Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-02-01 / 1. szám

Miske község termelőszövetkezeti mozgalma 1965-ig egyike volt azoknak a klinikai modelleknek, amelyen a tsz-betegségek minden változata pontosan kitapintható volt. A községben három tsz működött, de a Marx Károly tsz kivételével, amely úgy, ahogy megélt, a 2000 holdas Uj Élet és a 2500 holdas Aranykalász sehogy sem tudta megvetni lábát a kalocsai térség viszonylag kedvező talaján. Hiába volt a vezetők jó szándéka. A kisparaszti normákban gondolkozó vezetők kellő szakértelem híján nemigen tudtak úrrá lenni a 2000— 2500 hold által meghatározott feladatokon. A két nagyobb tsz a viszonylag jó földeken állandó exisztenciális gondokkal viaskodott és a végső válságtól csak az állandó és jelentékeny állami támogatás révén sikerült egérutat nyerniük.

Így volt ez annak ellenére, hogy a 7400 holdra kiható kalocsai öntözőfürt már 1964-ben üzemképes állapotban volt, amelynek előnyeit a széttagoltan, kellő hozzáértés nélkül tébláboló három termelőszövetkezet sehogy sem tudta hasznosítani.

Az öntözőfürt hasznosításának segítésére 1964-ben a Minisztertanács Tanácsszervek osztálya Agócs István és Kozsuch János agrármérnököt irányította Kalocsára (akik egyébként e feladatokat önkéntes jelentkezés alapján vállalták).

I. sz. főcsatorna (Vajas)

A két szakembernek a vállalkozása során igen súlyos nehézségekkel kellett megküzdenük. Nem csökkentette a feladat súlyát az sem, hogy a kalocsai térségben a kertészkedésnek, a paprika és más fűszernövények termesztésének már sok-sok évtizedes hagyománya van. Ha tehát valahol az országban, itt okkal keresték az öntöző gazdálkodás alkalmazásának szakmai feltételeit. Agócs István úttörő tevékenységében ennek ellenére igen váltakozó sikerrel jutottak előre. Az emberek, a termelőszövetkezetek vezetői igen nehezen barátkoztak meg az öntöző gazdálkodás bevezetésének gondolatával. Jóllehet Kalocsa vidékén fejlett fűszerpap-Öntözetlen MV—1 kukorica (aug. 1-i felvétel)

rika-kertészet virágzott, az új termelőszövetkezetek csaknem kivétel nélkül a gyermekbetegségek sorozatát szenvedték és bizony ténylegesen hiányoztak az öntöző gazdálkodásra való áttérés tárgyi feltételei. A gazdaságok zöme még a szárazgazdálkodás lehetőségeit sem használta ki kellőképpen. Nem volt elegendő szerves trágya és műtrágyát sem használtak eleget. Akadályozta a fejlődést, hogy a faluban a három tsz három felé húzott. Természetes, hogy a 800 holdas Marx Károly tsz számára — még ha egyébként a tagok viszonylag renOntözött ZPSK—1 keresztezésű jugoszláv hibridkukorica (Antikon PK gyomirtószerrel kezelve)

desen végezték is munkájukat — nem lehet olyan beruházási programot készíteni, mint egy 6000 holdas gazdaságra.

Igen eltérő volt a három gazdaság műszaki színvonala, de a tagok jövedelme is erősen eltérő volt. Ez a körülmény nagy visszahúzó erőként hatott. A 800 holdas Marx Károly tsz évi 20 000 forintot meghaladó jövedelmet juttatott (háztáji jövedelem nélkül), ugyanakkor a 2500 holdas Üj Életben az évi kereset 5000—6000 forint volt. Ezenfelül az állandó mérleghiánynak is súlyos demoralizáló, feszültségkeltő hatása volt.

Az öntözőfürt jelentőségének megítélésében igen helytelen szemlélet kapott lábra. Sehogyan sem tudták a nagyüzemi gazdálkodás koncepciójába beilleszteni. A tagok az öntözésnek nagyobbára csak a költségoldalát látták, anélkül, hogy a termelés biztonságának egyik szilárd előfeltételét, a fejlett nagyüzemi gazdálkodás egyik legfontosabb tényezőjét keresték volna benne. Az emberek sehogyan sem látták az ok és az okozat összefüggéseit. A kis hozam, a nagy fenntartási költség és csekély vízfelhasználás miatt az egységnyi víz ára valóban súlyos volt. Az egymást követő csapadékos évek is hátráltatták a helyes szemlélet kialakulását.

30