Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-06-01 / 3. szám
dának trágyaként történő kinyerése, erre a célra elsősorban a mezőpeterdi szarvastér és talán a nádudvari hosszanti átfolyású — szalmaszűrővel kombinált — ülepítőmedence tekinthető alkalmasnak. Természetesen a trágyaleválasztó berendezések tervezésénél alapvető követelmény a trágya — megfelelő szikkadás után előálló — olyan konzisztenciájának biztosítása, hogy az gépi rakodásra és szállításra alkalmas legyen. A mezőpeterdi „szarvastér” erre kiválóan alkalmas. Szennyvízelhelyezés szempontjából — feltételezve a szilárd ürülék valamilyen módon történő leválasztását — csupán a trágyalé elhelyezése jelent gondot. 4. A trágyalé-elhelyezés lehetőségei A jelenlegi elhelyezési lehetőségeket — azok kritikájával együtt — a következőkben ismertetjük: a) A trágyalé szántóterületre történő kihordása szippantókocsikkai Jelenlegi állattenyésztő telepeinken általánosnak tekinthető módszer. Igen nagy hátránya, hogy a trágyalé szántóterületre való kihordását nagymértékben befolyásolja az időjárás. Ez a tény ellensúlyozható a tározóterek növelésével, az azonban túlzott beruházási költségekhez vezet. A módszer költségei sem elhanyagolhatók, hiszen a Talajerőgazdálkodási Vállalatnál a kihordási ár 47 Ft/m3, míg az üzemeknél saját rezsiben 15 Ft/m3 körül van. Egy 5000 férőhelyes sertéshizlaldánál kb. 75 mR/nap szennyvíz kihordására kell felkészülni, ez saját rezsiben is kb. 1050 Ft/nap (383 m Ft/év) költséget jelent és a várható csapadékos időszakra (mintegy 3 hónap) 7000 m3-es tározóteret kell létesíteni. b) Hogyamányos mechanikai tiszítótelep létesítése Ilyen jellegű szennyvíztisztító berendezés területünkön a sertéstelepek szennyvizeinek tisztítására csak Polgáron létesült. A tervezés és kivitelezés első szakaszában a 29 000 m3-es szennyvíztározó tó nem épült meg, ekkor a mechanikai berendezések a rendkívüli mennyiségű szerves és szervetlen anyagok jelenléte miatt üzemképtelennek bizonyultak. A tervező a lemosott trágyalében levő uszadékok kiszűrésére forgó dobszűrő beépítését javasolta, amelynek létesítését magas beruházási és üzemelési költségei miatt a beruházó nem vállalta. Így került sor a tározótó megvalósítására^ amely az előülepítő feladatát látja el, bár itt — a közölt adatokból láthatóan — már bizonyos oxidációs folyamatok is lejátszódnak. Méréseink szerint a tározótó mechanikai tisztítóképessége egyedül is megközelíti az utánakapcsolt mechanikai tisztítóberendezésekkel együttesen elért hatásfokot, ezért a külön mechanikai berendezés létesítését A mezőpeterdi „szarvastér”, a jobb oldali előkészítés alatt túlzottnak tartjuk. Amennyiben lehetőség lett volna nagyobb tározótó megvalósítására, úgy — mint előülepítő és légoxidációs tó — végleges megoldást jelenthetett volna. Tapasztalataink szerint a hagyományos mechanikai tisztítóberendezések közül egyedül a Nádudvaron alkalmazott hosszanti átfolyású ülepítő közelíti meg a szennyvíztisztási technológia első lépcsőjében alkalmazható leválasztóberendezést, bár a kiülepedett szerves és szervetlen részek kiszáradása — mivel a kiülepedett trágya víztartalmát igen nehezen adja le — igen lassú. c) Trágya és trágyalé „szarvastéren” való kezelése A mezőpeterdi berendezéssel kapcsolatban eddigi legjobb tapasztalataink vannak. A létesítmény beruházási költsége csekély, üzeme egyszerű és megbízható, a trágya és trágyalé szétválasztását megbízhatóan megoldja és lehetővé teszi a kiszáradt trágya gépesített rakodását és szállítását. A trágyalé kezelése és elhelyezése jelenleg itt is megoldatlan. d) A trágyalé biológiai lebontása Elöljáróban lerögzítjük, hogy elvileg helytelenítjük ilyen megoldások alkalmazását, hiszen a biológiai lebontás során jelentős trágyaérték elvesztésével kell számolnunk. Ennek ellenére múlt év novemberében a Mezópeterdről behozott trágyalémintákkal laboratóriumi kísérletet végeztünk annak megállapítására, hogy a mechanikai leválasztás után lehetséges-e levegóztetéses biológiai tisztítás. A berendezés 16,6 1 szennyvíz — intenzív — keverés melletti levegőztetést biztosította, 3,2 1/p levegőmennyiség folyamatos bevitele mellett. A berendezésből általában naponként vettük a mintát, a berendezést mintavétel után nyers szennyvízzel utántöltöttük. Két kísérletsorozatot végeztünk el, ennek eredményeit az alábbi értékekkel jellemezzük: Levegőztetés időtartama Fogyasztás (KMnOi) szüretien, szűrt mg/1 Fogyasztás (К2СГ2О7) szüretien, szűrt mg/1 BOIs szüretien, szűrt mg/1 NHu mg/1 I. kísérlet (szűrés nélkül) nyersvíz 2016 — 8200 — 7550 — 320 240 ó (10 nap) 1792 — 6000 — 5650 — 452 II. kísérlet (a minták szűrésével nyersvíz 2186 1800 11200 —----------— 216 ó (9 nap) 2092 1358 4400 1800 4400 2000 — Az elvégzett kísérletek három lényeges kérdésre mutatnak rá: — A magas szervesanyagtartalmú szennyvizek hígítóvíz nélküli levegőztetéses lebontása az elfogadható határértékig igen gazdaságtalan és szinte reménytelen vállalkozás, bár a kísérleti eredmények bizonyos lebontást jeleznek. — Nagy szervesanyagtartalmú szennyvizek esetén a permanganátos módszerrel csak mintegy 20%-os 91
