Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-04-01 / 2. szám
Amurok A védekezésül „bevetett” szervezetek között a legkülönbözőbb élőlénycsoportokat megtaláljuk, de leggyakoribb a hasznos rovarok alkalmazása (növényvédelem). A vízinövényzet elleni küzdelem irodalmi forrásaiban az 1950-es évekig nem találunk európai adatot a biológiai védekezésre. A sajátságos hidrobiológiái viszonyok miatt a más területeken szokásos baktériumos, vagy rovarokkal történő védekezésre alig nyílik lehetőség. Általános alkalmazás céljaira egyéb, magasabb rendű szervezet (hal, madár) sem állt rendelkezésünkre. A káros vízinövényzet elleni biológiai védekezés egyik tógazdasági lehetőségének tekinthetjük a halastavi kacsatartást, melyet kiterjedten az 50-es években kezdtek el Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és az NDK-ban. Hazánkban a szarvasi Kísérleti Halastavak, a Biharugrai és a Tatai Halgazdaság alkalmazza nagy területeken a halastavi kacsatartást. Ennél a módszernél kát holdanként 100—150 db kacsa tartózkodik a tavakon és ez elegendő a hínámövényzet visszaszorítására. A tógazdasági kacsatenyésztés, mint növényirtó módszer alkalmazására hazánk egész tóterületét tekintve kicsik a lehetőségek, éppen ezért csak a teljesség kedvéért tettünk róla említést. Biológiai védekezés amurral A Kelet-Ázsiában őshonos növényevő halak mesterséges terjesztésével nyílt meg a lehetőség a vízinövényzet elleni biológiai védekezés hathatós megkezdésére a mérsékelt éghajlat alatti területeken (Európa, Ázsia, Amerika). Ezt a kezdeményezést megelőzően, a szubtrópusi és trópusi vizeknél már találunk hasonló, de csak egész éven át 12—15 C° feletti hőmérsékletű vizekben megélő halfajokkal (pl. Tilapiae). A Kínából származó növényevő halak a hosszú telet is átvészelik, ezért velük lehetőség nyílik a mérsékelt éghajlat alatt is a biológiai növényirtásra. A három kínai növényevő halfaj (amur, fehér- és pettyes busa) közül, kizárólag az amur (Ctenopharyngodon idella) alkalmas a békanyál, a hínár, a nád és a sás elleni védekezésre. (A másik két faj a növényzetből csak a vízben lebegő egysejtű algákat képes elfogyasztani.) Az amur természetes táplálékát vízinövényzet képeid. Legszívesebben a sekély részeken előforduló kisebb fűféléket fogyasztja, de kedvelt élelme a békanyál, a legtöbb hínárféle, a nagyobb példányoknál a nád és a sás is. Ez utóbbi két növénynél azt kell tekintenünk, A táci „Petőfi" Mgtsz vegyes (ponty-amúr) népesítésű halastava lehalászás után 41
