Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-02-01 / 1. szám

Biológiai védőelemek és korszerű alkalmazásuk

a vízügyi szolgálatban

ni.

A NAD

A vízügyi földművek vízzel borított részének védelmére, jelentős gazdasági-műszaki előnyökkel alkalmazhatók különböző vízinövények is. A védőnövényzet jellemző általános előnyei mellett — viszonylag kis telepítési költség, nagy alkalmazkodó-, tűrő- és regenerálódóképesség, kis fenntartási költség, jelentős termelési értékszolgáltatás — kedvező a hatásuk a vízi élővilág gazdagítása, a természetes haltáplálék-források és a víz öntisztulási erejének növelése, valamint tájesztétikai szempontokból egyaránt.

Alkalmazási területük meglehetősen széles körű. Kedvező eredménynyel alkalmazhatók víztárolók pártós töltésvédelmére, csatornák, főként hajózható főcsatornák partjának és a halastavak töltéseinek elhabolás elleni védelmére. Egyes fajokat sikerrel alkalmaznak tengerpartok hullámverés elleni védelmére is.

Hazai viszonyaink között a fenti célokra minden szempontból legalkalmasabb vízinövényünk a nád.

Jelentőségéhez mérten, meglehetősen kevés vizsgálati adattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy hullámcsillapító hatása, az áramlással és hullámzással szembeni tűrőképessége, — általában a megfelelő méretezéshez szükséges jellemzői —, milyen számszerű értéket képviselnek; melyek a védőképesség és a gazdaságosság szempontjából a legeredményesebb telepítési módok, illetőleg mely telepítési módok nyomán, milyen hosszú időt igényel a nád a különböző fejlődési fázisok eléréséhez, a megfelelő védőképesség kialakításához.

A vonatkozó irodalmi adatok és gyakorlati megfigyelések szerint:

— a vízinövények gyorsabban folyó vízben nem maradnak meg. Egyes szerzők szerint (10) 0,07—0,20 m/sec sebességű vízben, csupán a nád és a káka találja meg életfeltételeit; mások (7) szerint a nád megtelepedési lehetőségének felső határa az 1 m/sec áramlási sebesség.

— 2,5—3 méternél nagyobb vízmélységben már csak egyes hinárfélék tenyésznek;

— laboratóriumi vizsgálati adatok szerint 1 m magas hullámokat 17— 25 m szélességű, megfelelő sűrűségű, erőteljesen fejlődött nádállomány teljesen lecsillapít; (10)

— a Duna-delta hajózható csatornáin végzett megfigyelések szerint, 40—50 cm magasságú, hajó keltette hullámok 8—10 m hosszú nád közötti terjedés után, teljesen és visszaverődés nélkül csillapodtak le. (5)

Ez utóbbihoz hasonlóak a Keleti Főcsatorna hajózott szakaszán történt megfigyelések eredményei is.

Amint a fenti adatok jelzik, a jól fejlett nádállomány hullámcsillapító hatása kedvező. De a nád is, mint minden más biológiai védőelem, csak akkor látja el feladatát rendeltetésének megfelelően, ha élettani jellemzői ismeretében, szakszerűen és következetesen alkalmazzuk mindazon eszközöket és eljárásokat, amelyek megfelelő állománya kialakításának és fenntartásának az érdekében nélkülözhetetlenek.

A nád fontosabb élettani jellemzői

Nagy alkalmazkodóképességű, vitalis növény, amely a legváltozatosabb termőhelyi viszonyok között, a föld egész felületén fellelhető. Sík vidéken, magas hegységben, a sarkvidéktől a trópusig, száraz és vizes termőhelyeken egyaránt előfordul.

Szaporodása és szaporítása mag útján generative és élő növényi részek — gyökértörzs, szár — útján, vegetatíve is lehetséges.

Szemtermése rendkívül kis súlyú — 0,180—0,190 gr/1000 szem — röpítőszőrökkel ellátott, november— decemberben beérő termés, amely csíraképességét — megfelelő tárolás esetén — éveken át megtartja. Csírázási hőmérséklete 10° C. (70—80 %-os statikai vízigénnyel.) Csírázási ideje 14—18 nap. Növekedése 10— 15 cm magasságig viszonylag gyors, majd a föld feletti részek fejlődése lelassul és erőteljes gyökértörzs - fejlődés indul meg.

A nád gyökértörzse vízszintes helyzetű, 3—4 m hosszúságot is elérő, szárcsomókkal tagokra osztott, hengeres cső, amelynek átmérője 2—3 cm, falvastagsága 2—4 mm. A csomókból fejlődnek a gyökerek, illetőleg a hajtásrügyek. A gyökértörzs látja el a talajhoz rögzítés mellett a tápanyagtartalékolás és az ivartalan szaporítás feladatait is.

A föld feletti hajtás néha 8—10 m magasságot is elérő, hengeres és üreges szár, 0,5—2 mm faivastagsággal, 1—25 mm szárátmérővel. A virágzásig a szár csomói is képesek gyökér- és szárképzésre egyaránt. A szaporítás lehetséges tehát, nemcsak a föld alatti, hanem a föld feletti hajtásokból is.

A vízborítás maximuma, amelyet a nád még elvisel 2—2,5 m. Legszebben fejlődik azonban 75 cm-es vízborítás esetén. Védőképesség és termés szempontjából egyaránt értékes nádállomány 50—150 cm-es vízborítási határok között alakul ki. A hirtelen beálló vízszintváltozások, mindkét irányban, károsak a nádállományra a virágzásig, de nem semmisítik meg. A virágzás utáni vízborítás-csökkenés nem káros. Az

érés idején történő víztelenítés pedig, egyenesen kedvező hatású. Az áramlást illetően 0,07—0,10 m/sec sebesség kedvező. Transpirációja évi 1200—1500 mm. (8)

Tavaszi fejlődése az iszap 8—10° C hőmérsékleténél indul meg és általában március végén, áprilisban jut a víz fölé. Májusban éri el növekedése maximumát, napi 5—6 cm-t. Virágzása július vége—augusztus hó.

Tápanyagszükségletét — elsősorban — a víz oldott növényi tápanyagaiból fedezi. Mint nagy termőképességű növény kedvezően hasznosít egészen nagy adagú tápanyagellátást is. Még 800 kg/ha N hatóanyagot is kedvező hatásfokkal hasznosít. A talajra, a víz sótartalmára és a víz esetleges levegőtlenségére nem érzékeny.

A fejlődés kezdeti időszakában, a gyökértörzsben felhalmozott tápanyagból fejlődik a növény. A levelek kifejlődésével fokozatosan csökken a tartalék igénybevétele, de az asszimiláták is a föld feletti részekben maradnak a virágzásig. Ezért kedvező és lehetséges a föld feletti hajtás dugványozásával történő szaporítás, ebben a fejlődési fázisban. A virágzás után indul meg a tartaléktároló szervek fokozatos feltöltése. Merenyei kísérletünkben a telepítés évében és az azt követő évben a nád fontosabb fejlődési jellemzői az alábbiak szerint alakultak. (1. sz. táblázat.)

A nád teljesítménye és gazdasági jelentősége

Teljesítőképességére jellemző, hogy szántóföldi növényeink 50—80 q/ha évi átlagos szárazanyagtermelésével szemben, a nád AARIO szerint csupán a föld feletti részeiben, légszáraz szárazanyagban, 104 q/ha, Pohjala szerint pedig egy más állomány, 225 q/ha szárazanyagot termelt, a föld feletti és 173 q/ha-t a föld alatti szerveiben. E csaknem 400 q/ha-s évi szárazanyagtermelés meggyőzően bizonyítja a nád vitalitását és teljesítőképességét. (2)

Sokoldalú építőipari alkalmazása közismert. Hulladéka, viszonylag nagy, szerves- és hamuanyag tartalma folytán, kiváló komposzt, illetőleg műtrágya, mint növényi hamu. A mezőgazdaságban takarmány és alomként egyaránt használható. Jelentős ipari nyersanyag is. Cellulózé tartalma 50 % körüli, ami nemcsak cellulózegyártásra, hanem a műanyagiparban, műszálgyártásra is alkalmassá teszi. A fonalnyerési lehetőség 9000 kg/ha-s mennyisége a nád esetén, a gyapot 200 kg/ha hozamát sokszorosan felülmúlja. A föld alatti hajtások gazdag „B” vitamin tartalmúak. (2)

19