk.

Külön gond ilyenkor a veszélyeztetett tanyákon lakók kitelepítése. Éjjel 2 óra 10 perckor 15 fixplatós gépkocsival felszerelt 15 brigád kapta feladatul a tanyai lakosság kitelepítését. A tanyákra munkásőrök, tanácsi, főként pénzügyi, mezőgazdasági és igazgatási dolgozók mentek, olyanok, akik ismerik a tanyai lakosságot. Sikeresen és gyorsan teljesítették feladatukat.

A kitelepítés optimális időben történt, május végén nem volt hideg, de hőség sem volt. Este 8 óra után mindenki a városban, otthon tartózkodott, ébren voltak az emberek. Nappal látták a veszély nagyságát. A kitelepítéshez szükséges minden eszköz elegendő mértékben a helyszínen volt.

Makót és környékét nem öntötte el a víz, feltehetően ez volt az oka annak, hogy bár nagy volt a veszély, mégsem tett eleget mindenki a kitelepítési parancsnak, köztük mintegy 200 fiatal. Ez elégedetlenséget keltett a becsületes, szófogadó emberekben. Azt sem vettük figyelembe, hogy ameddig nem kell a teljes kitelepítést végrehajtani, a visszamaradt védők ellátására szükséges meghatározott számú nődolgozó.

Miközben — szakadó esőben — a kitelepítés teljes ütemben folyt, azok a férfiak, akik itthon maradtak és nem voltak kint a gáton, hívás nélkül — lapáttal — jöttek a tanácsháza előtti térre és az udvarra. Számuk 3000 körül lehetett. Ekkor éjjel minden közerőigényt ki tudtunk elégíteni.

Előkészületek a teljes kitelepítésre

A városunkat továbbra is igen komoly veszély fenyegette. Május 22-én elkészítettük a város teljes kitelepítési tervét. Ezt éjjel a város lakosságával — han29