Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-10-01 / 5. szám

A megpldás a természeti törvények felismerése, alkalmazása, majd hasznosítása az emberiség ja­vára. Egy példa: a pusztító árvizet okozó víz­­mennyiséget megfelelő helyen épített tárolóban felfogva és megfelelő időpontban leengedve, csök­kenthetjük a nyári szárazságot. Az árvíz törvényszerűségeit a tudomány tárja fel. Nyilvánvaló, hogy az objektív összefüggést a tudomány törvénye pontosan sohasem tudja leírni, mindig csak közelítően. A tudomány fej­lődésével azonban a feltárt törvények egyre job­ban megközelítik a valóságot. Ma már ismerünk olyan eljárásokat, amelyek segítségével a csapa­dék ismeretében és az adott vízgyűjtő esetén vi­szonylag pontosan előre jelezhetjük a várható ár­víz mértékét. Tudjuk azt is, hogy adott gazdasági szerkezet, védett terület, laksűrűség, domborzati viszonyok és más tényezők esetén milyen mód­szerrel védekezhetünk leghatékonyabban az ár­vizek ellen: tárolással, folyócsatornázással, töl­­tésezéssel, vagy esetleg árvíz elleni általános biz­tosítás bevezetésével. Dinamikus és statisztikus törvények A tudomány fejlődése egyre inkább azt mu­tatja, hogy az objektív törvényszerűségek tulaj­donképpen szinte minden esetben statisztikus jel­legűek. Tehát szinte lehetetlen a jelenségekben szereplő összes paraméter figyelembevétele és így mindenképpen maradnak véletlen jellegűen ható tényezők is. Bár továbbra is beszélünk dinamikus törvényekről, ezek mindegyike többé-kevésbé el­hanyagolással él, tehát legfeljebb quasi-dinami­­kusnak tekinthető. Természetesen a gyakorlat­ban az esetek nagy részében elfogadható a dina­mikus szemlélet, de korlátáival tisztában kell lennünk. Az árvízi törvényszerűségek szinte kizárólag olyanok, hogy még quasi-dinamikusnak sem te­kinthetők. Ha végig haladunk az első oldalon fel­sorolt tényezőkön, legfeljebb a vízfolyás-hálózat kezelhető dinamikus szemlélettel. Valóban az ár­hullám levonulása egy folyón viszonylag jól szá­mítható hidraulikai módszerekkel. Az árhullám előre jelzések egyik nagy csoportja ezeket a módszereket alkalmazza. Érdekes ugyanakkor, hogy a legújabb hidrológiai szemlélet egyik isko­lája igyekszik a csapadék — vízgyűjtő terület — árvízi lefolyás közötti összefüggést szintén dina­mikus szemmel elemezni. A korszerű nagy telje­sítményű számológépek bizonyos mértékben te­hát ismét előtérbe állították a dinamikus tárgya­lásmódot. Látnunk kell azonban és az előzőek­ben részletezett szempontok mind erre mutat­nak, hogy az árvízzel kapcsolatos tényezők olyan összetettek, az árvíz kialakulásához olyan nagy­számú paraméter járul hozzá, hogy a statisztikus szemlélet fenntartása objektív szükségszerűség. Véleményünk szerint a jövőben egyre inkább kapcsolódni fog a korábban sokszor ellentétben álló dinamikus és statisztikus szemlélet és a komplex, együttes vizsgálati mód vezet majd az árvíz szintéziséhez Strukturális és genetikus törvények Az árvízi törvényszerűségekben mindkét típus megtalálható. A vízgyűjtő terület domborzatá­val, talajával, növényzetével, a vízfolyás-hálózat­tal, az árvízvédelmi művek védőképességével stb. nyilvánvalóan strukturális törvények foglalkoz­nak. Ugyanakkor a tényezők között legtöbbször genetikus törvények szabályozzák a jelenséget. Nyilvánvaló a csapadék és az árvíz nagysága közti összefüggés tipikus genetikus törvény. De ugyanígy genetikus összefüggés van az árvíz nagysága és az árvízvédekezés között, sőt az ár­víz és az árvízkárok között. A fentiekben igyekeztünk az árvízi jelensége­ken keresztül néhány alapvető filozófiai fogal­mat bemutatni, illetve érvényesülésükre rávilá­gítani. A fejlődés eredményeképpen az ember egyre inkább uralja a természetet, kézben tartja az árvizeket és minimumra csökkenti károkozá­sukat. Dr. Bogárdi István Az Amerikai Egyesült Államok ipara évente 1,5 milliárd tonna szi­lárd hulladékot dob ki magából, a levegőt 140 millió tonna mérges hul­ladékgázzal fertőzi és 200 milliárd liter tisztltatlan szennyvizet zúdít az ország természetes vizeibe. Csupán e folyamat megfékezésére több 100 milliárd dollár beruházását irányoz­tak elő. =0= A Schwarzwald és a Bodense tér­ségében a vasárnapi gépkocsiforga­lom nyomán a levegő ólomgőztartal­­ma, szulfát-, nitrát- és foszfátfertőzé­se olyan mértékben megnövekszik, hogy a turisták tonnaszámra nyelik a mérget. E súlyos mérgek a térség vizeit is fertőzik és elfogyasztják a víz oxigéntartalékát. Ez az állapot ma már olyan súlyos, hogy a vidék hidrobiológiái egyensúlyát is megvál­toztatja. Elpusztul az állat- és nö­vényvilág, a víz oxigéntartalmának csökkenése nyomán pedig a vízmi­nőség rohamos romlásnak indul. =o= A Ruhr-vidéken 5 millió ember él. Folyóit naponta 300 súlyvagon ko­rom-, vaspor- és kémiai hulladék terheli. A talajból felszínre kerülő víz olyan szennyezett, mintha az emberi szervezeten már hatszor „áthaladt" volna. ==©= Megfelelő intézkedések híján az Amerikai Egyesült Államok lakossá­gának súlyos viszonyokkal kell szembenéznie. Jóllehet a lakosság 68 százaléka csatornázott területen él, a fejlődés felgyorsulása nyomán évi 1000 körül van azoknak a települé­seknek a száma, amelyek kinövik csatornahálózataikat. Az élővizekbe kerülő mérgező anyagok nagyobb fele négy iparág, a papír-, az acélko­hászat, az olajipar és a vegyipar mellékterméke. =o= Jóllehet a Német Szövetségi Köz­társaságban újabban már alig hasz­nálnak DDT-t, lakott és lakatlan tér­ségek vizeiben és légkörében a fer­tőzés mértéke ma is igen súlyos. Ez egyik magyarázata a Német Szövet­ségi Köztársaság vizeiben ismétlődő halpusztulásnak, amely időnként egyes folyókban katasztrofális mér­tékben mutatkozik. 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom