Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-06-01 / 3. szám

védelmi töltéstől több km távolságban is még jelentkező buzgárokról (3. sz. ábra). Ezen a nagy kiterjedésű terü­leten a Földtani Intézet Vízföldtani Adattárából be­szerzett értékek szerint a Decs 2. sorszámú és Decs község 5. és 10. sorszámú kutak adatai szerint a tér­szinttől számított 73, 36 és 36,5 m mélységig kavicsos homok és kavics, az alatt pedig nagy mélységig leérően agyag települt. Az altalaj felső, szokatlanul vastag ka­vicsrétege annyira vízáteresztő, hogy árvízkor a Duna vízállásával lépést tartva emelkedik a mentett területre átszivárgó belvíz szintje is, úgyhogy a decsi szivattyú­­telep üzemeltetése ellenére sem lehetett az 1965. évi (V—VI. hó) árvíz alkalmával (lásd 4. sz. ábra) 4,50 m-nél nagyobb vízlépcsőt tartani. Az agyagrétegre települt te­kintélyes vastagságú durva kavicsrétegben olyan élénk a talajvízáramlás, hogy a töltéstől több km távolság­ban még szabályszerű buzgárok keletkeztek, amelyek azonban nem jelentettek nagyobb veszélyt, csak a nagy kiterjedésű árteret borította el a felfakadó kristály­­tiszta szűrt víz. Befejezésül idézem a VITUKI laboratóriumában 1957-ben végzett buzgárkísérleteim eredményéről be­számolóm befejező sorait, melyek szerint az „akkori kísérletek csak tájékoztató érvényűek voltak és ezeknek továbbfejlesztésére van szükség. Ennek érdekében szé­lesebb mederben folyó, részletesebb, kiegészítő kísérle­teket kell végezni, amelyeknek eredményeit végül a ter­mészetben előforduló altalajokkal végzett kísérletekkel és a gyakorlatban szerzett tapasztalati adatokkal kell egyeztetni.” Fenti megállapításaim jegyében javaslom az 1965. évi tavaszi, rendkívül magas és hosszan tartó árvíz elleni védekezés során — a buzgárok képződésével kapcsola­tosan — szerzett igen értékes tapasztalatok felhaszná­lásával, az 1957-ben végzett vizsgálatok folytatását. Ezeket a vizsgálatokat azonban már nemcsak elméleti alapon, pusztán tájékoztató jellegű adatszerzés céljából, iszapmentes, mosott homokkal javaslom elvégezni, ha­nem az 1965. évi árvíz alkalmával feltört buzgárok he­lyéről kitermelt, természetes talajféleségekkel, hogy a gyakorlat részére értékesebb adatok birtokába jussunk. MEGJEGYZÉSEK: Dr. LampI Hugó „Források keletkezése és a buzgárok képződésének törvényszerűségei“ című cikkéhez Érdekesen mutat rá dr. Lampl Hugó cikkében — az árvédelmi töltések mentén jelentkező buzgárokat a ter­mészetes forrásokkal állítva szembe — a buzgárkép­ződés jellegzetességére, arra, hogy ez a folyamat vi­szonylag rövid távolságon nagy nyomáskülönbségek, te­hát a felfakadó víz nagyobb sebessége mellett követke­zik be. Természetesen a buzgárképződésre alkalmas talaj szerkezet feltételezésével. Ebből a szemléletből kiindulva vizsgálja a buzgár­képződés törvényszerűségeit. Rendkívül figyelemreméltó és különösen a preventív védekezés szempontjából megszívlelendő az a meg­állapítása, miszerint a fedőréteg nélküli homok altalaj­ban képződő elemi buzgárokból kialakuló buzgár-cso­portok és még inkább a meredek szemcseösszetételű görbével jellemzett homoktalajok megfolyósodásából származó katasztrófák elleni védekezés nehézségeire hívja fel a figyelmet. Míg a megfelelő vastagságú kötött fedőréteg folyto­nossági hiányain át jelentkező tipikus buzgár elleni vé­dekezésre — a kifejlődés fokozatossága miatt — több lehetőséget lát. A preventív védekezés fontosságát itt is hangsúlyozza, mert az ilyen buzgároknak a vízvezető rétegben kifejlődő hátráló eróziója esetleg több árvíz alatt lappangva fejlődhetik ki és a katasztrófa rob­banásszerű gyorsasággal állhat be, mint az 1954. évi ásványrárói szakadás. Igen fontos jelenségre mutat rá dr. Lampl Hugó cik­kében akkor, amikor a töltéstől több km távolságban jelentkező buzgárok és erős víz-felfakadás geológiai, genetikai eredetét hangsúlyozza. Megállapítása a szek­­szárd—bátai területen túlmenően minden olyan területre helytálló, melyeknek geológiai felépítettsége a leírthoz hasonló (Szigetköz, stb.) és egyben magyarázatul szol­gál arra is, hogy az így jelentkező fakadó vizeket árvíz­­védelmi eszközökkel, az árvízvédelmi vonalon befolyá­solni nem lehet. Ezeket a töltés menti fakadásoktól elkülönítetten kell szemlélni és kezelni. Kártételeik csökkentésére — annak dacára, hogy az árvizek függvényében jelentkeznek — belvízvédelmi módszerekkel kell törekedni. Végül messzemenően egyet kell értenünk dr. Lampl Hugóval abban, hogy az 1965. évi árvíz tapasztalatai alapján elindított módszeres kutatási munka egyik leg­fontosabb része kell legyen a buzgárképződésre veszé­lyes töltésszakaszok altalajának megismerése és annak alapján a preventív védekezésre szoruló szakaszok ki­jelölése. Budapest, 1967. április 30-án. Ziegler Károly nyug. főig. helyettes 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom