Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-10-01 / 5. szám
Az ország egyik legaszályosabb vidéke volt ez a táj. Az ember alkotó keze, természetátalakító munkája változtatta meg évszázadok maradványát. Ebből a tájegységet formáló tevékenységből vízügyi szakemberek és dolgozók derekasan kivették részüket. Ma is ők álmodják a holnapot, teremtik meg annak feltételét, hogy az éltető víz nyomán új élet sarjadjon. A szomjazó földek helyén teremtenek új világot, formálják és fejlesztik a táj mezőgazdaságát, teszik gazdagabbá és szebbé ennek a tájegységnek eredményekkel teli jelenét és fakasztanak terveket a fénylő holnapok számára. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság eredményeiről, feladatairól és terveiről szólunk a következőkben. S hogy teljessé tegyük azt a képet, amelyet a mezőgazdasági vízgazdálkodásban az Igazgatóság Hajdú-Bihar megyében és Debrecen megyei jogú városban kifejt, tárjuk ki az ismerkedés kapuját... Hajdú-Bihar megye és Debrecen város Területi nagyságrendben Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj- Zemplén és Pest megyék után 6211 négyzetkilométerrel Hajdú-Bihar megye hazánkban a negyedik helyet foglalja el. Valamivel több mint félmillió lakos (515 000) él ezen a területen, amely az ország keleti részében, a hajdúsági és hortobágyi medence szélén fekszik. A megye keleten határos Romániával, délen a Sebes-Körössel, a Sárréttel (Békés megye), nyugaton a Tisza alkotja a természetes határt és Szolnok megye, északon a nyírségi homokbuckák Szabolcs-Szatmárral övezik az éghajlatában szélsőséges, főként kontinentális területet, amelyen az ország legnagyobb összefüggő szikes földje — a Hortobágyon — tarkítja az alföldi tájat. Az ország „hegy nélküli” megyéje ez: a debreceni városi tanácsháza küszöbe 121 méter magasan van a tenger szintje felett. Történelmileg a Hajdúkerületből 1876—77-ben vált ki Hajdú megye, amely 1950-ben egyesült Bihar megyével, azóta az elnevezés: Hajdú- Bihar. A megyeszékhely: Debrecen megyei jogú város, amely az évszázadok folyamán hazánk történelmében jelentős szerepet töltött be — hazánk harmadik városa. Kétszer volt az ország fővárosa: 1849-ben és 1944—45- ben. Itt alakult meg a felszabadulás után az első demokratikus magyar kormány és az Ideiglenes Nemzetgyűlés, 1944. december 21-én, a kollégium oratóriumában. (A város felszabadulásának történelmi időpontja: 1944. október 19.) Debrecennek jelenleg 157 000 lakosa van, ami azt jelenti, hogy az 1960. évi népszámlálás óta több mint 27 ezerrel növekedett — elsősorban a falvakból a városokba történő áramlás következményeként. Debrecen a Tiszántúl gazdasági, kulturális és tudományos központja, a távlati tervek szerint regionális centruma. A megye három járási jogú várossal rendelkezik: Hajdúböszörményben harmincezren, Hajdúszoboszlón huszonkétezren, Hajdúnánáson pedig tizenhétezren élnek. Hat járásban — debreceni, derecskéi, püspökladányi, berettyóújfalui, biharkeresztesi és polgári — nyolcvan község van. A legutóbb alakult község: Hortobágy, 1966. január 1-től. Tízezer lakoson felüli község mindössze négy van, az ezer lakoson aluli települések száma hat. Az alföldi megyékre jellemző tanyarendszer itt is megtalálható, különösen Debrecen határában, ahol az elnéptelenedéssel ellentétben újabban egyes tanyarészek centrikus fejlődése tapasztalható. A városokba — és más, ipari megyékbe — történő vonzás érezhető: az utóbbi négy esztendőben tízezerrel csökkent a megye községeinek lélekszáma. Hajdú-Bihar kevésbé népsűrű: négyzetkilométerenként 82,9 lakos, országos viszonylatban a 11. helyen áll. „Nőtöbblet” van: 1000 férfi lakosra 1077 nő jut — ebben a tekintetben csak Szabolcs-Szatmár, Tolna, Somogy és Baranya előzi meg. Az ezer lakosra jutó házasságkötések számában viszont 9,7 százalékkal országosan első, ugyanennyi lakosra eső természetes szaporodásban — 6,4 százalék — harmadik. 2030 óra napfény ... A megye területe az alföldi nagytájba tartozik és megtalálható résztájai: — a Nyírség déli részén a buckákon futóhomok, a mélyedésekben réti talajok helyezkednek el, — a debreceni löszhát löszös üledékein mészlepedékes és réti csernozjom talajok alakultak ki, amelyek jó vízgazdálkodással rendelkeznek, — a Hortobágy térség talajait a réti szolonyocek jellemzik, ezek vízgazdálkodási tulajdonságai igen kedvezőtlenek, — a Körösök táján főleg sztyeppesedé réti szolonyecek és réti talajok találhatók, ennek a területnek vízgazdálkodási tulajdonságai változóak és a talajtípusoktól függőek. Éghajlati tényezők: Az évi napsütéses órák száma Debrecenben 2030, ennek mintegy 75 százaléka a nyári félévre esik. A tenyészidő átlagos hőösszege 3150—3300° C. A légnyomás és a Kárpátok módosító hatása következtében ezen a területen az északi és északkeleti szelek uralkodnak. Az évi átlagos hőmérséklet megfelel az országos átlagnak, értéke 10,4° C, a szélső értékek: a leghidegebb hónap középhőmérséklete —2,8° C, a legmelegebbé +21,8° C. A szabad vízfelületek párolgása évi 600—650 mm, a talajfelszín párolgása 520 mm körül van. A párolgás mintegy 50 százaléka június—augusztus hónapokra esik. A terület évi átlagos csapadéka 500—600 mm, ebből tenyészidőszakban esik 300—350 mm. A hótakarós napok évi átlagos száma 36, a hótakaró víztartalma 0,1— 0,3 1/dm3 között van. A terület vízrendszere Hajdú-Bihar megye területére három helyről lép be számottevő felszíni víz: északon a Tisza, Romániából pedig a Berettyó és a Sebes-Körös. A megye területe lényegében sík vidék és a Debrecen környéki löszhát magasabb részeitől eltekintve, mély fekvésű terület. Hajdan a Tisza árvizeinek levonulási medrei, a Berettyó, a Hortobágy és a Körösök, valamint a Sárrét árasztották el. Az árvédelmi töltések megépítése óla a terület csatornákkal sűrített hálózata már belvízrendszerként működik. Ennek a hálózatnak a gerince a Hortobágy—Berettyó főcsatorna, míg a terület dél135
