Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-10-01 / 5. szám
számítás során csakis homogénnek tekinthető korábbi árvizeket szabad figyelembe venni. Ez a homogenitás azonban az emberi tevékenység nyomán legtöbbször nem teljesül (erdőirtás, töltések építése, folyószabályozás és ezek hatására gyorsabb és hirtelenebb árhullámok). Ilyenkor az oksági összefüggések alapján az árvízi adatsort homogenizálni kell. A szükségszerű és a véletlen dialektikus kapcsolata Mit jelent, hogyan jelentkezik árvizek esetén ez a dialektikus egység? Az árvíz előre jelzése során szinte kizárólag véletlen jellegű összefüggésekkel, stochasztikus kapcsolatokkal kell dolgoznunk. Ugyanakkor mint korábban bemutattuk, az árvíz végső kialakulása mindenképpen szükségszerű folyamat. Az előre jelzéseket folyamatosan, az idő előrehaladásával finomítjuk. Valóban igaz tehát az árvíz esetén is, hogy a szükségszerűség a véletleneken keresztül realizálódik. Törvényszerű összefüggések A töi'vény a tényezők, jelenségek és folyamatok közötti lényegi, szükségszerű, általános és tartós viszony. Vizsgáljuk meg hogyan érvényesülnek a törvény jellemzői az árvízi jelenségeknél. Az előző oldalon felsorolt tényezőkön belül is sok-sok törvényszerű kapcsolat áll fenn. Elég említenünk a meteorológiai törvényeket, vagy a vízgyűjtővel összefüggő talajtani és biológiai törvényeket stb. Nyilvánvaló azonban, hogy az árvíz kialakulását ezek közül csak néhány befolyásolja. Törvényszerű a kapcsolat pl. a ciklonok járása, a légnyomás és a páratartalom között, de biztos, hogy az árvíz szempontjából nem lényegesek, tehát nem árvízi törvények. Ugyanakkor alapvető törvényszerűség áll fenn a csapadék nagysága, a vízgyűjtő terület és az árvíz nagysága között. Természetes, hogy ez lényegi viszony. Ugyanilyen lényeges pl. az árvíz nagysága és az árvízkárok közötti összefüggés. A törvény szükségszerű viszony. Egyértelmű, hogy még nem törvényszerű minden olyan jelenség, amely szükségszerű, de mindenesetre a szükségszerűség alapvető feltétele a törvénynek. A tudomány feltárta pl. azt a törvényt, amely szükségszerűen leírja, hogy az árvízvédelmi mű milyen védőképességű, azaz milyen nagy árvíz ellen nyújt biztonságot. Biztos, hogy a védőképességnél nagyobb árvíz ilyen esetben szükségszerűen elöntést okoz. A törvény általános összefüggés. Ez azt jelenti, hogy a feltételek fenntartása esetén a törvény más esetekre is alkalmazható. Vegyük pl. az árvízvédelmi töltések védőképessége és a talajviszonyok közti összefüggést. Ez a törvény megmondja, hogy adott, a talajra jellemző fizikai állandók esetén, milyen a töltés védőképessége. Ha a tudomány helyesen tárja fel ezt a törvényt, különböző, egymástól lényegesen eltérő talajviszonyok esetén is kiszámolható a védőképesség. Az árvíz törvényei is természetesen csak viszonylag általánosak. Minden törvényhez hozzá kell rendelni érvényességi tartományát. Más törvény jellemzi pl. a hirtelen esőzés hatására kialakuló árvizet, mint a hóolvadásből és a csapadékból származót. Az árvízvédelem törvényei is nagymértékben változnak, attól függően, hogy milyen a védett terület értéke, nagysága, domborzata. Törvényszerűen másfajta árvízmentesítési módszereket alkalmaznak hegyvidéken (pl. árvízi tárolókat), vagy sík vidéken (árvízvédelmi töltéseket). A törvény tartós, ismétlődő összefüggés. Az összefüggés csak abban az esetben törvényszerű, ha viszonylag stabil (térben és időben), azaz más helyen, vagy más időbei} alkalmazva továbbra is reális eredményt ad. A Tisza kisesésű, széles hullámterű folyó. Árvízi törvényei sajátosak, de a megfelelő érvényességi tartományon belül, különböző időpontokban felmerülő tiszai árvizek esetére jól alkalmazhatók. Ugyanakkor hasonló jellegű más folyókra, pl. számos afrikai folyóra is felhasználhatók a Tiszára kapott összefüggések. A törvény objektivitása A természet és társadalom más törvényeihez hasonlóan, az árvízi törvények is tudatunktól és akaratunktól függetlenek. Erre a legjobb bizonyíték a történelem, ahol az emberiség évezredes árvízzel kapcsolatos keserű tapasztalatai fellelhetők. A bibliai vízözön éppúgy katasztrófát jejentett, mint az 1965. évi firenzei árvíz, vagy az indiai, pakisztáni árvizek. A filozófiai „szabadság” fogalom jól látható az árvizek történetén. A vízözön a fejlődés akkori szakaszán szinte a teljes emberiség pusztulását jelentette, a Tisza árvizei még a múlt században is csaknem lehetetlenné tették az Alföld legnagyobb részének mezőgazdasági hasznosítását és ugyanakkor az 1970. évi tiszai, vagy az 1965. évi dunai árvíz ellen a rendkívüli méretek ellenére sikeres volt a védekezés. Nyilvánvaló, hogy kizárólag a hősies helytállásnak nem tulajdonítható a sikeres védekezés. Hiszen biztos, hogy az ókor, vagy a középkor embere is erejét megfeszítve védekezett az árvíz ellen. A siker alapvető feltétele az árvíz törvényszerűségeinek ismerete. A természet ereje és így az árvíz is pusztító elemi csapás, ameddig nem ismerjük keletkezését, levonulását és a védekezés legcélszerűbb módjait. Nyilvánvaló, hogy az árvíz törvényei sem kizárólag műszaki, vagy fizikai törvények. Az árvíz és a társadalom közti összefüggés megvilágítására megemlítjük az árvízvédelmi szervezet alapvető fontosságát. Rendkívüli árvíz rendkívüli szervezettséget, a társadalom minden rétegének összpontosított munkáját igényli. Az árvízvédelmi művek különböző mértékű kiépítése, a védett terület értékétől és a veszélyeztetett lakosság számától függően, szintén a társadalom, illetve a népgazdaság és az árvíz közti kapcsolatra utal. Az ember hiába akar szembeszegülni a természet törvényeivel. Ez, mint a történelem példázza, hiábavaló igyekezet.
