Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
célra kialakított fogóberendezéssel ellátott daru emelte be a gátszakadásba s zárta el a nagy zsákokkal. A nagy zsákokat töltésszakadás-elzárásnál, mentett oldali rézsű megterheléséhez, ellennyomómedence építéséhez (fóliaborítással), kisebb mederelzárásokhoz és nyúlgát építéshez lehet jól felhasználni (12., 13. fénykép). A bemutatott gépek üzemelésével kapcsolatban bemutatásra kerültek különböző, az árvíz- és belvízvédekezésben jól alkalmazható áramfejlesztők. Ezek közül is a legnagyobb érdeklődést váltotta ki a j árműves, 4 kW-os világítási aggregát és gépcsoport, mely könnyen szállítható, megbízható üzemű s az ár- és belvízvédekezés igényeit minden szempontból jól kielégíti (14.fénykép). A bemutatón még számos újszerű s hazánkban az árvíz- és belvízvédekezésben nem használt eljárást és eszközt mutattak be. Ez a kiállítás és bemutató várható újabb ösztönzést fog nyújtani a vízügyi szakembereknek a védekezési eljárások, eszközök további fejlesztéséhez. A bemutató is bizonyította, hogy az OVH—ÁBKSZ jó úton halad a műszaki fejlesztés terén. Várható, hogy erőfeszítései eredményesek lesznek s hozzá fognak járulni a magyar ár- és belvízvédelmi szervezet jó hírnevének öregbítéséhez. Sípos Béla OVH—ÁBKSZ igazgatója A sajtó meleg szavakkal emlékezett meg Orczy Lőrincről (1718—1789), 18. századi irodalmi életünk jelentős és rokonszenves alakjáról, születésének 250. évfordulója alkalmából. De csak mellékesen említették meg — haladó gondolkodásának egyik bizonyítékaként — vízszabályozási tevékenységét. E megemlékezések kiegészítéseképpen ismertetjük Orczy vízszabályozó kir. biztosi működését, mely sok tekintetben úttörő jelentőségű volt a Tiszavölgy szabályozásának történetében: Orczy Lőrinc Vay Miklós és Széchenyi István előfutárának tekinthető. A Tiszavölgy folyószabályozási és ármentesítési munkálatai a 18. században — eddigi vízügyi történeti irodalmunk egyik legmostohább fejezete. Pedig mind a megyei, mind a kamarai, mind a különböző munkálatok összhangjának biztosítására kiküldött kir. biztosok irányítása alatt végzett munkák fejlődéstörténeti szerepe igen jelentős volt. A korábbi szórványos adatok csak időszakos elemi csapásként emlékeztek meg a Tiszavölgy árvizeiről, vízborításairól. A 18. századra azonban, részben mert a medencefeltöltődés nem tudott lépést tartani a helyi süllyedéssel, részben pedig a török kor és az azt követő idők rendezetlen vízjogi viszonyai miatt, egyre nagyobb — korábban lakott, vagy művelt — területeket borított el a víz. A helyi jelentőségű védelmi munkálatokat egyre kilátástalanabbá, teljesen hatástalanná tették a különböző vízhasználatok. A hadászati célú elárasztások a török háborúk végeztével megszűntek ugyan, azonban ijesztő méreteket öltött a medrekben épített malomgátak és halászati célú „rekesztések”, tógazdaságok elmocsarasító hatása. Jól jellemzi a helyzetet Szatmár megye 1771. évi jelentése, mely szerint a Szamoson, csak a megye területén, több mint hatvan vízimalom állott. Hiteles műszaki bejárások tanúsága szerint hasonló volt a helyzet a Tisza egyéb mellékfolyóin: a Bodrogon, Ungon, a Latorcán és a Laborcán is. Mind az Ecsediláp, mind a Szernye mocsár növekedése, ekkori, koráb-20 14. kép. Járműves 4 kW-os világítási aggregát védekezési munkákhoz
