Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-06-01 / 3. szám
л tHréfűtesbei* A műszaki fejlesztési tevékenység nem kizárólag műszaki jellegű, hanem jelentős szerepet játszik benne a közgazdasági munka. Egy új létesítménytől, terméktől vagy technológiai eljárástól nemcsak azt kell megkövetelni, hogy műszaki szempontból korszerű legyen, hanem a gazdaságosságot is. Napjainkban a „korszerű, világszínvonalon álló” eljárások egyúttal azt is jelentik, hegy növelik a munkatermelékenységet, javítják az önköltséget vagy kedvezőbb munkafeltételeket teremtenek a dolgozók számára. A gazdaságosság vizsgálata tehát elválaszthatatlan része a fejlesztési munkának. Az építőipar távlati (1971—85) műszaki fejlesztési koncepciójának készítése során, ezt a vizsgálatot, a vízépítés egyes területein eddig még nem alkalmazott, hatékonysági elemzések keretében végezték el a közelmúltban. Hatékonysági elemzésnek nevezzük az egyes építési megoldások, illetve azokon belüli részletkérdések stb-k (témák) feltárása (a számok tükrében való bemutatása) céljából történő különböző fajlagos mutató csoportok kiszámítását, az összehasonlító kiértékelésekkel együtt. A hatékonysági elemzések célja, hogy segítségükkel ki lehessen választani azokat az eljárásokat, melyeket a műszaki fejlesztési tevékenység kapcsán az üzemszerű termelésben gazdaságos, illetve célszerű alkalmazni. A hatékonysági elemzéseket az esetek jelentős hányadában hatásszámítás is követi. A modellezés szerepe a hatékonysági elemzésben A kivitelezés céljából készített műszaki tervek általában magukon hordják a helyi igények és adottságok bélyegét. Ez az általános megállapítás különösen vonatkozik a vízépítési létesítményekre, ahol a talaj- és talajvíz-adottságok, továbbá a helyi igények, olyan mértékben befolyásolják a költségeket, hogy az abból számítható fajlagos mutatók összehasonlításra nem alkalmasak. Ha tehát az elemzésektől megbízható eredményt várunk, úgy azt olyan műszaki tervmegoldásokra kell alapozni, amelyek a helyi adottságoktól és igényektől mentesek, de ugyanakkor életszerűek. Más szóval a vizsgált megoldást leginkább reprezentáló átlagost, tipikust kell megkeresni az elemzés műszaki megoldásaként. Ezeket legegyszerűbben és legcélszerűbben lemodellezéssel állíthatjuk elő. A modell műszaki tervmegoldások, tehát kivitelezésre nem kerülnek és nem is alkalmasak, mert minden részletkérdés kellő mélységben nincs megoldva bennük, de az elemzés tárgyát a lehető legreálisabban reprezentálják. Fontos szempont a modell műszaki tervmegoldások készítésénél, egyrészt az azonos használati érték biztosítása, másrészt, hogy a modell-tervben csak az elemzés tárgya szerepeljen és se több, se kevesebb annál. Alapfeltétel tehát, hogy csak azonos, illetve közelítően azonos használati értéket eredményező eljárások, illetve építőipari termékek, stb-k hasonlíthatók össze. Mivel a használati értékeket a funkcionális igények kielégítésén felül még számos más tényező is befolyásolhatja (pl. esztétikai megjelenés, különleges igénybevételekkel szembeni ellenállóképesség, fejlesztési, átalakítási és bontási lehetőségek, stb.), ezért minél összetettebb (nagyobb, illetve bonyolultabb) a vizsgált téma, annál nagyobb problémát okoz az azonos használati érték biztosítása. Célszerű tehát, ha minél kisebb egység (részletkérdés) képezi az elemzés tárgyát. Ez az igény azonban a gyakorlatban sokszor nem elégíthető ki, ezért ilyenkor az összes olyan tényezőt, amelyik nem képezi az elemzés szorosan vett tárgyát, az összes vizsgált megoldásnál egységesen azonosnak kell felvenni. Az ilyen egyszerűsítésektől az abszolút értékeket tekintve, származhatnak ugyan eltérések „hibák”, de mivel azok minden megoldásban azonos, illetve közelítően azonos jelleggel és nagyságrenddel jelentkeznek, ezért az öszszehasonlítás során kialakuló arányokat jelentősen nem befolyásolják. Növeli tehát az elemzési eredmények megbízhatóságát, ha minél kisebb egységek összehasonlítására irányul a vizsgálat. Például, ha a különböző nyílt feltárásos zárt-csatornaépítési módszereket akarjuk vizsgálni, úgy szükséges részletekre bontva végrehajtani az elemzést, mert különben az egyes részekre vonatkozó plusz-minusz hatások egymást kiegyenlítik és a mutatókban az eltérések nem tükröződnek. Az említett példa esetében a következő falbontást célszerű alkalmazni: — földkiemelés, — ducolás (földmegtámasztás), — víztelenítés, — a csatornaszelvény megépítése, — földvisszatöltés és tömörítés. Az öt munkacsoport mindegyike több eljárás szerint készíthető, ezért mindegyiknél külön-külön kell megkeresni a leggazdaságosabb, illetve legcélszerűbb eljárást. Végül a leggazdaságosabb, illetve legcélszerűbb csatornaépítési eljárást az egyes munkafázisokra kapott eredmények összesítéseként kaphatjuk meg. Amennyiben az elemzés tárgya olyan részletkérdésekre vonatkozik, hogy a megoldás műszaki tervdokumentáció nélkül is követhető, úgy a modell tervmegoldások készítése leegyszerűsödik egy elvi sémává. A modellmegoldásoknak fontos eleme a költségek megállapítására vonatkozó részletek rögzítése. E téren a kiviteli tervek készítésénél szokásostól nagyobb gondossággal kell eljárni. A modellmegoldások kialakítása rendszerint bonyolultabbá válik, ha az összehasonlítandó eljárások száma nő. Egyes esetekben különlegesnek látszó módon lehet csak az azonos használati értéket eredményező modellt kialakítani. Ilyen esetekben a mutatók is a szokásos értékektől nagymértékben eltérhetnek. Példaként megemlítjük, hogy a nagyméretű munkagödrök ideiglenes megtámasztásának (ducolásának) elemzésénél az összehasonlított módszerek: — vízzáró faszádfal, — vízzáró vasszádfal, — résfalas megtámasztás, — egymásba fúrt cölöpfalas megtámasztás rendkívül eltérő használati értékű munkagödröt eredményeztek. Az azonos használati érték biztosítása érdekében a következőképpen kellett eljárni: A vízzáró faszádfalnál — mivel nem lehet közvetlenül a faszádfal mellé betonozni — a munkagödröt a szükséges mérettel nagyobbra vették. (Körbe egy méterrel.) Az ebből, valamint a munkagödörbe építendő műtárgy külső zsaluzásából származó növelő tényezők figyelembevétele nem volt mellőzhető. Ugyanakkor a résfalas és Benoto cölöpfalas megoldásoknál — mivel egyben a munkagödörbe építendő műtárgy falát fogják képezni — csökkentő tényezőként le kellett vonni a végleges műtárgy falának készítésére eső értékeket. Az ismertetett példából egyben következik, hogy a hatékonysági elemzéshez mindig hozzá tartozik a vizsgált megoldások, és a kiindulási feltételek ismertetése. 93
