Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-04-01 / 2. szám

Az árvízvédelmi művek fejlesztéséhez az 1968—85 közötti időszakban 60—70 millió m3 föld beépítése szükséges. Nemcsak szakmai körökben ismeretes, de az államvezetés és a lakosság széles rétegei előtt is mind nyilvánvalóbb, hogy a vízgazdálkodás fej­lesztésében jelentkező elmaradás a népgazdaság fejlődésének jelentős korlátja lehet, Ez a felis­merés szükségessé teszi a vízgazdálkodás terv­szerű, arányos fejlesztését a népgazdaság általá­nos fejlődésével összhangban. Sok esetben ez előtt kell járnia éppen azért, hogy azok a nép­gazdasági célkitűzések (mezőgazdaság belter je­­sebb fejlesztése, ipartelepítés, településfejlesztés, lakásépítkezés stb.) megvalósulhassanak, ame­lyek létrejöttének, vagy hatékonyabb hasznosu­lásának előfeltétele a vízgazdálkodási viszonyok megváltoztatása. Ez viszont szoros koordinációt kíván a népgazdaság többi ágazatával és ebből az következik, hogy a vízgazdálkodás beruházási részesedését a népgazdasági beruházásokból nö­velni kell, éspedig a jelenlegi 6,0%-ról mintegy 7,0—7,60/0-ra. A műszaki fejlesztést a vízgazdálkodásban a gépesítés, az automatizálás, a villamosítás, a ke­­mizálás, a hírközlés, az izotópok és műanyagok korszerű eszközeivel és módszereivel meg kell gyorsítanunk. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy minden vízgazdálkodás-fejlesztési tevékenység kiindulási alapja a rohamosan növekvő társadalmi szük­séglet összevetése a korlátozott és már jelen­tős hiányt mutató készletekkel. Célja pedig a szükséglet és a lehetőség gazdaságos összehango­lása különböző műszaki, gazdasági és igazgatási intézkedésekkel. Arra törekszünk, hogy indoko­latlanul sehol se kössük le a vizet, de a népgaz­daságban jelentkező jogos igényeket zavartalanul kielégítsük. * * * A gazdasági reform sikerének egyik előfelté­tele a műszaki és gazdasági szakemberek szak­tudásának, alkotó-, szervező-, és vezetőkészségé­nek magas szintű, komplex hasznosítása. Mivel a mérnök nemcsak műszaki alkotások létrehozója, hanem a termelőszervezet1 vezetője is, felmerül a kérdés, milyen új ismereteket kell elsajátítania ahhoz, hogy a vezetői feladatokat „mérnöki mó­don”, tevékenységének hatását előre felmérve és a kívánt hatás eléréséhez vezető minimális költ­séget igénylő módszereket alkalmazva oldhasson meg. Már túlhaladott és a fejlődést akadályozza az olyan vélemény, hogy kiváló műszaki szakem­berek vezetéstudományi ismeretek nélkül is al­kalmasak műszaki, kutatási, fejlesztési tevékeny­séget ellátó bonyolult szervezetek vezetésére. A műszaki fejlődés gyors üteme és a gazda­sági kapcsolatok sokrétűsége folytán az ipar- és üzemvezetéssel szemben támasztott követelmé­nyek megnövekedtek, szintetizálódtak és immár általánosan elismert szóhasználatként „vezetés­­tudomány” néven terjedtek el. A fejlődés tehát nemcsak a termelés technológiáját, de a terme­lés irányítását és vezetését is forradalmasítja. A műszaki tudományos gondolkodásmód azon­ban csak alapul szolgálhat a hasonló típusú gondolkodásmódot feltételező vezetéstudományi ismeretekhez, de nem elégséges önmagában a vezetési feladatok korszerű, színvonalas ellá­tásához. Helyes megoldásnak az tekinthető, ha a műszaki vezető egyaránt járatos a szakterület műszaki kérdéseiben, a vezetéstudomány elmé­letében és gyarkorlatában. Amikor joggal állítjuk, hogy a vezetéstudo­mány elmaradt a természettudományok és a ter­melés fejlődése mögött, azt is megállapíthatjuk, hogy rajtunk, irányító munkánk színvonalán, tar­talmán és stílusán, oktatási módszereinken, a tu­dományos és műszaki élet társadalmi fórumain múlik, hogy a vezetési módszerek fejlődése meg­előzze a technika fejlődését. Ez nem is igényel nagyobb beruházást, objektív feltételei nagyrészt megvannak és éppen ez úton érhető el a termelő­erők optimális kihasználása, a gyorsabb ütemű műszaki fejlődés. Hírek November 12—14-e között ha­zánkba látogatott Josef Smrkovszky, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság Erdő- és Vízgazdálkodási mi­nisztere. Budapesti tartózkodása során Dégen Imrével, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjével a Dunai Vízerőműrendszer tervezési és építési kérdéseiről tárgyaltak. Épül a Köszörüvölgyi gát A mátrai Regionális Vízmű 1. épí­tési üteme Párád, Parádfürdő, Pa­­rádhuta, Bodony, Recsk, Mátraballa és Mátraderecske vízellátását biz­tosítja. A regionális Vízmű bázisát a Köszörűvölgyi völgyzárógát és tároló jelenti (2000 m3/nap ivóvíz), amely 1967 év folyamán készül el. * * * Megkezdődött az Ecsedi-láp meliorációs munkáinak alapját képező Szamos—Kraszna közi belvízrendszer kivitelezési mun­kája. A 25 millió forintos főmű beruházás során létesülő két új főcsatorna, két szivattyútelep és őrtelep 1970-re készül. Hírek 1968. február 12-én a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat meghívására „A vízgazdál­kodás népgazdasági jelentősége” címmel Dégen Imre, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke nagy érdeklődéssel kísért elő­adást tartott Székesfehérvá­rott. Az előadás után került sor a „Több, jobb vizet” című új vízügyi ismeretterjesztő film ősbemutatójára. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom