Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-02-01 / 1. szám

lyozását hatékonyabban segítő vízügyi igazgatási szervezet térbeni tagozódása nem a közigazgatási területek, hanem a vízgyűjtő területek — folyó­völgyek — szerint történik. Ez a tapasztalat jól bevált a szocialista országokban. Az utóbbi évek­ben Anglia és Franciaország is ilyen elvek sze­rint alakította át vízügyi igazgatási szervezetét. Jellemző általános tendencia, hogy a közgaz­dasági kérdéseknek mind nagyobb a jelentősége a vízgazdálkodás fejlődése szempontjából, hiszen valamennyi országban mind nagyobb ráfordítást igényel az ivó-, ipari és öntözővíz beszerzése, a folyók és a tavak szennyezésének megakadá­lyozása. Ezért a Bizottság részletesen foglalkozott a vízügyi beruházási döntések elemzését és a legkedvezőbb beruházási változatok kiválasztását megkönnyítő matematikai módszereket ismertető tanulmányokkal. A Vízgazdálkodási Bizottság célja, hogy az EGB legfontosabb törekvéseinek megfelelően a műszaki és tudományos kapcsolatok fejlesztése útján olyan össz-európai vízgazdálkodási együtt­működést alakítson ki, mely fokozottabban se­gítheti azt, mint fontos természeti kincs ésszerű, gazdaságos felhasználását, a természeti környezet védelmét, a hosszú távú tervezés megalapozását. A bizottság genfi ülése különösen behatóan tár­gyalt a vizek — a folyók, a tavak és a tenge­rek — további szennyeződésének megakadályo­zásáról. Többek között a váratlan olajszennyezés eltávolítására az árvízvédelemhez hasonló ké­szenléti szervezetek felállítását javasolta. Isme­retes, hogy nálunk is milyen jó szolgálatot tett a napokban a Zalába került olaj gyors eltávolítá­sánál egy ilyen szervezet, az OVH—Vízminőségi Felügyelet. A tanácskozás foglalkozott a szenny­iszap kezelésének, a mezőgazdaságban használt mérgező vegyszerek által okozott károk megelő­zésének módszereivel, automatikus vízminőség­vizsgáló állomások felállításával és sok más fon­tos kérdéssel. Ebben a vonatkozásban is jó pél­dával szolgált a KGST országok vízgazdálkodási együttműködése, melynek keretében sok értékes módszert alakítottak ki a víz minőségének védel­mére és a vízkészletek gazdaságos hasznosítására. A genfi tanácskozás meghatározta az állandó Vízgazdálkodási Bizottságnak 1975 végéig elő­irányzott munkaprogramját is. Többek között még ez év nyarán Londonban szemináriumot rendeznek a folyóvölgyek vízgazdálkodásának irányításáról, jövő évben pedig Zágrábban a dél­európai országok speciális vízgazdálkodási kér­déseinek megtárgyalásáról. A munkaprogram fontos feladatként jelölte meg a nemzetközi víz­jogi elvek kidolgozását, a víz minőségét és a szennyvizet elemző vizsgálati módszerek szabvá­nyosítását. Szóba került, hogy a tapasztalatok és információk gyors kicserélése végett elő kell ké­szíteni egy nemzetközi vízgazdálkodási doku­mentációs központ felállítását. Magyarország is jelentősen hozzájárul ahhoz a nagy vállalkozáshoz, melynek célja, hogy elké­szüljön Európa első átfogó vízkészletgazdálkodási kézikönyve. Ez a közös alkotás a tudományos munkában és a gyakorlatban egyaránt rendkívüli jelentőségű kézikönyv. Magyar és francia szak­értők a vízkészletek és a vízigények összehango­lásának, egyensúlya kialakítását elősegítő mód­szereket foglalja össze. Szovjet, belga és cseh­szlovák szakértők közösen dolgoznak ki egy feje­zetet a hasznosítható vízkészletekről, míg olasz, lengyel és román szakértők a vízigényekről szóló fejezeten dolgoznak. A kézikönyv megjelentetését megelőzően Magyarország fogadja az EGB Víz­gazdálkodási Bizottságának Szemináriumát, mely megvitatja és végleges formába önti a tanulmány teljes anyagát. Természetesen a magyar szak­értők a nemzetközi Bizottság egyéb munkáihoz is sok segítséget nyújtanak. A Bizottság első ülésén elismerést szerzett Dr. Szesztay Károly­­nak, a VITUKI tudományos főosztályvezető­helyettesének, az egyik EGB szakértőbizottság elnökének jelentése a vízkészletek és a vízigé­nyek felméréséről. Magyarország annak a tanulmánynak az elké­szítésére is vállalkozott, amely a vízkészletek szennyeződésének megakadályozását és csökken­tését célzó közgazdasági szabályozó eszközök hatásának tapasztalatairól számol be. Más orszá­gok szakértői is számos tapasztalatról tesznek jelentést a Vízgazdálkodási Bizottságnak s így valamennyi Európai országnak alkalma nyílik arra, hogy a nemzetközi gyakorlat megismerésé­nek alapján, hasznos következtetések levonásával segítse vízgazdálkodásának fejlesztését — fejezte be nyilatkozatát Dégen Imre államtitkár. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom