Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-02-01 / 1. szám

3—4. ábra. A műanyagtömlős mellékvezetékek alkalmazása 40 °j)-os munkaerő-megtakarítást tesz lehető jé karítást eredményez az acélcsö­ves berendezéssel szemben. A főnyomóvezetékről több helyen van leágazás és a vezetékek mentén összesen 70 szórófej működik. 6 mm-es fúvókanyí­­lással. Az 5,0 atm üzemi nyo­más az utolsó szórófejeknél is biztosítható. A 180 m3/óra tel­jesítménnyel dolgozó főszivaty­­tyú a napi szennyvízmennyisé­get 9 óra alatt adagolja ki. Minden évben a kampány kezdetekor részletes szennyvíz­­elosztási tervet készítenek. 1966-ban 85 napos feldolgozási időt számítva, összesen 136 000 m3 szennyvízből 100 900 m3-t irányoztak elő öntözésre, 35 100 m3-t pedig tárolásra. A kedve­ző időjárás következtében a tel­jes szennyvízmennyiséget elön­tözték. Az 1967. évi terv az előző évinél jobb cukorrépa­­termés figyelembevételével ké­szült. 104 napos kampány alatt összesen 166 400 m3 szenny­vizet vettek alapul, melyből ugyancsak 100 900 m3-t tervez­tek öntözésre, a többit pedig tá­rolásra. A szennyvízöntözés célja elsődlegesen a szennyvíz elhe­lyezése, vagyis annak megaka­dályozása, hogy az az Ilme­­nauba jutva szennyezze annak vízét. Másodlagosan azonban értékelik a szennyvíz talaj­javító és trágyázó hatását is. A Braunschweigi Mezőgazdasági Kutató Intézet vizsgálatai sze­rint 1 m3 szennyvízben — több elemzés átlagaként — 231 g N 81 g P-,Or) 208 g K2 О található, ami 35 mm/ha szennyvízadagolás esetében megfelel 70 kg/ha N 5 kg/ha Po 05 80 kg/ha K2 О tiszta tápanyagmennyiségnek. A tapasztalatok szerint ennek a mennyiségnek a következő év­ben az öntözött területre ke­rülő növények csak mintegy 50 %-át tudják hasznosítani. A szennyvizet elsősorban szántott területeken, kisebb részben réten öntözik el. A té­len öntözött táblákat a követ­kező évben kapásnövényekkel, főként cukorrépával és takar­mányburgonyával hasznosítják. A nyári időszakban a növé­nyeket a folyóvízzel öntözik. A tárolótavakban maradt vizet még a tenyészidő előtt kiöntö­zik. Az öntözött terület talaja változó. Oldenstadt környékén könnyű homoktalajok vannak, kötöttségi számuk 25 és 40 kö­zött változik. Ezek különösen alkalmasak a szennyvízelhelye­zésre. Kirchweyhe és Ripdorf környékén már kötöttebb tala­jok találhatók. A vízbefogadó­képesség-vizsgálatok alapján egy-egy öntözéskor általában 35 mm-es adagokat alkalmaz­nak. A területen az átlagos ta­lajvízállás 2,40 m. A Szenny­vízszövetséghez tartozó terület szántóföldi részének 65 %-án gabonaféléket (búzát, tavaszi árpát, zabot) termesztenek, 35 %-án pedig az említett kapás­növényeket. Érdeklődésre tarthat számot az a szervezeti forma is, mely­ben a szennyvízöntözést vég­zik. Az Uelzeni Szennyvízszö­vetség az állam által szervezett víz- és földtársulások I. kate­góriájába tartozó társulat. A víz- és földtársulások alapsza­bálya 13 olyan feladatot tartal­maz, melyek közül legalább egyet célul kell maga elé tűz­nie az egyes területi szövetsé­geknek. Ilyen feladatok pl. a vízfolyások szabályozása, part­védelme, karbantartása, a föl­dek víztelenítése, lecsapolása, öntözése, az árvíz elleni véde­kezés, az ivó- és ipari víz elő­állítása, a szennyvizek elveze­tése, hasznosítása, tisztítása, a talajvízgazdálkodás, a talajok javítása, st'b. Ezekben a társu­lásokban összekapcsolódik az állam és a tagok kölcsönös ér­deke, mindkettő kifejezésre jut. Az Uelzeni Szennyvízszövetség feladata például kettős: 1. a cukorgyár ipari szenny­vizének a kampány alatt törté­nő, károkozás nélküli elöntö­zése; 2. a földeknek a tenyészidő­­ben friss vízzel történő öntö­zése. A Szennyvízszövetség tagjai a hatásterületen levő minden­kori földtulajdonosok. Az Uel­zeni Cukorgyár RT kereken 33 ha területtel szintén tagja a Szövetségnek. A feladatok ellá­tásához szükséges gépek és be­rendezések a Szennyvízszövet­ség tulajdonát képezik, azokat a Szövetség üzemelteti és kar­bantartásukról is gondoskodik. A költségek viselése az aláb­biak szerint oszlik meg: 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom