Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-06-01 / 3. szám
Perforáció kavics-terhelés Kötött fedőréteg A hidraulikus grodiens vonata • у Honik ,k'= ck-10'3m/s 2. ábra hogy a szemcsék túlnyomó része egyenlő átmérőjű, vagyis folyásra hajlamos anyaggal van dolgunk, akkor megtörténhetik, hogy amikor a mentett oldal felszínén megjelenik a víz, — ami a homokban levő hézagok kitöltődését jelzi — a homok teljes állagában folyóssá válik és a töltés hirtelen lesüllyed a folyékonnyá vált anyagba, a katasztrófa pedig — buzgárképződés nélkül — kivédhetetlenül bekövetkezik. Ez az eset különösen szivattyú-telepeknél történhetik meg hirtelen és váratlanul, ahol a szivattyúkat hajtó gépek, főként robbanómotoros hajtógépek okozta rezgések vibrációs hatására az altalaj hézagainak kitöltődése előtt folyós állapotba kerülhet. * * * A fentebb vázolt helyszíni körülmények fennforgása esetén csak preventív módon, tehát alacsony vízállás idején kiépített szorítógát és ellennyomó-medence kiépítésével lehet eredményesen védekezni. Itt közbevetőleg szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a buzgárokat homokkal, vagy cementtel megtöltött zsákokkal eltömni — mert sajnos erre is volt példa — nem lehet, mert ez a közvetlen közelben csak újabb buzgárok képződését eredményezi. Egyébként a buzgároknak homokkal töltött zsákokkal való körülvételének is rendszerint ugyanaz az eredménye, mert ezt a módszert csak kis nyomás (vízlépcső) esetén lehet sikeresen alkalmazni. * * * 2. A buzgárok második, de jellegzetes típusa az olyan árvédelmi töltésszakaszokon képződhet, ahol a töltés kötöttebb, főként agyagos fedőrétegre épült és csak ez alatt következik a buzgárok szempontjából kritikus szemcseösszetételű, jó vízvezető altalajréteg (2. sz. ábra). Ez a buzgártípus nem olyan veszélyes, mint az előbb tárgyalt, mert ennél a védekezésre inkább megvan a lehetőség. A bemutatott ábrán vázolt altalaj esetében a töltés, ill. a kötött fedőréteg alatti vízvezető rétegben szivárgó víz, a töltés víz felőli lábától távolodva fokozatosan JJ kisebbedő nyomást fejt ki, illetve a hidr. gradiens —— értéke megfelelően lecsökken. Ha ennek a kötött fedőrétegnek a vastagsági mérete és kötöttsége elég nagy, hogy ellensúlyként működve, legyőzze az alatta levő vízvezető rétegben kifejlődő felhajtóerőt és megakadályozza, hogy az a fedőréteget felemelje, vagy feltörje, akkor a talajvíz a fedőrétegnek csak valamilyen okból, növények, állatok, emberi beavatkozás folytán perforált helyein tud feltörni. — Ezeken a korlátozott szelvényterületű lyukakon feltörő talajvíz a vízvezető homokréteg anyagát magával sodorva, felhozza a fedőréteg felszínére, ahol az a buzgárok módjára krátérszerűen helyezkedik el. Minthogy pedig a feltörő víz mennyisége a perforáció kereszt menti méretére korlátozva van, a buzgárok elfojtása homokkal vagy kaviccsal töltött zsákokkal való körültöltésezésével — a fedőréteg vastagsági méretétől függően — rendszerint kielégítő megoldást jelent. Amikor pedig a fedőréteg vastagsága nem kielégítő és annak felemelkedésével lehet számolni, akkor csak megfelelő vastag leterhelő kavicsréteg készítésével lehet eredményesen védekezni. Ezt a leterhelő kavicsréteget is helyesebb azonban még alacsony vízállás idején preventív intézkedésként elkészíteni. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló perforációs hibahelyen feltört buzgár okozta 1954-ben Ásványrárónál rövid percek leforgása alatt a töltés leroskadását és az árvédelmi töltés átszakadását, melynek történetesen szemtanúja is volt: Marek László főmérnök. Ez volt az a tipikus két fő eset, amely a buzgárok képződésével kapcsolatosan az altalajviszonyokra általánosan jellemző, és minden buzgár képződése, agyagos és iszapos, ún. lencsékkel tarkított altalajok esetében is ennek a két típusnak egyikével magyarázható. ★ * * Végezetül, hazánkban egyetlen helyen észleíí jelenségről kell megemlékezni; éspedig a Szekszárd alatt elterülő 200 km2-t meghaladó ármentesített területen, a 67
