Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-04-01 / 2. szám
Biológiai védőelemek és korszerű alkalmazásuk a vízügyi szolgálatban IV. A táci „Petőfi” Mgtsz vegyes népesítésü halastavának lehalászása Biológiai védekezés a hinár és a keményszárú növényzet ellen A vízinövények terjedésére és elburjánzására is érvényes az a biológiai szabály, hogy az élőszervezetek igyekeznek elfoglalni — majd a lehető legnagyobb mértékben betölteni — a rendelkezésükre álló életteret. Tehát, ahol a környezeti feltételek megfelelnek egy faj, vagy egy közösség (pl. hínárállomány) létének, és az odakerülésre, más szóval az élőhelyre való eljutásra is meg van a lehetőség, ott az adott szervezetek rövidesen megtelepszenek és elszaporodnak. Ez utóbbi folyamat eredménye, vagyis az élőlények összállományának nagysága szoros összefüggésben van az életfeltételek minőségi és mennyiségi viszonyaival. Ha ezek megközelítik az optimumot, a kedvező feltételek hatására inváziószerű tömegállomány alakul ki. A vízinövényzet elszaporodásának okai Az előző gondolatsorban foglaltak szerint a vízinövények hazai — legtöbb esetben káros — elszaporodását az ehhez szükséges környezeti tényezők kedvező alakulásával magyarázhatjuk. A lágy- és keményszárú vízinövények elburjánzásánál az alábbi fontosabb életfeltételek hatnak döntő módon: 1. vízmélység, 2. vízfolyás sebessége, 3. hullámzás ereje és gyakorisága, 4. a fenékiszap felkavarásának mértéke, 5. a vízben oldott növényi tápanyagok mennyisége. A vízmélység (1), a folyás sebessége (2), a hullámzás ereje, valamint gyakorisága (3) és a fenék felkavarodása (4), a növényzet elszaporodásával fordítottan arányos tényezők: Sekély, álló vagy lassan áramló, hullámzásmentes és felkavarodás nélküli vizekben, tehát a vízinövénvzet optimális fizikai feltételeket talál elszaporodásához. (Természetesen e tényezők közül egy-kettő is kedvezően hathat, tehát nincs szükség az összes körülmény optimális alakulására ahhoz, hogy vizünket elfedjék a növények.) A vízben oldott növényi tápanyagok (5) mennyisége egyenes arányban van a vízinövényzet elszaporodásának lehetőségével. A mezőgazdaság fokozott trágya(szerves és mű) felhasználásával, a lakosság tömörülésével és az ipar fejlődésével a kultúrterületeken rohamosan emelkedik a vizek tápanyagtartalma (mezőgazdasági, háztartási, ipari szennyvizek, nem gondolva itt a mérgező szennyvizekre), és ez is jelentős mértékben okozója vizeink növényborítottságának. Azoknál a vizeknél, ahol az előzőkben felsorolt fő feltételek a növényzet szempontjából mind kedvezően alakulnak, főként a hínárasodást, az eddig rendelkezésre álló módszerekkel alig-alig csökkenthetjük, míg a sás és nád terjedését motoros kaszákkal, de csak költséges módon gátolhatjuk. A vizinövényzet kártétele A vizinövényzet előretörése, főként a mesterséges létesítményeknél, csatornáknál, halastavaknál és víztározóknál hátrányos, de érzékeny ponton érinti a holtágak és természetes tavak hasznosítóit (halászat, öntözés) is. Űj abban egyre nagyobb nehézséget okoz két nagy tavunk, a Balaton és a Velencei-tó elhínárasodása (üdülés, hajózás). Ezek a jelenségek jól magyarázhatók az előzőekben felsorolt környezeti tényezők a vízinövényzet terjedését elősegítő alakulásával. Ilyen pl. a Velencei-tó vízszintjének csökkentése, vagy a Balaton oldott sótartalmának növekedése (háztartási szennyvizek) stb. A vízinövények kártételét az összes víztípust tekintetbe véve, két pontban foglalhatjuk össze: 1. Műszaki kár, amely egyrészt a víz szállítását (csatornák) akadályozza, másrészt a feltöltődés elősegítésével a létesítmények állagát rontja. 2. Kulturális és mezőgazdasági kár, amely a vizek jellegét megőrző „hasznos” vízi élet káros megváltoztatásából ered. Ez az előnytelen folyamat végső soron a szabad víztükör megszűnésével (üdülés) és a halállomány kipusztulásával (halászat) jár. A vízinövényzet túlburjánzása tehát ismert környezeti tényezők eredményeként kialakult biológiai folyamat. A jelenségre használhatjuk a környezettani értelemben vett invázió kifejezést is. Vízinövény-invázió. Mint ilyen „erőszakos” biológiai jelenség ellen — egvéb példákkal is bizonyíthatóan — nagyon nehéz mechanikai és kémiai módszerekkel védekezni. Biológiai védekezés A biológiai inváziók elleni korszerű védekezés egyik fontos módszere a nemkívánatos élőlényeket károsító szervezetek mesterséges elszaporítása, mondhatnók ..bevetése” az embernek káros tömegpopulációkat alkotó növények, vagy állatok leküzdésére. Ezt az eljárást nevezzük biológiai védekezésnek; hatékonysága és a káros mellékhatásokat nélkülöző volta miatt jelentősége rohamosan növekszik az alkalmazott biológia (növényvédelem, erdőgazdálkodás, egészségügy stb.) területein. 40
