Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-02-01 / 1. szám

Az új gazdaságirányítási rendszer egyik fontos dokumentuma:

AZ 1967. ÉVI II. TÖRVÉNY

Az előző (1967/6.) számunkban rövid áttekintést adtunk a Munka Törvénykönyv egyes részeinek jelentősebb tartalmi változásairól. A továbbiakban — a teljesség igénye nélkül — ismertetjük a törvénynek a szakszervezeti jogokra és kötelezettségekre, valamint a munkaviszonyra vonatkozó fontosabb rendelkezéseit.

I.

A Szakszervezetnek a törvénykönyvvel kapcsolatos jogai

1. A szakszervezetek munkaviszonnyal kapcsolatos jogait a Mt. II. része szabályozza. A Mt-nek a szakszervezetekre vonatkozó rendelkezései, a régi szabályokhoz képest lényeges elvi változást jelentenek, elsősorban a munkáltató és a szakszervezet kapcsolata tekintetében. Ennek lényege a következőkben foglalható össze:

— Törvény szabályozza a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét és az állami gazdasági szervek kötelességévé teszi a szakszervezetekkel való együttműködését.

— A munkaviszonyt érintő vállalati szintű szabályok meghatározása a szakszervezetekkel közösen, illetőleg egyetértésben történik.

— A közösen kialakított szabályokat a gazdasági vezető hajtja végre, de a dolgozók nagyobb csoportját érintő intézkedések megtétele előtt ki kell kérnie a szakszervezet véleményét (véleményezési jog).

— A vállalati szintű szabályban (kollektív szerződés) meghatározott szociális és kulturális alapok felhasználásának módjáról a szakszervezet helyi szerve dönt (döntési jog) a vállalat véleményének kikérése után.

— A Mt. 14. § (2) bekezdés a szakszervezet ellenőrzési jógát teszi hatékonyabbá (ellenőrzési jog), amikor kötelezi az állami szerveket, hogy a szakszervezetek észrevételeire nyilatkozni kötelesek. A vállalatnál vizsgálatot tarthatnak, és a vállalat köteles a vizsgálathoz szükséges adatokat rendelkezésre bocsátani.

— A Mt. 14. § (3) bek. a szakszervezet vállalati szervének kifogásolási jogát szabályozza. A szakszervezetnek joga van kifogást emelni (kifogásolási jog) a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, vagy a szocialista erkölcsi normákat sértő vállalati intézkedéssel szemben. A törvény szerint végső fokon a végrehajtást megállító kifogás bejelentésére is mód van.

Meg kell jegyeznünk, hogy a „kifogásolási jog'’ kizárólag a munkaviszonnyal kapcsolatos intézkedések ellen gyakorolható. Nem terjed ki tehát gazdasági-termelési kérdésekre.

2. A törvény 15. §-a rendezi a szakszervezet fellépési jogát a dolgozók ügyeiben a bíróságok és más hatóságok stb. előtt. Ezzel kapcsolatban egy „tágabb” körű és egy „szűkebb” körű jogot lehetne kiemelni.

Tágabb körű a szakszervezetnek az a joga, hogy a dolgozót munkakörülményeit érintő kérdésekben képviselhesse. Erre az esetre a képviselet szabályai irányadók.

Szűkebb körű a szakszervezetnek az a joga, hogy a munkaviszonyt érintő kérdésekben — pl. munkaügyi döntőbizottsági ügyben —, a dolgozó érdekében, — nevében és helyette — meghatalmazás nélkül is eljárhat. Az ilyen ügybe a dolgozó bármikor maga is személyesen beléphet.

Problematikus lehet, hogy ilyen esetben mi a teendő, ha a szakszervezet és a dolgozó ellentétes nyilatkozatot tesz. Ügy gondoljuk, hogy a helyes megoldás az, ha az eljáró szerv a dolgozó érdekeinek igen alapos mérlegelésével dönt, hogy melyik nyilatkozatot fogadja el.

3. A szakszervezeti tisztségviselők védelmét illetően az üj szabályozás szerint, áthelyezés esetén nem kell kikérni a felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését, mivel áthelyezésre a Mt. 24. § (1) bekezdése alapján kizárólag a dolgozó hozzájárulásával kerülhet sor. Azért, hogy a tisztségviselők pótlásáról gondoskodni lehessen, az új munkahely elfoglalásának időpontját a felsőbb szakszervezeti szervvel egyetértésben kell megállapítani. Eltérést jelent a régi szabályozáshoz képest az a rendelkezés is, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának a munkáltató által történő megszüntetéséhez — tehát a fegyelmi elbocsátáshoz is — a felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges.

II.

A) A munkaviszony létesítésére, módosítására és megszüntetésére vonatkozó szabályok

1. E cím alatt olyan jelentős kérdések kerültek szabályozásra, melyeknek alkotmányos garanciái vannak. A Munka Törvénykönyve egyrészt jogi biztosítékokat határoz meg arra, hogy minden állampolgár élhessen munkához való jogával, másrészt szabályozza, hogy a dolgozók munkához való jogának gyakorlása milyen jogi formák között történhet.

2. Az Mt. 18 § (1) bekezdése a munkaviszony létesítésével kapcsolatban abból indul ki, hogy a dolgozó és a vállalat részére is biztosítani kell, a legmegfelelőbb vállalat, ill. dolgozó kiválasztását. Ez a megoldás áll összhangban a gazdaságirányítás új rendszerével. Ezzel az alapvető elvvel szemben kivétel csak ott tehető, ahol ezt a dolgozó fontos érdeke vagy közérdek feltétlenül indokolttá teszi.

Az általános szabályoktól való eltéréseket három csoportra oszthatjuk:

— Az eltérések egyik csoportja korlátozza a munkáltató — alkalmazásra vonatkozó — elhatározását, azzal, hogy megtiltja a hátrányos megkülönböztetést a dolgozók között (nem, kor, nemzetiség, faj, vagy származás miatt).

— Az eltérések másik csoportja előírja bizonyos dolgozói kategóriák alkalmazását, illetve másokkal szemben előnyben részesítését (pl. a rokkant dolgozó újra alkalmazása, a terhes nő v. kisgyermekes anya előnyben részesítését).

— Az eltérések harmadik csoportja a dolgozó és a vállalat részére egyaránt állít fel — általában közérdekből — korlátokat (pl. munkakönyvre vonatkozó előírás, nők és fiatalkorúak alkalmazásának feltételei, erkölcsi bizonyítvány, szakképzettség stb. megkövetelése).

3. A Mt. 22. §-a határozza meg a munkaszerződés fogalmát. Üj szabály, de a gyakorlatban már jól bevált az a megállapodás, amely szerint kinevezés, ill. választás esetén a kétoldalú megállapodás, a munkaviszony keletkezésének alapja. Sem a kinevezés, sem a választás nem hozhat létre egyoldalúan munkaviszonyt.

4. A munkaszerződés érvénytelenségét a Mt. végrehajtására kiadott Mt. V. 20. § az eddigiektől eltérően, szélesebb körben rendezi.

— A Mt. különböztet aszerint, hogy ha a szerződés megkötése jogszabályba ütközik, úgy az egész munkaszerződés érvénytelenségét vonja maga után. Ha pedig a munkaszerződésnek csak valamely rendelkezése ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabállyal, csak ez a rendelkezés érvénytelen.

— A gyakorlatban vitás lehet, hogy a munkaszerződés érvénytelensége esetén milyen módon kell eljárni. Az új szabályok e tekintetben is intézkednek. Először meg kell kísérelni az érvénytelenség