Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-12-01 / 6. szám
1. ábra. A nagyrédei tároló fenékürítő zsilipje. A tárolót a helyi termelőszövetkezet üzemelteti. Vizét főként szőlőszaporító anyag öntözésére hasznosítják, igen kedvező gazdasági eredménnyel A mai Mátra térsége a földtörténet során, a nagy vajúdás korszakában igazi sztrátovulkán volt és mai formájában többszöri törésből alakult ki. A posztvulkános működésről pedig többek között a híres parádi víz, a százezrek által Salvusvíz néven ismert büikkszéki gyógyvíz, a gyöngyösi és mátraderecskei üdítő ásványvíz, sőt helyenként gejzírmaradványok vallanak. A Mátrában lencseszerű nyomokban sokféle értékes ásvány található. Népgazdasági szempontból számottevő előfordulásra azonban ez ideig sem bukkantak. Vulkanikus jellegénél fogva a hegyvidék vízben is igen szegény, amit az elmúlt századok megfontolatlan sáfárjai azzal is tetéztek, hogy hatalmas, meredek hegyoldalak pompás tölgyerdőit garázda módon lepusztították. A téli-nyári csapadék azóta is fékezetlenül rohan le a meredek hegyhátakról, domboldalakról gyakran árvizet okozva az Alföld térségeiben. Mint minden vízszegény táj, a Mátra is mind erősebben szenvedi a vízhiány hátrányait. Mindenütt így van ez a civilizáció fejlődésével, amelynek nyomában roppant arányban növekszik a vízfogyasztás. A fejlődő települések lakossága, az ipar, a mezőgazdaság mind nagyobb tömegben issza a vizet és ha korábban a víz mindenki által hozzáférhető szabad jószág volt, manapság már minden civilizált zúgában e kerek világnak, egyik legnehezebben pótolható anyaggá válik. A vízszegény Mátrában e felsorolt tényezőkön kívül az idegenforgalom is örvendetesen növekszik és minthogy az idegenforgalom egyre inkább a népgazdaság ígéretes forrásává mélyül, egy okkal több, hogy más szomjas vidékeink vízgondjával együtt a Mátra régi keservét is az elintézett ügyek archívumának adjuk át. A Mátra szomjának eloltása nem egyszerű feladat. A vulkánikus eredetű hegyvidéken a természet roppant nagy fukarsággal méricskélte a vizet. Ahány hegy vonulat, -annyi szomjazó táj és a meglevő források, mesterséges kutak zöme még annyi vizet sem igen ad, amennyi a helyi lakosság szomjának eloltására elegendő volna. Ahány lakótelepülés, ahány ipari vagy mezőgazdasági nagyüzem, annyi megoldásra váró vízgond, annyi fejtörő. így ment ez hosszú időn át és a Mátra népének szomját ez ideig intézményesen soha senki nem igyekezett enyhíteni. No, de tartsunk sort. A Zagyva felső szakaszán a Tarján patak völgyében, továbbá Nógrád megyének a Mátrához közel fekvő két városában, továbbá 36 községében mintegy 105 ezer ember él. Számottevő közműves vízellátása azonban a mai napig csak Salgótarjánnak és Nagybátonynak van. A lakosság lélekszámú a két térségben 1980-ig mintegy 140 ezerre növekszik. Jelentékenyen fejlődik itt az ipar, a mezőgazdaság, a fejlődő kultúrával növekszik a lakosság vízszükséglete, és 1980-ban már a napi 31 ezer köbmétert is eléri. Minthogy időközben a meglevő régebbi víztartalék is csökkent, az új regionális rendszerhez napi 25 ezer köbméternyi víztöbbletről kell gondoskodnunk. Különösen sürgeti a megoldást, hogy a táj folyóvizei száraz periódusban csupán egész kevés vi-187
