Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-02-01 / 1. szám

A Körösöket hazánk kisebb folyóiként tartja számon a köztudat, azonban ha a töltések hosszát, vagy a töltések által védett területeket nézzük, meglepően nagy méretekkel találkozunk, összehasonlítva például a Duna magyarországi szakaszával, a 800 km hosszú dunai védtöltéssel és a 600 000 kh dunai árterülettel szemben, a Körösök töltései — a mellékágakkal együtt — 700 km hosszúak és 970 000 kh területet védenek. Mindehhez hozzávéve azt is, hogy a Körösök töltései általában nagyobb méretűek a dunai töltéseknél, könnyű megérteni, hogy a Körös-vidéken mi ad olyan különös jelentőséget az árvízvédelemnek.

A Körösök 27 537 km2 vízgyűjtő területének 80%-a román területen fekszik, melyről a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körös, valamint a Berettyó vezetik le és egyesítik magyar területen a lefolyó vízmennyiségeket (1. sz. ábra). A vízgyűjtő terület tagozódásából következik, hogy a folyók határszelvényében már a teljes vízhozam kb. 90%-a magyar területre lép és ehhez a továbbiakban csak a belvízcsatornák által szállított 150—200 m3/sec vízhozam járul. A vízgyűjtő terület megoszlásából következik az is, hogy az árhullámok kialakulását kizárólag a román vízgyűjtő hidrológiai és klimatológiai viszonyai szabják meg, a román folyószakaszokon kifejlődött árhullámok levonulása magyar területen viszonylag szabályos módon megy végbe, csupán a Tisza árhullámai befolyásolhatják azokat, a Csongrád—Gyoma közötti alsó szakaszon.

1. ábra

8