Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
Szándékosan követi el a szabálysértést, aki magatartásának következményeit kívánva vagy e következményekbe belenyugodva hajtotta végre cselekményét. Gondatlanul viszont az, aki magatartásának következményeit előre látja, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. A gondatlanság enyhébb esete a hanyagság. Felelősséget kizáró okok a gyermekkor, az elmebetegség, kényszer vagy fenyegetés, jogos védelem és a végszükség. Ezekben az esetekben kizárt a felróhatóság, annak ellenére, hogy a vízszennyezést elkövették. Célszerű azonban megvizsgálni, hogy a szennyvíztisztító kezelőjét vajon nem fenyegetéssel (munkaviszonyának felmondása) kényszerítették-e, hogy a szennyvizeket a telep megkerülésével engedje a befogadóba. Ha igen, a fenyegető szabálysértési felelőssége megáll, sőt ezen túlmenően a Btk. 261. §-ában meghatározott kényszerítés bűntettét követi el. Ugyanis a kényszer és a fenyegetés megtöri az akaratot és ezeknek hatása alatt cselekvő személy nem is felelhet tettéért; a fenyegetésnek azonban komolynak kell lennie. Természeti katasztrófa esetén (megrongálódott a ciántalanító) nyilvánvalóan nem lehet szó felróhatóságról. A Tv. 8. §-ában szabályozott eseteknél vizsgálni ajánlatos, hogy a tévedésre vajon alapos oka volt-e az elkövetőnek. Nem hivatkozhat a termelőszövetkezet galvanizáló üzeméből a talajvízbe tisztítás nélkül mérgeket juttató személy arra, hogy nem ismerte a jogszabály olyan rendelkezéseit, miszerint a szennyvizeket előzetesen közömbösíteni kell és a vízi létesítményre vízjogi engedélyt kell kérni; miért is felelősséggel nem tartozik. Itt két szabálysértés halmazati elkövetéséről lehet szó. 4. A szabálysértések többsége — így a vízszennyezés is — egy-egy államigazgatási ágazat (pl. vízügyi államigazgatás) anyagi jogi szabályai (Vt. és Vhr.) meghatározott szakaszainak közvetlen megsértéséből ered, amiért ezek államigazgatás-ellenes cselekmények. Az R. 109. § a Vt. 11—14. §-aiban és a Vhr. 16—25. §-aiban foglalt rendelkezésekhez kapcsolódik. Figyelemre méltó a Vhr. 20. §-ában közölt megfogalmazás, amely meghatározza a vizek fertőzésének és káros szenynyezésének fogalmát. A vizek védelme érdekében egyes vegyianyagok felhasználásának korlátozásáról szóló, az 1/1967. (III. 8.) FM—Eü. M. sz. együttes rendelettel módosított 1/1966. (Vili. 3.) FM—Eü. M. sz. együttes rendelet tartalmaz rendelkezéseket. 5. Szabálysértések ügyében az államigazgatási szervek külön eljárás, a szabálysértési eljárás során járnak el. Ez kapcsolódik ahhoz, hogy ezek a cselekmények államigazgatás-ellenesek és sok múlik azon, hogy elbírálásuk egyszerűen és gyorsan menjen végbe. Ez legpraktikusabban a bírósági út mellőzésével biztosítható. Szabálysértési ügyekben eljáró államigazgatási hatósági szervek elsősorban a tanácsi szabálysértési hatóságok, valamint a szabálysértések miatt eljáró más szervek, mint pl. a témánk szempontjából érdekes Állami Közegészségügyi Felügyelet (a vízügyi hatóságnak ilyen eljárás lefolytatására nincs hatásköre). Az előbb említett szervek tevékenysége nem igazságszolgáltatás, mert eljárásaikban nem érvényesülnek együttesen az igazságszolgáltatás összes garanciái, és feladataik nem is azonosak a bíróságokéval. Mindemellett eljárásuk sok vonatkozásban hasonlít a bíróságokéra és a bíráskodási tevékenység több-kevesebb elemét tartalmazzák is, mint pl. a tárgyalási (kontradiktórius) jelleg, bizonyítás stb. 6. A szabálysértésekért való felelősségre vonásnál figyelemmel kell lenni az időmúlásra. A Tv. 10. § (1) bek. szerint a fő szabály az, hogy a cselekmény elkövetésétől számított 6 hónap elteltével (elévülés) nincs helye felelősségre vonásnak. Van tehát vízszennyezés, elkövetője is ismert, a cselekmény neki fel is róható, de ha a feljelentést a vízügyi hatóság az elkövetéstől számított hat hónapon belül nem tette meg, a cselekmény elévül. Ha azonban állapotcselekményről van szó — Tv. 10. § (2) bek. — az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll. Különösen fontos ennek bizonyítása akkor, ha a szennyvízbírságolás során a Vhr. 31. § (2) bek. alapján kerül sor feljelentés megtételére. Ha a szennyvízbírságolás tárgyévében pl. szeptember 15-én volt az utolsó káros vízszennyezést (fertőzést) kimutató mintavételezés és a bírság kiszabására csak következő év április 15-én került sor és a feljelentést is ugyanakkor tették meg, a szabálysértésért való felelősségre vonásnak lehetősége már kizárt. Az eljárás eredményre csak akkor vezethet, ha a hatósági csoport még a bírság kiszabása előtt, a példa esetében legkésőbb március 14-ig megteszi a feljelentést, vagy a vízügyi igazgatóság szakágazati szerve bizonyítja, hogy a helyzet szeptember 15-ét követően is változatlan, a vízfertőzés tovább folytatódik. Természetesen az elkövető természetes személy kilétét minden esetben ajánlatos megállapítani. A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével azonban felelősségre vonásnak már nincs helye (Tv. 12. §). 7. A szabálysértési hatóság tárgyalás tartása után, vagy annak mellőzésével hozza meg határozatát. Ajánlatos tehát a feljelentést perfektté tenni és abban megjelölni pontosan az elkövető nevét, üzemének címét, részletesen leírni a tényállást és megjelölni a bizonyítékokat (esetleg a laboratóriumi eredményt csatolni) és mindazokat a jogszabályokat, illetve jogszabályhelyeket, amelyeket feljelentett magatartása (cselekménye) sértett. Ajánlatos felhívni a szabálysértési hatóságot, hogy a feljelentő hatóság képviselőjét hallgassa meg tanúként vagy szakértőként, amely alkalommal kiegészítő bizonyítékok bemutatására is sor kerülhet. A vízügyi hatóság kérje a határozat egy példányának címére való megküldését, hogy tudomása legyen az eredményről. A szabálysértési hatóságnak ugyanis csak a fellebbezésre jogosultaknak (Tv. 68. §) kell a határozatot megküldeni, s ebből a feljelentő kimarad. Az ilyen módon kézhez vett határozat ellen azonban a vízügyi hatóság fellebbezést nem nyújthat be, mert a Tv. 68. § (1) bek. alapján ezt csak az elkövetőnek biztosítja, illetőleg annak, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz vagy aki kártérítést kért, illetőleg kárigényét bejelentette. Ha azonban a vízügyi hatóság rendszeresen megkéri a szabálysértési hatóságok határozatainak egy példányát és abból azt állapítja meg, hogy egy-egy hatóság méltánytalanul csekély, vagy akár büntetés kiszabását mellőző büntetőgyakorlatot folytat és ugyanakkor a káros vízszennyezések egy adott helyen vagy vízfolyás mellett növekvő tendenciát mutat, mód van arra, hogy a határozatokat összegyűjtve, azt a másodfokú vízügyi hatósághoz továbbítsa, amely a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályánál megfelelő lépéseket kezdeményezhet a hiányos büntetőgyakorlat megszüntetése végett. (folytatjuk) Dr. Egerszegi Gyula 70
