Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-02-01 / 1. szám
akkor is csak igen vontatottan haladtak: 1784-ig mindössze 29 km hosszú (11,3 m széles és 2,2 m mély) csatornát ástak ki 716 750 m3 földmunkával, Sióagárd és Kölesd, valamint Pálfa és Simontornya között. Pedig •az uralkodó elgondolása szerint a Sárvíz szabályozásának sikeres végrehajtása lett volna hivatott arra, hogy követendő példát nyújtson az egész ország számára a mezőgazdaság-fejlesztés szempontjából sürgetővé vált vízimunkálatok terén. Ennek érdekében ismételten a munka szorgalmazására és messzemenő támogatására utasította a kormányhatóságokat. Ekkor, és részben a Sárvíz-szabályozás végrehajtásánál tapasztalt nehézségek hatására került sor a helytartótanács keretében a vízügyi műszaki igazgatás központi szerveinek kiépítésére, a tervek felülvizsgálata s a munkálatok felügyelete és irányítása érdekében. Az 1771-ben rendszeresített hajózási igazgatói munkakört 1776-ban Hajózási Igazgatósággá szervezték: ez látta el átmenetileg a későbbi Vízépítési (Fő) Igazgatóság funkcióit. A munka elóbbrevitelét az uralkodó további tervek kidolgoztatásával is szorgalmazta: elhatározta a munkálatok kiterjesztését a szomszédos Sió és Kapos völgyére, valamint a Balaton mellékére is. Az erre vonatkozó terveket Krieger Sámuel készítette el a területek részletes vízrajzi felvétele alapján (1776). A terveket a felülvizsgáló szakértő bizottság, Walcher János hajózási ig. vezetésével, jóváhagyta, azonban kivitelezését a befogadó Sárvíz alsó szakaszának szabályozása utánra halasztotta. A Sárvíz-szabályozás munkálatai azonban abbamaradtak. Az érdekeltek nem tudtak megegyezésre jutni a munkálatok lebonyolításában s költségeinek arányos és méltányos viselésében. Nem ismerték fel egy közpénztár felállításának szükségességét s így a munka folytatása fedezet hiányában, egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre megszakadt. Az egyes szakaszokra korlátozódó munkának így azok sem láthatták hasznát, akik vállalt kötelezettségeiket teljesítették. Könnyű volt tehát a jövedelemforrásukhoz ragaszkodó malomérdekeltségeknek bebizonyítaniok az egész szabályozás céltalanságát. Tolna megye, melyen az egész vállalkozás sikere múlott, a helytartótanács és a kir. biztos ismételt és erélyes fellépésére is csak vontatottan vett részt a munkában. A kir. biztos, ’Sigray Károly végül is belefáradva a meddő küzdelembe, 1793-ban beadta lemondását. Nem tudtak eredményt elérni a későbbi biztosok, és Bőhm után a munkálatok vezetését átvevő mérnökök sem. Sőt a karbantartás hiánya, az állatitatás és az ismétlődő árvizek miatt — a legfelső szakasz kivételével — az eddig elkészült csatornaszakaszok is tönkrementek, feliszapolódtak. A sárvízi tapasztalatok alapján a kox-mányszervek és az országgyűlés ismételten foglalkoztak a vízimunkálatok jogi és szervezési kérdéseinek megoldásával. Az 1790—91. évi országgyűlés LXVII. te. 4 §-a értelmében kiküldött kereskedelmi bizottság (Forgách Ferenc vezetésével) a haladás előfeltételét az Építési Igazgatóság újjászervezésében és az érdekeltek társulásának szabályozásában látta. E javaslatok alapján került sor 1815- ben az Építési Igazgatóság működésének anyagi alapjait biztosító „só-alap” létrehozására, és az 1807. évi XVII. te. megalkotására, mely szerint, ha az érdekeltek nagyobb része a szabályozás mellett foglalt állást, határozatuk a kisebbségre is kötelező. Ha pedig a hozzájárulást megtagadják, akkor a munkálatokból eredő többletjövedelem a tartozás kiegyenlítéséig zár alá vehető. (Ezeket az intézkedéseket utóbb az 1836. évi XXXVII. te. erősítette meg és bővítette ki.) Nyilvánvalóan ezek az intézkedések tették lehetővé a később kiküldött kir. biztos, Podmaniczky József, majd utóda, Zichy Ferenc számára a nádor, mint érdekelt birtokos közreműködésével megalakult Sárvízi Csatorna Társulat, az első hazai vízszabályozási társulat (1810) munkájának megszervezését és eredményes vezetését. A Társulat műszaki igazgatója előbb Saátor Dániel, majd Beszédes József lett. 1816—1826 között ő irányította Bőhm (Cseh) Ferenc korszerűsített és továbbfejlesztett tervének megvalósítását, olyan gazdasági eredményekkel, hogy a Sárvíz-szabályozás most már valóban például szolgálhatott az egész ország számára. Mint a reformkor első nagy és eredményes vízszabályozása felébresztette az érdeklődést a vízimunkálatok és a vízimunkálatokban rejlő gazdasági lehetőségek iránt s ezzel a reformkor fellendülő vízépítési tevékenységének elindítója lett. P. Károlyi Zsigmond IRODALOM: Tenk Béla: Vízszabályozások Tolna vármegyében a XVIII. században. Pécs, 1936; — Zichy János: A Nádorcsatorna-Társulat monográfiája. Székesfehérvár. 1896; — Sárközy Imre: Bőhm Ferenc (Magy. Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1897.). Böhm (Cseh) Ferenc térképe a Sárvíz felső szakaszáról, a völgy vízrendezésének tervével. [„Mappa stagnum sic dictum Sárvíz, ex inclyto comitatu Veszprimiensis ordiens, ac per totum comitatum Albensem protensum diffusumque repraesentans.” (1767). O. Sz. К. Та 201.1.
