Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-02-01 / 1. szám

Az iparosítás, a korszerű többszintes lakások tömeges építése a városon és a falun, az új kul­turális és szociális intézmények, a mezőgazdasági üzemek fejlődése a vízigényeket — és termé­szetesen az elhasznált, szennyezett vizek meny­­nyiségét is — jelentősen megnövelte. A társa­dalom víz iránti igénye, a víznek, mint nyers­anyagnak, fogyasztási cikknek, munkaeszköznek társadalmi és gazdasági szerepe növekszik és egyre nagyobb mértékben befolyásolja a ter­melőerők fejlődését. Az ivó- és háztartási víz­igény a lakosszóm növékedése, az életszínvonal és a magasabb közegészségügyi követelmények miatt fokozódik. A termelésfejlesztéssel közel arányosan használ az ipar is jelentős mennyi­ségű vizet. A korábbi elmaradott településhálózatunk és fejletlen iparunk mellett a lakossági és ipari vízszükségletek kielégítése két évtizeddel ezelőtt nem okozott különösebb nehézséget a vízgazdál­kodásnak. A közüzemi vízművek 1950-ben csak napi 600 000 m3 ivóvizet termelték, az ipari víz­művek termelése pedig 1,8 millió m3 volt. A tár­sadalmi-gazdasági fejlődés hatására a lakossági és ipari vízellátással szembeni igény azonban meggyorsult. Ma a vízművek kapacitása közel napi 2 millió m3, az ipari vízműveké pedig már 7,0 millió m3. A megváltozott társadalmi és gazdasági körül-A vízművek néhány jellemző adata A tiszaszederkényi víztorony mények között fejlődő települések és a szocia­lista nagyipar a vízgazdálkodással szemben is új, a korábbiaknál jelentősen nagyobb és szélesebb körű igényt támasztott, ezért a települések, a lakosság és az ipar vízellátása az utóbbi években a vízgazdálkodás előterébe került. A vízgazdál­kodást korábban úgy tekintették, mint amely­nek feladata csak az árvízvédekezés, vagy a mezőgazdaság vízzel való ellátása, sőt egyes időszakokban tevékenységét kizárólag mezőgaz­dasági célú tevékenységgel azonosították. A nép­gazdaság különböző ágazatainak tervszerű, ará­nyos fejlesztése ma már a vízgazdálkodással szemben is azt az igényt támasztja, hogy vala­mennyi népgazdasági ágazat fejlesztésének fel­tételeit a vízigények összehangolásával és az adott térségben a vízkészletek optimális kihasz­nálásával megteremtse. A vízgazdálkodáson belül a település és ipari vízellátás túlsúlyát részben a felhasznált víz mennyisége, részben az egyes vízgazdálkodási szakágazatokra fordított fejlesz­tési költségek is jól tükrözik. Az éves vízfelhasz­nálás az egyes fogyasztók szerint a következő­képpen oszlik meg: Lakosság vízfogyasztása 0,6 md m3 Ipari vízfogyasztás 2,1 md m3 Mezőgazdaság vízfogyasztása 1,8 md m3 4,5 md m3 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom