Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
A vízügyi szolgálatban is jó úton halad Az utóbbi években — számos más országhoz hasonlóan — hazánkban is rendkívül gyors erjedési folyamat indult meg a vezetőképzéssel kapcsolatos kérdések tisztázása terén. Igen örvendetes tényként említhetjük meg, hogy a helyes közvélemény kialakítása ezen a téren nem volt nehéz. Gazdasági vezetőink, valamint az illetékes szervek részéről a gondolat felvetése és a sajtóban, folyóiratokban ezzel kapcsolatban közzétett néhány eszmefuttatás után szinte nyomban megérlelődött az a jogos igény, hogy ezen a téren sürgősen tenni kell valamit. És valóban így is történt. Az alapvető elvi kérdések tisztázását követően a szakirodalom gyors ütemben gazdagodott olyan művekkel, amelyek — hazai sajátosságainkat figyelembe véve — konkrét segítséget nyújtanak gazdasági vezetőink részére munkájuk színvonalasabbá tételéhez. A vonatkozó szakirodalom gazdagodása és a „szakma” lelkes művelői számának gyarapodása mellett viszonylag rövid idő alatt megjelentek olyan szervezett oktatási formák, tanfolyamok is, melyek keretén belül lehetőség nyílott a vezetők tudományosan megalapozott továbbképzésére. Joggal felvetődhet az a kérdés, hogy vajon miért bontakozhatott ki nálunk ezen a téren ilyen gyors fejlődés és miért terebélyesedett fává szinte néhány év alatt az elvetett mag? A válasz abban keresendő, hogy mindez azért következhetett be, mert ehhez már adva voltak a szükséges társadalmi és gazdasági előfeltételek. Az igény azért jelentkezett szinte elemi erővel a vezetési ismeretek tudatos elsajátítása iránt, mert világosan beigazolódott, hogy ezáltal olyan rejtett tartalékok kerülhetnek viszonylag gyorsan felszínre, melyek rendkívül hatékonyan segíthetik elő gazdasági életünk fejlődését. Ma már szinte minden vezető előtt köztudomású, hogy a társadalmi viszonyok fejlődésével, a termelőerők színvonalának emelkedésével egyre bonyolultabbakká válnak a gazdasági irányítás feladatai, növekszik a feladatok helyes megoldásának, a munka ésszerű szervezésének jelentősége. Az irányítási, vezetési módszerektől függ jelentős részben a tervek és feladatok teljesítése. Amilyen arányban szélesedik a munka társadalmi megosztása, mélyül a specializáció, bonyolultabbá válnak a termelési kapcsolatok, olyan arányban nő a vezetés jelentősége. A szocialista társadalomban a tervgazdálkodásból adódóan a vezetésnek fokozott jelentősége van. Nálunk ugyanis nemcsak az üzemen belül kell biztosítani a szervezettséget, mint ahogyan az a tőkés társadalmi-gazdasági rendszerben érvényesül, — hanem az üzemen kívül is, a népgazdaság egész területén. A szocialista társadalomban a spontán gazdasági mechanizmusok helyébe a központi gazdaságvezetés és a tudatosan kialakított mechanizmusok rendszere lép és így nélkülözhetetlen funkcióvá válik nemcsak az üzemi, hanem a népgazdasági szintű gazdasági vezetés is. Ez azt jelenti, hogy ilyen igények mellett a szocialista társadalom különböző gazdasági szervezeteinek, egységeinek a vezetése lényegesen bonyolultabb feladat, mint egy-egy tőkés vállalat irányítása. a vezető-továbbképzés ügye A vezetés színvonalának emelését követeli meg mindenek előtt gazdálkodásunk magasabb szintje is, az hogy népgazdaságunk — s tegyük hozzá, a velünk szoros kapcsolatban álló többi szocialista ország népgazdasága is — fejlődésének olyan szakaszába érkezett, amikor a nemzeti jövedelem növekedését már nem kizárólag újabb üzemek felépültétől, újak munkába állításától várhatjuk, hanem a munka termelékenységének, minőségi színvonalának növekedésétől. Ez viszont parancsolólag követeli meg a gazdasági vezetés tudományos megalapozottságát egész népgazdaságunkban, így a vízügyi szolgálatban is. De a vezetés tudományossága nemcsak azt jelenti, hogy ne szubjektivista módon, hanem a technika, a tudomány állandóan sokasodó vívmányait figyelembe véve, alapos mérlegeléssel történjenek döntések. A vezetés tudományossága azt is jelenti, hogy a vezetés is tudomány s e tudományt művelni kell. Ezeknek az alapelveknek a figyelembe vételével indult meg Magyarországon a vezetőképzés alapjainak lerakása, annak tartalmi követelményeinek meghatározása. örvendetes tényként állapíthatjuk meg, hogy e tudományág művelőit szinte kezdettől fogva az az elgondolás vezérelte, hogy ne szolgai módon ültessük át nálunk a külföldi szakirodalom vonatkozó anyagait, hanem hazai körülményeink figyelembe vételével. Nemcsak a kapcsolódó témák szakirodalmi feldolgozásánál érvényesült azonban a kellő körültekintés, hanem a vezető-továbbképző tanfolyamok szervezésénél is. Ugyanis ezek tananyagában mindenütt helyet kapott az a speciális ismeretanyag, amely az adott szakterületekre jellemző és amely nélkülözhetetlen az itt működő vezetők munkájának eredményes ellátásához. vezetö-tovAbbképző tanfolyamok Mielőtt rátérnénk a vízügyi szervek vezetői részére szervezett tanfolyamok ismertetésére, röviden tekintsük át, hogy a vezetőképző, illetve továbbképző tanfolyamok tananyaga általában milyen témákat ölel fel. Az ilyen jellegű tanfolyamok ismeretanyagának öszszeállításánál a szervezők mindig a következő lényeges alapelvből szoktak kiindulni: a vezető számára — szemben a specialistával — az a fontos, hogy olyan szakismeretek birtokába jusson, amelyek lehetővé teszik számára a helyzet áttekintését és mindezek birtokában az optimális döntést. Azoknak az ismereteknek az összegyűjtése természetesen, amelyek ennek a célkitűzésnek megfelelnek, nem megy minden nehézség nélkül. Ennek eredményes megoldhatósága nagymértékben függ attól is, hogy a vezetési ismeretek nyújtása milyen szintű általános képzettségre támaszkodhat és mennyire tekinthetők az adott tanfolyamon résztvevők alapvető szakismeretei homogénnek. E mellett még figyelembe kell venni azt is, hogy az általános vezetési ismeretek mellett feldolgozásra kerülő speciális szakanyagok arányait nagymértékben az határozza meg, hogy milyen szintű vezetők oktatásáról van szó, milyen az alapképzettségük és milyen területen dolgoznak. 31
