Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
öntözetlen háztáji fűszerpaprika (aug 21-i felvétel) Mindenesetre fontos mérföldkőnek bizonyult, hogy a széthúzó három tsz 1965 őszén — Egyetértés néven — kimondotta az egyesülést és a most már 6000 holdas, nagy termelőegység 1966 januárjában nehéz körülmények között munkához látott. Az előrejutás persze nem haladt párnázott úton. A tárgyi és morális terhek erős visszahúzó erőnek bizonyultak. Az Üj Élet — egyebek között — magával hozta 1 500 000 forint mérleghiányát, amit a közös nagy üzemnek mihamarább meg kellett emésztenie. Még a természeti viszonyok minden szokványtól eltérő mostoha hatása is „összeesküdött” ellenük: 1966-ban 1500 holdat belvíz borított. Ebből 800 holdon semmiféle növényt nem termeszthettek és a tagok még mindig csak a költségterhek növekedését tapasztalhatták. A fordulat tehát elég vontatottan következett be. Igen kedvező előjel volt, hogy az egyesült nagy gazdaság élére végre tapasztalt, jól képzett nagyüzemi gyakorlatot hordozó szakemberek kerültek, akik már nemcsak a kisparaszti földművelés, de a nagyüzemi termelés kérdéseit is alaposan ismerték. A nagyüzemi szemlélet kedvező alakulásával egyidőben — külön intézkedésre — javult a műtrágyaellátás. Az új vezetőség növelte a gépparkot, az állatférőhelyek számát — és ami rendkívül lényeges tényező — sikerült a tagság bizalmát is megszerezniük. Fokozatosan megindult a tagok szemléletének kedvező irányú fejlődése. Nagy szerepe volt ebben a szakmai vezetés színvonal-emelkedésének. (Ez idő szerint az elnökön kívül további nyolc felsőfokon és négy középfokon végzett agrárszakember dolgozik az Egyetértés tsz-ben. A főagronómusnak 40 éves, az elnöknek 15 éves nagyüzemi gyakorlata van). A kedvező tünetek mellett azonban baljós tényezők is beleszóltak a helyzet alakulásába. Az 1967. évi csapadékhiány nem sok jóval kecsegtetett. De a jó vezetés nyomán, a tagok bizalommal kísérték a gazdaság munkáját. Az őszi vetéstervet kellő időre és jó minőségben teljesítették. Bevezették a készpénzes jövedelemelosztási rendszert. Sajnos a múlt terhes hagyatékaként az év első felében az esedékes bérelőlegeket csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudták kifizetni. A leleményesség azonban itt sem hagyta cserben a vezetőket. Az ipari szakmunkás-tagokat (traktoros stb.) alkalmazottá nyilvánították, ily módon a bérekre bankkölcsönt vehettek fel. A tagok előlegének folyósítását azonban — pénzhiány miatt — a következő félévre ismét be kellett Öntözött nagyüzemi fűszerpaprika: 25 cső egy bokron (aug 1-i felvétel) szüntetni. Ezt a kényszerintézkedést azonban a tagok már fegyelmezetten a munkafegyelem lazulása nélkül vették tudomásul. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelmet 1967-ben 15 000 forintra tervezték (háztáji jövedelem nélkül). A teljesítményből azonban még mindig csak 9200 forintra futotta és ezt az összeget is csak a tartalékképzés rovására tudták folyósítani. Az első év nehézségein azonban mégiscsak túljutottak. A legnagyobb eredménynek számított, hogy az új nagy gazdaság 1967. évi eredménye alapján számvitelileg már kiküszöbölte a mérleghiányt. De csak a mérleghiányt. Mert kellő készpénzegyenleg még mindig nem képződött. Továbbra is nyomasztó volt, hogy 1968 februárjában elfogyott a takarmánykészlet és szinte a napi szükségletre elegendő menynyiséget is a piacon, a szomszéd gazdaságoktól kellett beszerezniük. A nagy fordulatot végül 1968 hozta meg. A közgyűlés néhány esztendővel ezelőtt, — de még 1967-ben is — keményen berzenkedett az éves öntözési költség elfogadása ellen. Ebben az időben még nyomasztó volt a munkaerőgond. Alig akadt igazán kapa-kaszabíró, fiatal munkaerő a gazdaságban. Ez évben — az aszály nagy tanító ereje és a kiemelkedő terméseredmények nyomán — az öntözővizet azonban már nem anyagi tehertételnek, hanem technológiai eszköznek ítélik. A nagy fordulatot előidéző számos pozitív tényező között jórészt a víznek köszönhető, hogy a búza, a kukorica részben jó közepes, részben kiemelkedő termést hozott, de túlnyomórészt az öntözőfürtnek köszönhető, hogy az aszály, a gyakori forró sivatagi szél ellenére 620 holdról szintén rekordhozamú másodvetésű silókukorica, kapor, káposzta, ugorka, köles, muhar és cirok stb. termést takaríthatnak be. Az öntözővíz-felhasználás emelkedését mutatja, hogy 1967-ben a tsz-ek egész évben összesen csak 243 000 köbmétert használtak fel az öntözőfürt területén. Az 1968. évi felhasználás már augusztus 20-ig is 1 040 000 köbméter volt. E mennyiséget csak a víz díja terheli, miután az öntözőberendezés évi állandó költségei a múlt évi szinten maradtak (holdanként kell fizetni) és vízhasználat nélkül is felmerültek volna. Az említett vízmennyiség díja 228 800 forint, az öntözőberendezés állandó költsége 430 000 forint. Az öntözés következtében várható Öntözött 70 holdas központi művelésű fűszerpaprika-tábla (aug. 1-i felvétel) 31
