Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-06-01 / 3. szám

Л hatékonysági elemzés mutatói és a kiszámítás módszere

A hatékonysági elemzés keretében elsősorban a következő mutatók kiszámítására kell törekedni:

— építési költségek;

— fenntartási és felújítási költségek;

— üzemeltetési költségek;

— átszámított költségek (az előbbiekből képezhető);

— beruházási igényesség mutatója (ezen belül megkülönböztethetünk létesítmény- és gépberuházásokat;

— előmunkaigény-mutató (külön kimunkálva az üzemi és helyszíni).

A felsorolt legfontosabb mutatókon felül kitérhet még az elemzés a következő — kiegészítő jellegű — mutatókra is:

— főbb anyagszükségleti mutatók;

— az építési idő alakulásáról informáló mutatók (időtényezők);

— export-import vonatkozások, stb.

A mutatók kiszámításához szükséges a vizsgált létesítmény — esetleg azon belül egyes önálló egységek — reálélettartamának megállapítása és a reálélettartam alatt felmerülő összes ráfordítások (üzemelési, fenntartási, kis- és nagyjavítási, stb. költségek) időbeni változásának (egyenletes ráfordítás, növekvő mértékű ráfordítás, ciklikusan jelentkező ráfordítások, stb.) ismerete.

A reálélettartamokat a hazai előírások, a nemzetközi adatok és tapasztalati becslések alapján lehet meghatározni.

Az átszámított költségek mutatóját — mint összetett mutatót — az építési költségek, valamint a reálélettartam alatt felmerülő összes ráfordításokból számítjuk, úgy, hogy az előbbihez az utóbbiak diszkontált értékeit hozzáadjuk. (A diszkontálás a tényleges felmerülési időpont szerint, a kezdeti időre történik.) A diszkonttényező mértékére egységes hazai álláspont még nem alakult ki, de a termelés célját nem közvetlenül szolgáló építőipari produktumoknál általában 5%-os kamatláb alapján szokás számítani. (A vízépítési létesítmények általában ebbe a csoportba sorolhatók.)

Mivel a különféle vizsgált megoldások élettartama különböző, ezért az egy csoporton belül előforduló maximális élettartamot kell alapul venni és a kisebb élettartamú megoldások annyiszoros megépítése jelentkezik, ahányszor megvan a maximális élettartamban a kisebb élettartam. Természetesen a jövőben így felmerülő, ismételt megépítések bekerülési költségét szintén a kezdődő időpontra kell diszkontálni.

Az átszámított költségmutató kiszámításának matematikai képlete a következő:

z

n

К + 2 Kr^ti +

t = l

i — 1

V

2 Fc-^ci

c = 1

Az egyes betűk jelentése a következő:

P = a vizsgált műszaki megoldás átszámított költsége. (Ft/összehasonlítási mértékegység dimenzióval);

К = egyszeri megépítés (gyártás) költsége. (Dimenziója: Ft/összehasonlítási mértékegység);

Kt = a vizsgált témákon belül előforduló maximális reálélettartamnál kisebb reálélettartamú megoldás ismételt megépítésének költsége;

/(ti = a „Kt” felmerülésének évéhez tartozó diszkonttényező. (Vízépítési létésítményeknél a diszkonttényező általában 5%-os kamatláb alapján számítható);

z = a kisebb reálélettartamú megoldások ismételt megépítésének száma;

U = az üzemeltetési költség éves összege. (Dimenziója: Ft/összehasonlítási mértékegység);

Ft = a fenntartás folyamatos és azonos mértékben jelentkező éves költsége. (Dimenziója: Ft/öszszehasonlítási mértékegység);

/о = az „i”-edik évhez tartozó diszkonttényező; n = a vizsgált megoldások közötti maximális reálélettartam (években);

Fc = a ciklikusan jelentkező fenntartás (felújítás, egyes részek cseréje, stb.) egy ciklushoz tartozó értéke;

/(ci —' a ciklusok lejáratának éveihez tartozó diszkonttényező;

V = a maximális reálélettartamú megoldás időintervalluma alatt felmerülő ciklusok száma.

Átszámított költséget csak olyan esetekben képezünk, amikor az élettartamokban, az üzemeltetési, vagy fenntartási költségekben eltérések vannak.

A költségmutatók számítása általában az ÉKN és ÉGN alapján történik, illetve olyan esetekben, amikor ezek megfelelő tételeket nem tartalmaznak, a felépítésük szellemében egyedi árkalkulációt kell készíteni.

Nem elegendő csak a vizsgálat időpontjában érvényes árakon végrehajtani az elemzést, hanem a várható árdinamika alapján meg kell becsülni a jövőbeni költségalakulásokat is.

Az egy csoportba tartozó témákra a hatékonysági elemzés során nyert mutatókat egy táblázatba szokás összeállítani, hogy ezzel is szemléltetőbbek legyenek az eredmények.

Általános következtetéseket csak az összes mutatók gondos mérlegelése, illetve összehasonlítása alapján lehet levonni a vizsgált témákról.

A hatékonysági elemzés rendkívül alkalmas különböző célvizsgálatok végzésére. Ilyenek lehetnek pl. a különböző szempontokból legcélszerűbb eljárások (pl. minimális munkaigényű, cementigényű, vasigényű, stb.) kiválasztása.

A hatékonysági elemzés megbízhatósága

A hatékonysági elemzések nem készülhetnek azonos mélységgel, illetve tartalommal és megbízhatósággal, mert rendszerint különböző ismereti szinten álló témák kerülnek feldolgozásra. Ezért a kapott eredmények megbízhatóságában jelentős eltérések lehetnek, még gondos munka esetén is.

Ebből a szempontból a következő főbb csoportokba sorolhatók a vizsgált témák:

— Legmegbízhatóbbak az eredmények a már ipari alkalmazásban levő szerkezetek, illetve eljárások elemzésénél.

— Az ipari kísérlet stádiumában levő témáknál már kevésbé megbízhatók az eredmények, de még aránylag biztos támpontok alapján történtek a számítások.

— A kutatás stádiumában levő témáknál a számítások alapját főleg hipotézisek képezik. Az ezekből kapott eredmények elsősorban tájékoztató jellegűek.

— A nemzetközi szakirodalomból ismert témáknál szereplő mutatók természetesen csak első tájékoztatás céljára szolgálnak.

Az összehasonlításokat általában az előbbiek szerint számított különböző megbízhatóságú eredmények alapján kell megtenni. Ezért a konklúziók levonásánál — a számszerűsített mutatók összehasonlításán felül — az egyéb, nem számszerűsíthető jellemzőket is mérlegelni szokták. (Pl. az üzemeltetés biztonsága, esetleges esztétikai különbségek, minőségi eltérések, stb.).

Az eljárásból következik az is, hogy a kidolgozott mutatók a hatékonyság-számításokon felül egyéb célokra (egységár-kérdések, anyagnormák és anyagelszámoltatások, stb.) nem használhatók.

A hatékonysági elemzéssel hasznos információk nyerhetők az egyes eljárásokról és ezek segítséget nyújtanak a döntések meghozatalánál.

Rá kell azonban mutatni a módszer következőkben vázolt hiányosságaira is.

Az a tény, hogy nem egy, hanem egy mutatócsoport nyer kidolgozást, a döntések meghozatalánál komoly mérlegelést tesz szükségessé. Ugyanis az esetek több-94