Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / Különszám
A korszerű töltésvizsgálat az árvédekezés szolgálatában 1. Az árvíz alatti töltésvizsgálatok célja Árvizek idején a helyi védelemvezetés feladata, hogy a gondjaira bízott védvonalszakasz állapotát figyelemmel kísérje és az előre jelzett vízállások, azok tartóssága, az észlelt jelenségek, valamint ismeretei és korábbi tapasztalatai alapján döntsön a beavatkozások szükségessége, módja és mértéke felől. A védelemvezetés ezt a felelősségteljes feladatát nyilván csak akkor képes megbízhatóan ellátni, ha az árvédelmi töltések viselkedésére és az azokban lejátszódó folyamatokra vonatkozó megalapozott elméletre, továbbá a jelenségek jellegére és az azokat befolyásoló tényezők nagyságrendjére vonatkozó észlelési, mérési adatokra tud támaszkodni. Ilyen adatok a korábbi árvizek során nem álltak a védelemvezetőség rendelkezésére (ilyenek hiányában a jelenségekre vonatkozó elméletek is csak mérési adatokkal kellőképpen nem igazolt feltételezéseken alapultak), így a beavatkozásokra vonatkozó döntések meghozatalában szinte kizárólag a helyi tapasztalatok nyújtottak támpontokat. A megítélés szubjektivitása és a feltétlen biztonságra való törekvés gyakran felesleges, vagy helytelen beavatkozást eredményezett, és nem zárta ki a veszélyt, hogy a valóban szükséges beavatkozásokat csak későn, vagy egyáltalán nem rendelik el. Az árvíz alatti vizsgálatok célja ennek megfelelően olyan adatok és információ beszerzése a védvonal állapotárc és az abban lejátszódó folyamatokra vonatkozóan, amelyek alapján lehetővé válik a jelenségek lényegének és veszélyességének megítélése, a védelemvezetés tájékoztatása, figyelmeztetése és az esetleg szükséges beavatkozás módjának meghatározása, azaz végeredményben a védekezés munkájának biztonságosabbá és ugyanakkor gazdaságosabbá tétele. Járulékos, de ugyanakkor igen jelentős eredmény a jelenségek alaposabb megismerése és ezáltal az azokkal kapcsolatos elméletek igazolása, módosítása, kiegészítése, vagy cáfolása, esetleg új elméletek kidolgozásához alapadatok szolgáltatása. Ez egyrészt a védekezés munkáját segíti elő, másrészt az erősítési munkák tervezését teszi megbízhatóbbá. A vizsgálati eredmények információs értéke annál nagyobb, minél előbb állnak rendelkezésre, ezért a pontossággal szemben támasztott követelményeket ebből a szemszögből is meg kell fontolni. Természetszerűleg a kapott, sok esetben nagyságrendi tájékoztatást nyújtó adatok helyes értelmezése és értékelése csak a jelenségek és folyamatok lényegének, valamint az anyagok vízzel szemben tanúsított magatartásának ismeretében lehetséges. 2. A vizsgálatok révén keresett információ Az árvédelmi töltésekben és azok altalajában lejátszódó árvízi jelenségek sokrétűek, ami azonban többnyire csak a végkifejlet állapotában tapasztalható. Az első észlelések alapján csak ritkán dönthető el egyértelműen, hogy melyik jelenséggel állunk szemben és hogy az a töltés állékonyságát mennyiben veszélyezteti. Mivel minden jelenség valamilyen szivárgási folyamatra vezethető vissza, a vizsgálatoknak elsősorban ennek tisztázására kell irányulnia. Meg kell határozni, hogy — a szivárgás a töltéskeresztmetszet vagy az altalaj melyik részében következik be, — milyen nyomásviszonyok mellett és hogy — az előálló sebességek erózió szempontjából veszélyesek-e. A töltések rendszerint kötött anyaga a beszivárgó vizet felveszi, ami duzzadással és a nyírószilárdság csökkenésével jár együtt. Meg kell határozni, hogy a töltéskeresztmetszet egyes részeiben a vízfelvétel milyen mértékű és, hogy ennek hatására a töltést alkotó talaj nyírószilárdsága miképpen alakul. Az előbbi adatok birtokában megállapítható, hogy a töltés észlelt meghibásodása milyen jelenség következménye, megbecsülhető a jelenség további alakulása, valamint statikai megfontolások alapján a töltés állékonysága a vizsgálat idején és annak változása további árvízi terhelés hatására. 3. A vizsgálatok módszerei A töltésekben kialakuló szivárgási, telítődési és állapotváltozási jelenségek vizsgálatához, mint láttuk, talajmechanikai és hidraulikai jellemzőket kell meghatározni. Erre a célra korábban kizárólag roncsolásos módszerek (kutatóakna, fúrás, mintavétel) álltak rendelkezésre. Az elmúlt 28
