Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-02-01 / 1. szám
Egy németországi cukorgyár tc*p&s&fa£cttci7 t Az elmúlt év szeptemberében vízgazdálkodási szakemberek tettek látogatást hazánkban. Fölkeresték a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet is, mely alkalommal a delegáció egyik tagja, Friedrich Meyer tájékoztatott bennünket a több évtizede igen eredményesen működő Uelzen környéki szennyvízöntözés körülményeiről. A cukorgyári szennyvizek elhelyezése és hasznosítása hazánkban is probléma. Több gyárunknál felmerült az öntözéssel történő hasznosítás lehetősége, konkrét tervek is készültek már, sőt kísérleti jellegű próbálkozások is voltak egyes cukorgyárak szennyvizeinek elöntözésére, a gyakorlati megvalósítás azonban mindmáig igen lassan halad. Ennek előmozdítására és az ügy előbbrevitelében érdekelt szakemberek tájékoztatására kívánom közreadni az alábbiakat. Az uelzeni cukorgyárat 1884- ben építették, azóta működik. Az üzemhez szükséges vizet egy másodrendű vízfolyásból, az Ilmenau folyóból szerzik be. A gravitációs úton a gyárba vezetett folyóvíz jó minőségű, előkezelést nem igényel. A gyár fajlagos vízfelhasználása 0,3 m3/tonna, ami rendkívül takarékos vízgazdálkodásra utal. Ezt úgy érik el, hogy az usztatóvizet és a hűtővizet teljes körforgásban tartják, csak a diffúziós és a széletprés-vizet engedik el. összehasonlításként megemlítem, hogy hazai gyárainkban az egy tonna feldolgozott répára felhasznált tápvíz mennyisége a 4,6—14,6 m3 értékek között mozog. A gyár naponta átlagosan 6500 tonna cukorrépát dolgoz föl, amely után 1600 m3/nap szennyvíz keletkezik. Ugyancsak összehasonlításként említem meg, hogy a 0,25 m3/t'onna értékkel szemben hazai gyáraink fajlagos szennyvíztermelése 2,7—13,7 m3/tonna között van. A keletkező szennyvizet előülepítőbe vezetik a homok kiülepítése céljából, majd mésztejjel semlegesítve juttatják a tárolótóba. A szeletprés-vízból — mielőtt az még a többi szennyvízhez keverednék — rostfogó segítségével eltávolítják a darabos szenny ződést. A tárolótavak össztérfogata kereken 70 000 m3. A tárolótavakból a szennyvizet frissen, minden további kezelés nélkül, magasnyomású szivattyúval, földbe épített nyomóvezetéken keresztül továbbítják az öntözendő területre. A tárolótavakban leülepedett, ill. visszamaradt iszapot a tavak kiürítése és a tófenék megszikkadása után, a nyári hónapokban termelik lei és szállítják erre a célra szabadon hagyott szántóföldi területekre. A tavak tisztítását a következő gyártási kampány kezdetéig — rendszerint szeptember végéig — befejezik. A gyár kezdettől fogva alkalmazza az öntözéses szennyvízelhelyezés módszerét. Eleinte árasztással, réteket öntöztek a domborzati viszonyoktól függően. Ebben az időben nem hasznosították a teljes szennyvízmennyiséget. Az 1920-as évek óta minden szennyvizet maradék nélkül elöntöznek. Az öntözés az Uelzeni Szennyvízszövetség 406 ha-t kitevő területén történik, esőztető öntözőberendezésékkel. Évente csak az összterületnek mintegy negyedrészét veszik igénybe öntözésre, az öntözött területet váltogatják. 1966-ban pl. 82,25 ha, Í967-ben 85,5 ha területet öntöztek. A földbe épített nyomóyezetékről régebben fém-, ma már csak műanyagtömlős gyorskapcsolású csöveket ágaztatnak le. A műanyagtömlők alkalmazása 40 %-os hézimunkaerő-megta-1—2. ábra. Tenyészidön kívüli esőztető öntözés az uelzeni cukorgyár szennyvízével 30
