Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-04-01 / 2. szám

A vízkészletgazdálkodás tehát széles körű kölcsönhatásban van a termelőerők térbeli elhelyezésével és nagy térségek összefüggő szemléletét igényli. Sokrétű tevékenysége területileg, és funkcionálisan összekapcsolódik. Ennek megfelelően szoros kapcsolat alakul ki még a hatásában látszólag ellentétes vízhasznosítás és vízkárelhárítás között is. Ez a vízrendezési elvek korszerűsítését is szükségessé teszi (vízvisszatartás, vízgyűjtő területek komplex rendezése stb.). Amilyen mértékben emelkedik a mezőgazdaság termelési színvonala és növekszik a víz szerepe a mezőgazdasági termelésben, olyan mértékben válik szükségessé a kultúrtechnikai beavatkozás a talaj kedvező vízállapotának elérésére.

Éppen ezért — a korábbi egyoldalú szemlélettől eltérően — a sík vidéki vízrendezés rendeltetése ma már nemcsak a vízlevezetés, hanem a csapadék helyben tárolása és jobb hasznosítása. Az optimális vízvisszatartást egyfelől a lefolyó víz képződésének feltételeit módosító agrotechnikai műveletekkel, másfelől a levezetendő víz lefolyásának szabályozásával — tárolással, késleltetéssel — biztosíthatjuk.

A mezőgazdaságban a víz legkedvezőbb hasznosulására a nagyüzemi gazdálkodás legkisebb területelemét — a táblát — úgy kell kialakítani, hogy egyidejűleg vízrendezési és vízhasznosítási egység is legyen. Ha a csapadék a helyszínen nem tárolható, levezetése során gondoskodnunk kell —• tárolók, holtágak, terepmélyedések stb. révén — a szükséges késleltetésről és a visszatartás, a későbbi hasznosítás lehetőségéről. A vízrendezési tevékenységnek, amely a természet vízviszonyait a társadalom számára kedvezően módosítja, a kizárólagos védelem helyett a kárelhárítás és a hasznosítás együttes folyamatává kell válnia.

A sík vidéki vízrendezés során 1985-ig a közepes belvizek 10—14 napon belüli levezetését irányoztuk elő. Ehhez meg kell építenünk mintegy 10 000 km társulati és 15 000 km üzemi csatornát. A megépítendő csatornahálózattal a mai 0,6 km/km2 fajlagos csatomasűrűség km2- ként 1 km-re növelhető. A tavaszi csapadékot raktározó víztárolók területét 64 000 holdra, a sík vidéki víztárolást műszaki eszközökkel 350 000 holdra kell növelnünk. A dombvidéki vízrendezés során a kisvízfolyások mederrendezését 25—150 km hosszúságú szakaszon kell elvégezni. A nyílt árkos talajvízszint-szabályozást 157 000 holdon, az alagcsövezést 113 000 holdon, a talajvédelem műszaki munkáit pedig mintegy 5 millió holdon kell elvégezni.

A mezőgazdasági vízgazdálkodás szempontjából különös jelentősége van az olyan vizsgálatoknak, amelyeket Oroszlány professzor vezetésével az Agrártudományi Egyetemen végeztek. E vizsgálatok célja, hogy szabatosabb összefüggéseket állapítsanak meg a víz kárt okozó hatásának, vagy hasznosulásának az egyes időszakoktól függő változása terén.

Több évtizedes termésadatoknak a csapadékjárási adatokkal való egybevetése egyértelműen

igazolta, hogy a víz termésalakító szerepe egyegy éven belül is — időszakonként erősen változik. A vízkár, tehát a csapadék és párolgás, a lefolyás, a felszíni vizek keletkezésének valószínűsége, a levezetési idő szempontjából elsősorban április a kritikus időszak. A vízhiány vonatkozásában igen szoros kapcsolat mutatkozik a májusi csapadék és a termés eredménye között. A júliusi regressziós tényezők általában a májusi kétszeresére adódnak, így az öntözés számára legfontosabb növények számára a kritikus időszak a július.

Az árvízveszély fokozódása, a veszélyeztetett területek és az ott levő népgazdasági vagyon értékének növekedése az árvízvédelmi művek gyorsabb ütemű fejlesztését szükségszerűen megköveteli:

— a töltéseket — a védett terület értékének és az egyenlő biztonság elvének figyelembevételével —• átlagosan a 100 évenként egyszer előforduló árvizek biztonságos kivédésére tesszük alkalmassá. A nagyobb népgazdasági értéket, városokat, ipartelepeket védő műveket, a 120—150 éves, a kisebb jelentőségűeket pedig az 50—80 éves gyakoriságú árvizek elleni védelemre kell kiépíteni;

— a magasítással egyidejűleg a töltések keresztmetszeti méreteit is olyan mértékben kell növelni, hogy a mű a biztonsági és állékonysági követelményeket és a gépi fenntartás igényeit is kielégítse. A töltéshez tartozó altalaj tömb védőképességét is helyre kell állítani. Az anyaggödröket, kopolyákat be kell tölteni. Gondoskodni kell a hullámtéri és a mentett oldali töltéssel párhuzamos területsáv rendezéséről. Ahol indokolt, vízzáró függönyök, szivárgásgátló ékek, szivárgórendszerek, nyomáscsökkentő kútsorok stb. építésével is növelni kell a biztonságot;

—* a védvonal biztonsága érdekében végzendő munkákat össze kell hangolni a fakadóvizek elleni hatékonyabb védelemmel. Gondoskodni kell — csatornahálózat, szivárgórendszer stb. kiépítésével — a fakadóvizek elvezetéséről, károkozásának csökkentéséről;

— a folyók töltései közötti hullámtéri területet figyelemmel a hullámverés elleni védelemre, a meder menti erdők áttelepítésével egyidejűleg kell rendezni;

— az árvízvédelmi szempontból kifogásolható, vagy gazdaságosan fenn nem tartható nyári gátakat meg kell szüntetni;

— a védelmi rendszer fenntartásához a gátőrtelepeket, gépesített osztag-telephelyeket és a védvonalat megközelítő utakat korszerűsíteni kell;

— az esetlegesen kitört vizek kártételeinek csökkentésére tovább kell folytatni a lokalizációs rendszerek, körgátak kiépítését és gondoskodni kell folyamatos fenntartásukról.

38