Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-02-01 / 1. szám

A vízgazdálkodás fejlesztésére fordított pénz­eszközök megoszlása (1966—70): Lakossági vízellátás és csatornázás 5,9 md Ft Ipari vízellátás és csatornázás 5,7 md Ft Vízkárelhárítás 4,5 md Ft Mezőgazdasági vízhasznosítás 3,3 md Ft Egyéb 1,3 md Ft Összesen: 20,7 md Ft A népgazdaság különböző területein megvaló­suló vízgazdálkodási beruházásokból tehát 56% a települések és az ipar vízellátására és a csator­názására jut. A TELEPÜLÉSEK VlZELLÄTÄSA ÉS CSATORNÁZÁSA A települések vízellátására és csatornázására előirányzott 5,9 milliárd forintból 57 vá­rosban van folyamatban jelentősebb vízellátási és csatornázási munka. A főváros vízellátási és csatornázási létesítményökre mintegy 1 milliárd forintot fordít. A tervidőszakban épült meg az új felszíni vízmű, megvalósult többek között a Horány-surányi vízmű, a Vaspálya úti főgyűjtő­­csatorna és a kelenföldi átemelő. Nagyobb — 50—180 millió Ft közötti költségelőirányzatú — vidéki beruházások, a debreceni vízmű fej­lesztése és a városi szennyvízgyűjtők építése, Kecskemét vízellátásának és csatornázásának fej­lesztése. Űj csatornamű épül Székesfehérvárott, Veszprémben, Kaposvárott is. A tervidőszak alatt közöl 200 községben is új vízvezeték és 18 csatornamű létesül, elsősorban társulati úton. A vízellátás és a csatornázás fejlesztése rend­kívül beruházásigényes és e szakágazatok épí­tési és üzemi költségei állandóan növekszenek. Az ország lakossága 1%-ánák, tehát kereken 100 000 embernek vízvezetékkel való ellátása át­lagosan 350 millió Ft-ba, csatornázása 600 millió Ft-ba kerül. Az ivóvíz termelésének és szállítá­sának költsége országos átlagban 3 Ft m3-enfcént, ez az érték 5 évvel ezelőtt még 1,4 Ft volt. A költségek növekedésében döntő szerepe van an-A siófoki szennyvíztisztítótelep modellje 100 ms-es acélszerkezetű víztorony (Hidr о glóbusz) nak, hogy a helyi természetes tisztaságú vízkész­letek felhasználódnak és a vizek szennyeződnek. Mind több és több vizet kell tisztításnak alá­vetni és növekszik a víz és a szennyvizek szállí­tási távolsága. Jelenleg 16 városunk részére kell a vizet 10—40 km távolságból szállítani. Az eddig végrehajtott fejlesztéssel javult, ki­egyensúlyozottabb lett a városokban a vízszol­gáltatás, a korábbi évről évre rendszeresen visz­­szatérő és hosszú idejű vízhiányok megszűntek, illetőleg kisebbek és rövidebb időtartamúak let­tek. A víztermelési és tározási tartalék sajnos továbbra is kevés, a fővárosban, a vidéki na­gyobb településeken, az iparvidékeken és üdülő­övezetekben az igények egyre nagyobb ütemben fokozódnak és sürgetik a vízellátás és a csator­názás fejlesztésének gyorsítását. IPARI VIZGAZDÄLKODÄS Az ipari vízművek és szennyvíztisztító művek építésére, bővítésére, 1966—70 között a külön­böző népgazdasági ágazatokban 5,7 milliárd Ft van előirányozva. Az ipar jelenlegi évi 2,1 mil­liárd m3 mennyiségű friss vizet használ, ez a nép­gazdaság összes vízhasználatának (ipar, mező­­gazdaság, lakosság) mintegy 48 %-a. Az ipar ma a népgazdaság legnagyobb vízhasználója. A víz­felhasználás 85%-a hűtővíz, 13%-a egyéb tech­nológiai víz és 2%-a üzemi ivóvíz. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom