Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-12-01 / 6. szám
Elkészült a Zámolyi víztároló /Aktóber 13-án ünnepélyes ^ keretek között került sor a Zámolyi víztároló üzembe helyezésére. Az ünnepségen részt vett Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, dr. Dabrónaki Gyula államtitkár, a Velence Tavi Intéző Bizottság elnöke, az MSZMP Fejér megyei végrehajtó bizottságának, valamint a Fejér megyei tanács VB-nak vezetői, s rajtuk kívül az OVH, valamint a tó létesítésével érintett szervek vezető állású képviselői. A Zámolyi tárolótó megépítése, ill. üzembe helyezése jelentős előrelépést jelent a Velencei-tó vízháztartásának megjavításában. A tó vízingadozása vízgazdálkodási beavatkozások nélkül — figyelemmel az eddigi minimális és maximális vízállásokra — 182 cm nagyságú. Ilyen vízszintváltozás mellett aszályos időben veszélybe kerül a fürdési lehetőségen kívül a tó élővilága is, s a víz megromlásának lehetősége is fennáll. A tó árvizei idején súlyos károk jelentkeznek a parti létesítményekben (villák, vasútvonal, utak stb.). Mivel a levezető kapacitás nem elégséges, csak hosszú idő alatt van mód a tó vízállásának megfelelő szintre történő csökkentésére. A tó vízszintjének állandósítása, illetve a vízszint-ingadozás mérséklése tehát nyári időszakban az üdüléshez szükséges megfelelő vízmélységet, tavaszi árvizek esetén pedig a parti létesítmények védelmét szolgálja. Ezen túlmenően egyéb érdekek is fűződnek a vízszint-ingadozás csökkentéséhez (halászat, természetvédelem, nádgazdálkodás stb.). A vízszint-ingadozás meghatározott korlátok közé való szorítása alapozó jellegű intézkedés más vízgazdálkodási beavatkozások számára is. Nyilvánvaló, hogy a partvédelmi munkákat célszerű és gazdaságosabb olyan feltételek mellett elvégezni, melyeknél csak szűkített vízjátékra kell számítani. Ebben az esetben a partfalakat lényegesen kisebb magasságra kell kiépíteni és jelentősen csökkenthető a partfalak mögötti feltöltés kubatúrája is. A fenntartási munkák végzésének is lényeges befolyásoló ja a vízszint-ingadozás, hisz a növényzet elburjánzásában, a munkák végrehajthatóságában a vízállásoknak nagy szerepe van. Már említettük, hogy milyen döntő módon kihat a károsan alacsony vízállás a víz minőségére. Az említett körülmények igazolják, hogy a tó vízgazdálkodásának rendezésében elsőrendű fontosságú a vízszint-ingadozás csökkentése. Ennek elérésére két mód kínálkozik. Egyrészt a tavaszi nagyvizek visszafogásával le kell faragnunk a tóba érkező árvízcsúcsokat — megakadályozva ezzel a tó káros mértékű vízszintemelkedését —, másrészt a vízgyűjtőn visszatartott víztömeg segítségével a nyári vízutánpótlást kell biztosítanunk, s ezzel a nyári alacsony vízállások küszöbölhetek ki. Ezek az intézkedések arra is alkalmasak, hogy — figyelemmel a vízgyűjtőn visszatartható víztömegre — kisebb méretű levezető csatornát kelljen kiépíteni. A vízvisszatartást és víztárolást azon a vízgyűjtőn kell végrehajtani, amelyiknek vízhozama legnagyobb mértékben befolyósolja a tó vízháztartását. A Átnézetes helyszínrajz a tárolók elhelyezkedéséről tó teljes vízgyűjtője 615 km2. Ebből 400 km2 esik a Császárvíz gyűjtőjére. Meg kellett ezt a vízgyűjtőt abból a szempontból is vizsgálni, hogy a vízfolyás völgye alkalmas-e víztárolásra. Elsősorban a hidrológiai vizsgálatok eredményétől függött, hogy a kívánatos mértékű tárolást a Császárvízen végre lehet-e hajtani. Az említett vizsgálatok azt eredményezték, hogy a Császárvíz völgyében két víztároló létesíthető, a felső ún. Zámolyi és az alsó Pátkai tárolótó. A két tárolóban az árvízcsúcsok visszatartása érdekében összesen 19 millió m3 vizet lehetséges tárolni. Az üzem vízszintmagasságában tárolható víztömeg 12,5 millió m3. Ezek az értékek azt jelentik, hogy árvizes időszakban a Ve-235 A Zámolyi víztároló mintakeresztszelvénye
