Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-02-01 / 1. szám
A Sárvíz-szabályozás megkezdésének 200. évfordulójára Két évszázaddal ezelőtt, 1767-ben, egv ielentős vízrajzi felvétel és vízrendezési terv készült, el: Bőhm (Cseh) Ferenc Sárvíz-térképe és szabályozási terve. Bár a terv annak ideién csak kis részben — a felső Veszprém és Fejér megyei szakaszon — és megváltoztatott formában valósult me®, mégis nagv jelentőségű esemény volt a magyar vízépítés történetében: méltán lett a XVTTI. sz. egyik legismertebb hazai vízépítési mtmkáia. Éspedig nemcsak azért, mert a vízrendezés műszaki megoldása — a külvizek és a belvizek szétválasztásának elve alapján — azóta a kisebb patakjellegű vízfolyások és elmocsarasodott völgveik rendezésének iskolapéldája lett: és nemcsak azért, mert a tervező, Bőhm Ferenc működése új szakaszt nyitott a megvár vízépítés fejlődésében: ő volt az első magyar vízimérnök, első ielentős mérnökünk, akinek tevékenysége kizárólag vízrajzi felmérésekre, vízrendezésekre szorítkozott. (E téren elért eredményei n°vét országszerte ismertté tették, s ennek elismeréseképpen kapott 1790-ben magvar nemességet. Ekkor vette fel — II. József németesítő törekvései idején — a Cseh családi nevet.)* E munka elsősorban azért volt jelentős, mert a Sárvízszabálvozás végrehajtásának nehézségei, az érdekelt megyék, főleg Tolna megve, vonakodása, erősen közrejátszottak a központi vízügyi igazgatás kiépítésének és hatásköre kibővítésének szorgalmazásában, és főleg mert, több évtizedes húzavona után ugyan, de végül is egy alkalmas szervezeti forma jogi megalapozásához: a társulati forma kialakulásához vezettek. A Sárvíz-szabályozás Bőhm Ferenc által megkezdett és Beszédes József által befejezett munkájának, minden vízépítéstörténeti tanulmány által kiemelt, műszaki jelentősége közismert. Kevésbé ismert és még ma sem egészen feltárt a tervező Bőhm (Cseh) Ferenc élete és működése. A legkevésbé ismert azonban az a szeren, amit a Sárvíz-szabályozás a vízügyi igazgatás és elsősorban a vízitársulatok kialakulásában játszott. A következőkben ezért ezt az eddig fel nem tárt összefüggést ismertetjük. A vízszabályozási, árvédelmi munkálatok végrehajtása a XVIII. sz. végéig túlnyomó részben a megyékre hárult. A megyei mérnököknek a kamarai mérnöki kar, majd a fokozatosan kiépülő központi vízügyi műszaki igazgatás nyújtott egyre jelentősebb segítséget. Korán felismerték azt is. hogy a vízszabályozási munkálatok csak nagyobb területekre, több megye területére, kiterjedő beavatkozás esetén lehetnek eredményesek. A törvényhozás és az uralkodó ezért már a XVII. századtól kezdve vízszabálvozási kir. biztosok kiküldésével, ill. vízszabályozási bizottságok felállításával igyekezett az egyes megvék munkájának koordinálását, a nagyobb területekre kiterjedő vízszabályozások eredményességét biztosítani. Eddigi adataink szerint az első kir. biztos kiküldéséről még Zsiemond intézkedett 1426-ban, amikor Pozsony megye főispánját megbízta, hogy Somorja * Bőhm (Cseh) Ferenc (Bécs, 1733?—1800 körül) osztrák származású hadmérnök, aki a Helytartótanács meghívására jött Magyarországra. Nevét dunántúli vízrendezési munkái, elsősorban a Sárvíz-szabályozás tette közismertté. Mérnöki munkásságának elismeréséül, fivérével, Józseffel együtt 1787-ben magyar nemességet kapott és családi nevét Csehre változtatta. szabad kir. város árvédelmét is irányítsa. 1618-ban II. Mátyás Győr árvédelme, ill. a Rába szabályozása érdekében küldött ki vízszabályozási biztost. A XVII— XVIII. század fordulóján ugyanitt Nádasdy Ferenc, a XVIII. század derekán a Tiszántúlon Károlyi Ferenc és Kvassay Ferenc, majd később Orczy Lőrinc működött stb. Működésük azonban csak korlátozott és ideiglenes eredményekkel járt. Sok időnek kellett eltelnie addig, míg a szükséges tényezőknek a munka eredményességét biztosító összhangja kialakult: a szervező kir. biztos megfelelő felkészültségű szakemberekre támaszkodhatott, az érdekeltek hajlandók és képesek voltak a munka terheinek vállalására és amíg a törvényhozás, a vízjog továbbfejlesztésével, az érdekeltek szükséges együttműködésének jogi alapjait megteremtette. Különösen az utóbbi vonatkozásában volt döntő jelentősége a Sárvíz szabályozásának, ill. a munka megszervezése során szerzett tapasztalatoknak. A XVIII. század legnagyobb sikerrel kecsegtető vízügyi kezdeményezése a Dunántúl nagy részére, négy megyére: Fejér, Tolna, Somogy és Veszprém megyékre kiterjedő Sárvíz, Sió és Kapos szabályozásának terve volt. A munka megkezdését az érdekeltek vetették fel, a tervek kidolgozásában a kor két legjelentősebb mérnöke, Bőhm Ferenc és Krieger Sámuel működött közre, a munkálatok végrehajtását — az uralkodó és a helytartótanács támogatásával — agilis kir. biztos: ’Sigray Károly szorgalmazta, s az egész tervből a XVIII. század folyarrju'm több évtizedes húzavona után is csak a Sárvíz rövid felső szakaszának rendezése valósult meg. A Sárvíz mellékének lakói már az 1740-es évektől kezdve fejterjesztésekben sürgették a folyó szabályozását és a völgy elmocsarasodását okozó malomgátak (duzzasztóművek) lerombolását, a malomtulajdonosok felelőtlen vízhasznosításainak megrendszabályozásat. A vízhasználatok szabályozása tárgyában az első intézkedéseket Mária Terézia 1751. évi II. dekrétuma hozta. E rendelkezés biztosított lehetőséget a szükséges vízrendezési tervek elkészíttetésére is. Bőhm Ferenc az Eszterházyak tatai uradalmának mérnöke Veszprém és Fejér megyékben is végzett vízrendezéseket. Eredményes működése alapján kapott megbízást 1763-ban a két érdekelt megyétől a Sárvíz felmérésére és a régóta sürgetett szabályozás tervének kidolgozására. A terület részletes felmérésén alapuló s 1767-ben előterjesztett tervezet több megoldási változatot tartalmazott, melyek közül a megyék azt fogadták el, amelyik a vízerőhasznosítás és lecsapolás korábban ellentétes érdekeinek szempontjából egyaránt kedvezőnek látszott: a külvizek ún. „félreszorításának” elvén alapuló tervet. A megyéknek az áldozatoktól vissza nem riadó józan és éles szemű döntése nemcsak Bőhm Ferenc hírnevét alapozta meg, hanem biztosította a Sárvíz felső szakaszán 1768—1771 között végrehajtott szabályozási munkálatok eredményességét is. Bőhm Ferenc tervét utóbb, a kir. biztos megbízásából, kiterjesztette a Sárvíz alsó Tolna megyei szakaszára is. Ez azonban nem talált kedvező fogadtatásra. A feladat itt ugyanis lényegesen nagyobb volt: a tervnek az alsó szakasz szabályozásán és a malomkérdés rendezésén túl a Duna menti területek ármentesítésére is ki kellett terjeszkednie, mert a terület nagy részének elvizenyősödését a Duna árvizei, ill. a Duna által viszszaduzzasztott Sárvíz kiöntései okozták. A megye anyagi erejét meghaladó vállalkozás megkezdésére itt csak 1776-ban került sor, s a munkálatok-----------------------------------------------j ORSZÁGOS VteÜGYI LEVÉLTÁR 3
